Megújuló küldetés

A küldetésben való megújulás volt a fő témája az október 5-én, Sátoraljaújhelyen megrendezett egyházkerületi nőszövetségi konferenciának. A találkozón női szolgálók beszéltek a keresztyén nők hivatásáról, a szövetség egyházban végzett missziójáról.

Kádár Ferenc református lelkipásztor igehirdetésében azt mondta, hogy a keresztyénségnek egy küldetése van, ami mindenek felett áll. “A hitetlen emberek bibliája a hívő emberek élete. Vajon fel tudjuk-e mutatni életünkön keresztül a hitük jó példáját, ami megtérésre indíthat embereket?” - tette fel a kérdést az igehirdető, aki kijelentette: a konferencia valódi célja, hogy a résztvevők újra megértsék Istentől kapott küldetésüket.

kép

Börzsönyi Józsefné, a Tiszáninneni Református Nőszövetség elnöke megnyitó beszédében hálát adott “a zempléni végeken” megtartott találkozóért és “Isten egybegyűjtő kegyelméért”. A 84. zsoltár felolvasása után hangsúlyozta: “a mi Urunk a mi erőforrásunk, személyes életünkben és gyülekezeti szolgálatunkban egyaránt. Az ő ereje és irgalma által újulhat meg egyházunk és gyülekezeteink is.”

Dankó Dénes, Sátoraljaújhely alpolgármestere emlékeztetett, hogy száz éve indult el a diakónia Zemplén fővárosában és azóta is töretlenül működik. Kiemelte: a település az egyházakkal karöltve végzi munkáját a településen, aminek köszönhető, hogy “nem lakosok, hanem polgárok, nem ismeretlen emberek, hanem közösségek élnek egymás mellett”.

kép

Az ünnepi alkalmon megemlékeztek a Sátoraljaújhelyi Református Nőszövetség fennállásának 100. évfordulójáról. A szövetség történetét és munkáját Kádár Ferencné református lelkipásztor és Székely Béláné, a Sátoraljaújhelyi Református Nőszövetség elnöke ismertették. A jubileum alkalmából Domokosné Fazekas Hajnalka, a MEÖT Női Bizottságának alelnöke köszöntötte mondott köszöntőt.

P. Tóthné Szakács Zita, az országos nőszövetség elnöke “A nőszövetség - a gyülekezet belmissziói csoportja” címmel tartott előadást.

A záró áhítatot Földesiné Kántor Mária, a TIREK Nőszövetségi titkára, országos alelnök tartotta.

Szöveg: Kojsza Péter