Tóth Henrietta vagyok 1995.augusztus 17. én születtem Tiszaújfaluban, Kárpátalján. Az általános iskolát Beregsomban végeztem el, ahol egészen kisgyerek korom óta be csatlakoztam a gyülekezet életébe, a gyülekezeti gyermek alkalmakon, táborokban, gyermek heteken először mint résztvevő később mint szervező vettem részt. Konfirmáció után én vezettem az örömhír klubot és a vasárnapi iskolát. Ezzel kapcsolatban a Gyermek Evangelizációs Közösség tanfolyamát is elvégeztem. Középiskolai tanulmányaimat a Nagydobronyi Református Líceum Biológia -Kémia szakán végeztem, ahol bekapcsolódtam az ifjúsági munkába végzősként pedig én vezettem az Ifit, illetve számos áhítatot tartottam.Isten különleges módon vezérelte az utamat, hiszen már egészen kislányként megfogalmaztam, hogy lelkipásztor szeretnék lenni. . Az érettségi után egy évvel felvételiztem a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Teológus -Lelkész szakára, ahol 2023. Junius 19.-én szereztem Lelkészi oklevelet.

2 évet töltöttem el a Rásonysápberencsi-körzetben exmisszus ként, illetve gyakornokként 5 gyülekezetben szolgáltam és 2 Iskolában tanítottam hittant. . Ez a két év a sok áldás mellett álhatattosságot és kitartást ajándékozott számomra. Jelenleg az Eötvös József Református Oktatási központban szolgálok, mint segédlelkész és vallásoktató tanár.

Vezérigém: 1Korintus 2:9 “Amit szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve meg sem sejtett azt készítette el Isten az őt szeretőknek.”

1997. augusztus 31-én születtem Szikszón. Szüleimmel és egy öcsémmel a Zemplén szívében található Pálházán nőttem fel. Óvodai, általános iskolai éveimet is a településen töltöttem, ahol lelkipásztoromnak, Baksy Jánosnak köszönhetően hamar megismerkedtem a református hitünk alapjaival, valamint a helyi gyülekezettemmel. Középiskolai tanulmányaimat Miskolcon töltöttem a Lévay József Református Gimnáziumban, ahol erős hitbeli alapot kaphattam. Érettségi vizsga után a Sárospataki Református Teológiai Akadémiára jelentkeztem Református közösségszervező szakra, levelező tagozaton. A teológián töltött egy év után megerősödött bennem a lelkipásztori elhívásom, melynek hatására jelentkeztem lelkész szakra. Ezt követően párhuzamosan végeztem a két szakot, míg 2019-ben abszolváltam a közösségszervezői képzésen. Lelkipásztori diplomámat 2023. július 01-én vehettem át. Szakdolgozatomat egy számomra nagyon kedves témában írhattam, a Kovácsvágási Egyházközség történetét kutathattam, ahol gyerekkoromban részesülhettem a keresztség sákramentumában, Varga Zsolt tiszteletes úr szolgálata során. Segédlelkészi évemet Encs és körzetében töltöttem Nagytiszteletű Baksy Mária Esperes Asszony kezei alatt. Hálás szívvel gondolok a gyakorlati évemben megélt áldásokra, tapasztalatokra. Életemben Zemplén és Abaúj kiemelt fontosságú helyszínek voltak. Zempléninek vallom magam, abaúji gyökerekkel, szüleim, nagyszüleim által. Jelenleg azonban Budapesten élek. A Budai Gyülekezetben szolgálok a számomra oly becses és személyiségemhez közelálló hittanoktatásban. Erővel, örömmel és lelkesedéssel élek meg mindennapot, amikor gyermekek között hirdethetem Isten igéjét, vezethettem, egyengethetem őket hitbeli útjuk során.

