A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Szeretetszolgálati Osztálya többéves előkészület után, 1995-ben hozta létre a Lorántffy Zsuzsanna Református Kismamaházért Alapítványt. Legfőbb célkitűzése, hogy szociálisan hátrányos helyzetbe került, otthonukból valamilyen okból menekülni kényszerült, krízishelyzetbe került kismamáknak, gyermekeiknek és várandós anyáknak nyújtson átmeneti segítséget.

Egy évvel később az országban elsők között, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyében elsőként nyitotta meg kapuit a miskolci intézmény, ahol eddig többszáz hátrányos helyzetű lakónak nyújtottak segítséget – emlékeztetett Gálné Ács Mária intézményvezető, hozzátéve, hogy 1996-ban járatlan úton indultak el. Azóta folyamatos a túljelentkezés, hiszen az ország egész területéről fogadják a rászorulókat.

A kismamaházban mintegy 30-an élhetnek nyugodt, európai normáknak megfelelő körülmények között.  A lakók nehéz körülmények közül kerülnek az intézménybe, ahol aztán újrakezdhetik életüket, segítséget kapnak például a lakhatásban vagy az ügyintézésben.

"A számítógépes lemezt meg kell formálni ahhoz, hogy adatot tudjon tárolni. Az ember is ilyen: formálni kell jó szóval és tettekkel" – ezt a példát a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hozta igehirdetésében. Csomós József szerint a kismamaház működése pont ezt támasztja alá, hiszen a húsz év alatt nagyon sok embert formáltak át, akik kikerülve az intézmény falai közül egy új, áldásos életet kezdhettek.

Besztercey András, a MRE Szeretetszolgálati Iroda vezetőjének tájékoztatása szerint az országban négy hasonló intézmény működik, kettő központi, kettő pedig egyházközségi fenntartásban. "Az egyháznak az is szerepe és feladata, hogy észrevegye az elesetteket, fölkarolja és segítse őket" – vélte Besztercey András, aki szerint minden diakóniai tevékenység alapja a missziói parancs: "...Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Mt 28:19)