Ünnepi istentiszteletet tartottak november 24-én a Sajószentpéteri Református Nagytemplomban, ahol a város két református gyülekezete, a miskolci Lévay József Református Gimnázium kilencedik évfolyam tanulói és Sajószentpéter város elöljárói gyűltek össze, hogy a város szülöttjére, az egykori költőre és Borsod vármegye főjegyzőjére emlékezzenek. Lévay 1825. november 18-án látta meg a napvilágot a Nyögő-patak menti házacskában.
Még 5 testvére született, de csak két húgával együtt élte meg a felnőtt kort. Lévay Miskolcon járt gimnáziumba, majd Késmárkon tanult jogot. A forradalom éveiben Szemere Bertalan írnokaként munkálkodott. Később a miskolci református gimnáziumban lett tanár, mígnem a vármegye jegyzője lett.
Sajószentpéteren Lévay emlékét mindig is őrizték, de nagyobb szabású megemlékezéseket a településen az 1980-as évektől tartanak, miután Perjéssy László sajószentpéteri lelkipásztor kérésének eleget téve, az utódja, Horváth Barna elkezdett azon munkálkodni, hogy egy virágzó Lévay kultusz alakuljon ki a városban. Mára ennek a munkásságnak az eredménye a minden évben megtartott Lévay hét.
A több napos megemlékezés keretén belül a környező iskolákban szavaló versenyeket rendeznek, az önkormányzattal együtt a Lévay család sírjánál a református ótemetőben megemlékezést tartanak, megkoszorúzzák a Lévay házat, illetve a korabeli bútorokkal és Lévay hagyatékkal berendezett szobákat közelebbről is szemügyre lehet venni. A megemlékezéssorozatot mindig egy ünnepi istentisztelet zárja, majd az azt követő Lévay gimnazisták műsora és egy előadás a költőről. Az elmúlt években a szervezés java részét a város önkormányzata és a Sajószentpéteren működő református nőszövetség vállalta magára a két református gyülekezet segítségével.
Az idei évben sem volt ez másképp. A szavalóversenyen a szentpéteri tanulók is jól teljesítettek, a havazás miatt azonban a sírnál tartandó megemlékezést későbbi időpontra tették át, de a nagytemplomi gyülekezet néhány lelkes tagja így is felment az ősi temetőbe, hogy tiszteletüket róják le a költő sírjánál. A hét záróalkalma most is az ünnepi istentisztelet volt, amelyen Paszternák István, a nagytemplomi gyülekezet főgondnoka köszöntötte az egybegyűlt sokaságot. Rövid köszöntőjében elmondta, hogy mindannyian annak a régi bölcsességnek lehetünk a tanúi, hogy nem a múlt nagyjait kell követni, hanem azt, amiben ők is hittek. A gyülekezet lelkipásztora is erre utalt igehirdetésében, melynek alapigéje János evangéliuma 18. fejezetéből volt, amelyben Jézus azt mondja Pilátusnak, hogy az ő országa nem ebből a világból való, de ő azért jött ebbe a világba, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, és mindenki, aki hallgat Jézus szavára, az igazságból való. Ezt az igazságot kereste és hirdette Lévay is egész életével, és nem csak a mai sajószentpéterieknek, hanem minden Krisztus követő embernek ez a feladata, hogy meghallja, befogadja és bizonyságot tegyen Jézus igazságáról. Az istentisztelet végén ismét bemutatásra került az az úrasztali terítő, amelyet maga Lévay József adományozott az egyházközségnek szülei emlékére és Isten dicsőségére. Az ünneplő gyülekezetet Major Zsolt, a Sajószentpéter-Bányai Református Egyházközség lelkipásztora invitálta a Lévay ház megkoszorúzására és az azt követő Lévay gimnazisták előadásának megtekintésére a Rendezvények Házába.
Az előadást a díszvendégek köszöntése előzte meg, ahol tiszteletét fejezte ki és a költő emlékezetét méltatta File Tamás polgármester, Horváth Zita a Miskolci Egyetem rektora és Estók István a Lévay Gimnázium intézményi lelkésze. A középiskolások előadásában a nézőközönség megismerhette Lévay József életét és munkásságának egy szeletét. Az előadás után Perjéssy-Horváth Barnabás tartott rövid előadást „A Lévay-kultusz története Sajószentpéteren” címmel.
Az eseményt szintén Major Zsolt lelkipásztor zárta, aki asztali áldással nyitotta meg a szeretetvendégséget és a kötetlen beszélgetést. A Sajó menti település közössége előtt jövőre is nagy feladat áll, ugyanis 2025-ben lesz Lévay József születésének 200. évfordulója.