Vezérigém: Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Zsoltárok 24,7

1999-ben született Nyíregyházán. A család a kárpátaljai Beregújfaluba vitte haza elsőszülött gyermekét, ahonnan rövid idő után Verbőcre költöztek. Sokat jelent számára az a hit, amit a családja mindennapjaiban élt meg. Példa előtte szüleinek elhívástudata és önzetlensége, amit a gyülekezetben végzett szolgálatukban és a családi életben látott tőlük.

Tanulmányait 2005-ben a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában kezdte. Hét évvel később felvételizett a Nagyberegi Református Líceumba, ahol az eltöltött három év meghatározó volt számára. Az intézmény szellemisége és az őt körülvevő tanárok, nevelőtanárok hitvalló életükkel nagy hatást gyakoroltak rá. Itt ismerte meg személyes megváltójának Jézus Krisztust és kapta elhívását a lelkipásztori szolgálatra, amit a konfirmációjakor kapott Igével pecsételt meg számára a Mindenható: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat” (Hós 2,21-22). Elhívásáról Kálvin szavait használva tesz bizonyságot: „Istennek tetszett, hogy belém csepegtette az Ő igéjét.” Minden évben rendszeresen vett részt gyülekezeti programok és alkalmak szervezésében, lebonyolításában is, melyekben otthon érezte magát. Nyaranként különösen is szerette a konfirmandus táborokat az Aklihegyen található Immanuel központban és a gyülekezetben megszervezett gyermekheteket, amikre a gyülekezet közössége nagy izgalommal készült minden évben.

A 2014-es ukrán-orosz konfliktus nyomására két fiú testvérével együtt Sárospatakon kezdte meg tanulmányát, ami rövid időn belül egyik új otthonává vált. Elmondása szerint Patakon új oldalról ismerte meg önmagát, hiszen a város és a neves iskola szellemiségének varázsa őt is elérte. Sokan segítettek neki ebben az időszakban a beilleszkedésben, hogy távol az otthonától mégis otthonra találjon Sárospatakon. A reformáció 500. évében érettségizett, s alázattal, de tudatosan adta be még ebben az évben jelentkezését a pataki teológiára. Teológiai tanulmányai alatt szerves része volt a teológia, illetve Református Kollégium közösségének. Az Akadémia Diákpresbitériumában két évig esküdtfelügyelőként is szolgálatot végzett, amely megerősítette felelősségérzetét közössége, diáktársai és tanárai iránt. Úgy érzi, hogy ezek a tapasztalatok a lelkipásztori szolgálatra való felkészülését is elősegítették.

Exmisszus-gyakornoki éve alatt szeretett alma matere nevelőtanára is lehetett fél évig, ami alatt jobban megismerhette azt a közeget, amitől sokat kapott az elmúlt évek alatt. A teológián ez év júliusában szerzett lelkészi oklevelet. Jelenleg a Sárospataki Református Egyházközségben végez segédlelkészi szolgálatokat Dr. Fodor Ferenc nagytiszteletű úr felügyelete alatt. A jövőbeni tervei között szerepel, hogy mélyrehatóbban foglalkozzon a gyakorlati teológia tudományával. Hisz abban, hogy Isten az, aki alkalmassá teszi övéit a szolgálatra, így ezzel a hittel kezdi meg mindennapjait.

1975. október 13-án születtem Tolna megyében Pincehelyen. Gyermekkoromat Simontornyán töltöttem. Itt jártam általános iskolába, itt kerültem kapcsolatba a Magyarországi Református Egyházzal. A simontornyai gyülekezetben kereszteltek és konfirmáltam, megtérésem is ehhez a közösséghez kötődik. Középiskolai éveim alatt részese, majd szolgálattevője voltam az egyházmegyei és a gyülekezeti ifjúsági missziónak. Pécsett az Apáczai Csere János Gimnáziumban érettségiztem, ezután a KGRE-TFK-ra jelentkeztem. Az itt eltöltött négy évre hálaadással tekintek vissza. A teológiai tudományok itt nyűgöztek le először igazán. A diploma évében, 1998-ban kötöttünk házasságot Kovács Adriennel, akivel ma öt gyermekünket neveljük. Adrienn a KFR-TKF ének-zene tanszékén kapott állást, ezért a DRHE teológus-lelkész majd vallástanár szakára kértem felvételemet. Debrecenben a nagyerdei, majd a nagytemplomi gyülekezet tagjai lettünk. Másodéves koromtól a Debrecen - Nagytemplomi Református Egyházközség ifjúsági munkásaként szolgáltam. Itt töltöttem segédlelkészi évemet is.

