Hófehérre festett falak és megújult padok fogadják a prügyi református templomba érkezőket. A több mint félévezredes épület Taktaköz legmagasabb református hajléka, ahol Móricz Zsigmond is konfirmált. A kívül-belül elvégzett felújításért augusztus 2-án hálaadó istentiszteletet tartottak az alig háromezer lakosú településen.
Összefogással a templomért
Nagy Károly református lelkipásztor a vasárnap délutáni istentiszteleten emlékeztetett, hogy a gyülekezetnek 1562 óta van saját temploma. Az épületbe az évszázadok során kétszer is villám csapott és a második világháború alatt is megrongálódott. – A felújításokkal járó munkák összefogásra tanították meg Isten népét a településen és ez az, ami ma is éltet minket – mondta az ünnepségen.
A templom renoválására most azért volt szükség, mert kívül a vakolat több helyen leomlott, s bár próbálták saját erőből helyrehozni a hibákat, a gyülekezet anyagi forrásai kevésnek bizonyultak. A tavaly végzett munkálatok során kijavították és lefestették a falakat. Helyreállították a mennyezetet, felújították a padokat és a padlózatot is. A teljes beruházás 28 millió forintba került, amit a magyar kormány, az egyházkerület és az egyházmegye is támogatott.
„A templom nemcsak hófehér és tiszta, hanem felfelé mutat, így irányjelző lehet az itt élők számára” – fogalmazott a gyülekezet lelkipásztora, aki azt is elmondta, hogy eredetileg tavasszal szerettek volna hálaadó istentiszteletet tartani, de ezt a koronavírus miatt el kellett halasztani. Hozzátette: a felújítás ideje alatt a gyülekezeti házban tartották az istentiszteleteket.
Otthon a templomban
„Isten a legszebbet, a legjobbat és a tökéletest érdemli. Minden erőfeszítésünknek arra kell irányulnia, hogy a neki szentelt hajlék méltó legyen hozzá” – fogalmazott igehirdetésében a tiszáninneni püspökhelyettes. Pásztor Dániel szerint a prügyiek nagyot léptek előre, amikor a templom felújításába kezdtek. Az igehirdető hangsúlyozta, hogy a templom otthon.
„Az a hely, ahová mindig hazamehetsz. Ahol soha nem vagy kitaszított és mindig szeretettel fogadnak, még ha úgy is térsz haza, mint a tékozló fiú. Keressétek ezt az otthont, ahol lsten mindig tárt karokkal vár benneteket!” Pásztor Dániel arról is szólt, hogy a templomban megszűnnek a társadalmi különbségek, nem számít a rang. „Egyformán kegyelemre szorult emberek vagyunk és arra vagyunk utalva, hogy Isten az Ő irgalmából könyörüljön rajtunk.”
Krisztusi közösség
Mészáros István zempléni esperes a hálaadó istentisztelet levezetése mellett köszöntötte is a jelenlévőket. Azt mondta, hogy az életben, akár egy ilyen felújítás során is, lemondás és keserűség vehet rajtunk erőt, de mint a nagycsütörtöki történet példáján keresztül rávilágított: „Krisztus feltámadása által ez a gyülekezet és minden közösség átélheti, hogy Krisztus által vezetett közösség.”
A gyülekezet történelmére és a lelkészházaspár huszonöt éves szolgálatára nézve elmondta: nem volt hiány semmiben, mert az Úr Isten mindig reménység fölött adta az áldásokat és mindenről gondoskodott. „Így tekintsünk vissza arra, ami már elmúlt és azzal a reménységgel nézzünk előre, hogy Jézus előttünk megy!”
Szöveg és képek: Kojsza Péter