Programsorozattal és hálaadó istentisztelettel ünnepelték meg a szendrői reformátusok az egyházközség fennállásának négyszázötven éves évfordulóját október 12-től 18-ig.

Az egyhetes jubileumi rendezvény keretében hétfőtől péntekig a gyülekezettel valamilyen módon összefüggő egyháztörténeti előadásokat, protestáns énekeket hallhattak a felnőtt érdeklődők, míg a gyermekek interaktív tematikus órákon, foglalkozásokon vehettek részt, de szerveztek sportnapot is. Szombaton ünnepi istentiszteletet tartottak a szendrői református templomban, ahol kihirdették az Én gyülekezetem címmel kiírt rajz-, vers- és novellaíró verseny eredményét, vasárnap pedig megnyílt a szendrői református gyülekezet kincseiből összeállított kamarakiállítás a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiben, amit a gyülekezet tagjai is megtekintettek az ünnepi hét egy korábbi napján.

Mindezeken kívül megjelent a Maradj velünk! – Esti imák című kiadvány második kötete is, amelyben a helyi lelkipásztorok 2022-től 2025-ig terjedő imádságai olvashatóak. A könyv első kötetének anyaga azokból az esti imádságokból állt össze, amelyeket a lelkipásztorok tettek közzé a gyülekezet által létrehozott Messenger-csoportban a koronavírus idején (2021).

Készíttettek egy ajándékbögrét, és Isten kegyelméből tavaly öntettek egy 4. harangot is Gombos Ferenc őrbottyáni harangöntő műhelyében egy 1923-as presbiteri jegyzőkönyv erre vonatkozó feljegyzése alapján. Ennek megfelelően a nagyharang súlya 425 kilogramm, átmérője 92,1cm, hangja pedig gis-as1. A nagyharangot elkészülte után kiállították, idén januártól pedig már használják is. Hangja messzebbre hallatszik, mint a többié.

A gyülekezet a hálaadó hét vezérigéjévé Sámuel 1. könyve 7. fejezetének 12. versét választották:

Ez az ige kifejezi a gyülekezet legfontosabb 450 éves örökségét egyben a jövő nemzedéknek szóló üzenetét is.

– Az Úr Jézus Krisztus azt ígérte, hogy megtartja az ő egyházát. Meg vagyok arról győződve, hogy ez így is lesz. Amíg az övéi vagyunk, addig az Ő kezében vagyunk, és ami az Ő kezében van, arra Ő gondot visel – mondta Benke András, a Szendrői Református Egyházközség lelkipásztora, akiben a hálaadás, a büszkeség és a felelősség érzései kavarogtak a jeles alkalommal kapcsolatban.

Büszkeség azért, mert 450 év a történelemben a lelkipásztor szerint egy olyan időintervallum, ami amellett, hogy említésre méltó, hálaadásra is indító arra figyelmeztetve és emlékeztetve, hogy bármi is történjék, Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Aki hozzátartozik, az nem a földi hatalmakhoz kapcsolódik.

A felelősség érzése pedig azért, mert meggyőződése szerint az Úr nem véletlenül állította ide őt és a feleségét, Kingát a szendrői gyülekezetbe, mint ahogy az sem véletlen, hogy ez az évforduló az ő szolgálati időszakukra esik. Mindazonáltal a lelkipásztor úgy véli, ha az elődöknek nem lett volna élő kapcsolata az élő Istennel, akkor nem lenne a 450 éves örökség sem. – Mégsem ez a legfontosabb, hanem a megtartó Úr, neki adunk hálát, Őt ünnepeljük, Őt dicsőítjük, Őt magasztaljuk, hiszen mindenért Övé a dicsőség! – hangsúlyozta.

– Mégsem ez a legfontosabb, hanem a megtartó Úr, neki adunk hálát, Őt ünnepeljük, Őt dicsőítjük, Őt magasztaljuk, hiszen mindenért Övé a dicsőség! – hangsúlyozta.

A lelkipásztor emlékeztetett, hogy életük összeforrt a gyülekezettel, ami sokat fejlődött az idejövetelük óta. Az elmúlt két évtizedben létrehozták a bölcsődehálózatot, az idősgondozó szolgálatot, újjászületett és felépült a református iskola, felújították a XVIII. századi, műemlék harangtornyot, és számtalan közösségi programot is szerveztek, melyek az Istentől kapott látás révén, a rávaló odafigyeléssel és rengeteg munkával megteltek tartalommal is.

– Hiszem, ha Isten megmutat valamit, akkor kirendeli hozzá a szükséges eszközöket is. Ezt éljük meg immáron 20. éve a szendrői és a szendrőládi gyülekezetben. Ez idő alatt megtapasztaltuk Isten kegyelmét, azt, hogy valóra váltotta azt az ígéretét, amelyet szolgálatunk kezdetén kaptunk: „Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt 37, 4) – jelentette ki Benke András.

Jósvay István helytörténész, a Szendrői Református Általános Iskola és Óvoda történelemtanára a református a templomról beszélve elmondta, hogy a település első, középkori temploma után 1663-1664-ben épült fel a város központjában az úgynevezett nagytemplom, melynek állaga a XIX. század végére oly mértékben leromlott, hogy elbontása mellett döntöttek. Az egykori nagytemplom anyagából és annak helyére építették meg aztán a jóval kisebb, új templomot 1897-ben. Megemlítette, hogy az első templom elbontásánál talált sírkő jelenleg Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban található.

A helytörténész összefoglalva a gyülekezet rövid történetét azt emelte ki, hogy a városban már korán megjelent a reformáció és a terjedéséhez is kedvezőek voltak a feltételek. Ennek köszönhetően 1576-ban már erős református gyülekezet működhetett Szendrőben, s bár a történelem során sokszor akár meg is szűnhetett volna a református gyülekezet, de Isten úgy látta jónak, hogy a városban szükség van református gyülekezetre, melynek többször volt virágkora is, de ilyen mértékű, mint amit jelenleg megélhetnek, talán még nem volt.

A szombati hálaadó istentiszteleten Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel, az alkalom fentebb már idézett vezérigéje alapján előzményként felidézve azt az ószövetségi történetet, amely arról szól, hogy „Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sám 7, 12) A püspök rámutatott, hogy Isten kegyelme reménységet ad a jövőre nézve is.

A hálaadást követően felavatták a gyülekezet által a millenium évében állított, most a templombejárat másik oldalára helyezett emlékmű új kopjafáját a gályarab-emlékplakettel együtt.

A még 2000-ben létrehozott emlékmű a reformációt, a gályarabok példáját, az 1948-49-es forradalom és szabadságharcot, valamint a magyarság összetartozását is szimbolizálja. Az emlékmű alapja a történelmi Magyar Királyság, majd fölfelé haladva szintenként ábrázolja a bécsi döntéseket, végül pedig a csonka Magyarország területét. Ebből emelkedik ki középen a kopjafa. S mivel a korábbi faanyag elkorhadt, a gyülekezet új kopjafát készíttetett az előző mintájára.

FOTÓGALÉRIA