Ezek után pedagógus pályára álltam. Debrecenben a KFR-TKF Gyakorló Általános Iskolájában, majd Sárospatakon a Református Gimnáziumban, végül Göncruszkán a Talentum Református Tehetséggondozó Álltalános Iskolában dolgoztam többféle munkakörben.

A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumban vallásoktató-lelkészként a vallástanári munkaközösséget vezettem. Szolgálatom legkedvesebb területe a diákok lelki életének gondozása és szervezése volt. Jelenleg a Göncruszkai Református Egyházközség tagja vagyok. Aktívan részt veszek a gyülekezet, az egyházmegye, és az egyházkerület életében. A TIREK Oktatásügyi Bizottságának az Abaúji Református Egyházmegye által delegált tagja lettem. A gyülekezetben a férfikör vezetésével bízott meg lelkipásztorunk. A környékbeli gyülekezetekben gyakran és szívesen helyettesítek. Nyári időszakokban csak nagyon kevés vasárnap marad istentiszteleti szolgálat nélkül.

Feleségem is mindvégig református intézményekben tanított. Gyermekeink közül a legidősebb Néprajzot hallgat ketten középiskolások, muzsikusnak tanulnak, a kissebbek még általános iskolába járnak.

Az elmúlt 18 évben pedagógusként szolgáltam. Szerettem ezt a szolgálatot, akár vallásoktatásról, akár alsó tagozatos tanításról, akár intézményvezetésről volt szó, de életemnek ez a szakasza lezárult. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb elköteleződés alakul ki bennem a lelkészi hivatás irányában. Isten megújította lelkészi szolgálatra való elhívásomat. Kész vagyok teljes odaszánással beállni ebbe a szolgálatba.

2000. március 30-án születtem Kisvárdán. Kárpátaljáról származom, ahol szüleimmel először Nagymuzsalyban, majd Beregújfaluban éltünk, mivel lelkészi szolgálatuk ezekre a helyekre hívta őket. Szüleim mindketten lelkipásztorok, így Isten házának közvetlen közelében nőhettem fel, mely számos áldást hordozott magában. Két testvéremmel már gyermekkorunkban is szívesen vettünk részt a gyülekezet alkalmain, egy idő után pedig magam is bekapcsolódtam a szolgálatok végzésébe. Szívesen vettem részt az alkalmakon, jól éreztem magam a gyülekezet közösségében. Mindig is otthonomként tekintettem a templomra és a gyülekezetre.

Az iskolában töltött idő első négy évét a Beregújfalui Általános Iskolában töltöttem, majd egészen az érettségi vizsgákig a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium növendéke voltam. Miután megszereztem az érettségit Isten világos hívását érezve felvételiztem a Sárospataki Református Teológiai Akadémiára. Úgy éreztem minél, több embernek hírül kell adnom azt a hatalmas szeretet, amit én is megtapasztalhattam Isten felől. A teológián töltött öt év alatt Isten elhalmozott áldásaival. Lehetőségem nyílt növekedni a hitben, felfedezni a teológia tudományát, mélyebben megismerni a Szentírást. Igyekeztem elmélyedni a teológiai tudományokban, így négy éven keresztül vettem részt a Tudományos Diákköri Konferencia pályázatában. A teológia falai között körvonalazódott bennem az, hogy a teológiai diszciplínák közül a biblikus áll hozzám a legközelebb, ezen belül is az Újszövetség vizsgálata, amelyben még inkább el szeretnék mélyedni a következő években.

