Május harmadik hétvégéjén zajlott a Szeretethíd. A Magyar Református Szeretetszolgálat rendezvénye az önkéntesség ünnepévé nőtte ki magát az elmúlt nyolc évben. A Kárpát-medence számos pontján munkálkodtak kisebb-nagyobb csoportok segítve ezzel a településeket, intézményeket és gyülekezeteket.

A fogyatékkal élőket gondozó MÁON Református Szeretetotthonban a Tirekifi önkéntesei azon fáradoztak, hogy szebbé varázsolják a sérültek környezetét. A fiatalok ásókat, kapákat ragadtak és a felajánlásból kapott virágokat ültették el az ágyásokba, valamint a bejáratnál lévő borostyánokat tették rendbe.

Az önkéntesekhez Gubányi Katalin intézményvezető is csatlakozott, aki szerint kevésbé a munka jellege, sokkal inkább a közösen végzett tevékenység volt a fontos.

Mind az avasi Ifjúsági Centrumba járók, mind a miskolci egyházi középiskolák fiataljai részt vettek az akcióban. Az értelmileg akadályozottak pedig köszönetük jeléül az egyik színdarabjukat is előadták.

Fórizs István sárospataki teológus – aki szintén részt vett a megmozdulásban – úgy vélte, hogy az evangéliumról nem elég beszélni. „A Szeretethíd egy olyan lehetőség, amikor megmutathatjuk, hogy tevékenyen is részt szeretnénk venni egy közösség vagy akár az egész társadalom életében. Hiába beszélünk róla, hogy mennyire fontos, hogy szeressük egymást, ha ennek nincs kézzel fogható nyoma. Ez a mai nap egy lehetőség, amikor megmutathatjuk, hogy létezik egyház és szeretnénk jelen lenni minél több ember életében” – fogalmazott az önkéntes. Elmondta azt is, hogy akciójukkal híd épült épek és a fogyatékkal élők között: közelebb kerülhettek és kölcsönösen tanulhattak egymástól.

Kojsza Péter