Az idén ez az esemény május 18-án, Pünkösd előtti szombaton volt, akkor más esemény foglalta el a figyelmünk középpontját. Ezért választottuk az augusztus 24-i dátumot, és örültünk a pályázatnak, amit a Tiszáninneni Református Egyházkerület gyülekezeti programok támogatására kiírt.

Az első öröm után azonban kicsit meg is rettentünk a merészségünktől. Hisz más az, amikor egy gyülekezet csak magának szervez egy programot, és más az, amikor a szomszédokat is elhívja. Akkor mindennek egy kicsit jobbnak kell lenni. Azonnal felmerültek a kérdések: Kiket hívhatunk el zenélni, kik tudnak eljönni? Ki főzi az estebédet, és mi legyen az, amit akár száz főre is el tudunk készíteni? Hogyan díszítsük fel a templomkertet? Tudunk-e a fellépőknek egy kis ajándékot adni és mi legyen az? Számtalan kérdés, amire választ kellett találnunk.

Még az esemény előtti napon is változtak a dolgok, és volt, hogy nem bíztunk abban, hogy sikerülni fog minden, amit szerettünk volna.

Aztán eljött a nagy nap, és hirtelen a káoszból rend lett. Minden ott volt, ahol lennie kellett. Eljöttek a vendégek a szomszéd gyülekezetekből is: Vattáról és Emődről, sőt Miskolcról is. A zenészek (Hajnal András és családja, a Kőmíves család, Gömöri Gréta és Kiss Jázmin Eszter) – bár együtt nem próbálták el – remek műsort állítottak össze: szólt az ének orgonaszóval, hegedűvel és gitárral, énekeltek gyermekek és felnőttek Vattáról, valamint a fuvola hangja is betöltötte a templomot borsodgeszti és miskolci fiatalok segítségével. Mindehhez pedig bevezetőül emődi szomszédunk, Nt. Gergelyfi György mondta el igei gondolatait.

Mi, borsodgesztiek, egy kicsit végig izgultunk, de a mosolygó arcok és csillogó szemek láttán úgy gondoltuk, hogy vendégeink jól érezték magukat, és Isten segítségével talán jövőre is lesz bátorságunk zenélni a templomban.