Hatodéves gyakorlati évemet a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközségben végeztem, ahol számos területébe kapcsolódtam be a gyülekezeti szolgálatnak és ahol mind a mai napig szolgálatomat teljesítem.

Isten meghallgatva imámat kegyelméből megengedte, hogy megismerjem férjemet, Kocsis Sándort, akivel 2022.07.24-én kértük Isten áldását és megtartó jelenlétét házasságunkra. Különös kegyelemnek éljük meg, hogy mindketten Isten szolgálatában állunk lelkészekként.

Vezérigém az Ézsaiás 41, 9-10: „Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek el téged! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ennek fényében szeretném végezni lelkészi szolgálatomat, Isten Igéjét és kegyelmét hirdetve, azért, hogy a hívők erősödhessenek és növekedjenek hitükben, akik pedig még nem ismerik Isten kegyelmét megismerjék.

„Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre.”

2 Korinthus 9,8

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem 2005-ben, és habár fontolóra vettem már akkor is, hogy a teológiára jelentkezzem, végül a következő tanévben a Debreceni Egyetemen voltam hallgató német-magyar szakon. Hamar kiderült, hogy nem találom ott a helyem, így már húsvét után nem folytattam tanulmányaimat. Ezek után Miskolcon alkalmazott fotográfus OKJ-s képzettséget szereztem, majd az Eszterházy Károly Főiskolán mozgóképkultúra és médiaismeret alapszakon diplomáztam. Ezután levelező tagozaton mesterképzésen tanultam ugyanezt, s közben fotót tanítottam. 2013 áprilisában epilepsziás lettem, és a lábadozás alatt hallottam meg a hívást újra, így ezen az éven a pótfelvételi eljárásban jelentkeztem a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre. Itt ismertem meg a férjemet 2015-ben, akivel 2017-ben kötöttünk házasságot. 2020 február 1-től szolgálok exmisszusként, majd exmisszus-gyakornokként, jelenleg pedig segédlelkészként a gyülekezeteimben.

Mikor érettségi előtt úgy döntöttem, mégsem szeretném egy lelkész életét élni, mellette azért még mindig hittem, hogy szolgálatra hívott el az Úr, de – jobb szó híján – megmagyaráztam magamnak, hogy ezt az elhívást betölthetem világi állásból is aktív gyülekezeti jelenléttel/szolgálattal. Habár valóban így van: szolgálni Istent, építeni az Ő országát nem csak lelkészként lehet, mégis elfelejtettem Őt magát megkérdezni, hogy velem mi a szándéka. Szinte görcsösen kerestem a jó utat, görcsösen ragaszkodtam a döntéseimhez, amikből Őt kihagytam. Végül 2013 áprilisában epilepsziás lettem, amelyről nem lehet biztosan megállapítani, hogy mitől alakult ki, csak valószínűsíthető, hogy a nagy mértékű stressztől, amit a roham utáni lábadozásom alatt így szigorúan kerülnöm kellett. Ez a kívülről gondtalanságnak látszó állapot adott nekem elég nyugalmat önmagamtól, hogy újra meghallhassam az Úr hívását. Minden korábbi aggodalmam jelen volt még. De megéreztem azt is, hogyan ad Isten erőt ahhoz a feladathoz, amivel Ő bíz meg bennünket. A teológián pedig számtalanszor bizonyította, hogy beteljesíti ígéreteit, és a kapcsolatom is szorosabb lett Vele. Lassan négy éve élünk parókián és szolgálok a gyülekezeteimben. Megvannak azok a nehézségek, amiket nem szerettem volna vállalni, nehéz néha megtalálni a helyes lépést. Most is megvan a kétség. De mellette megvan az a felülről jövő erő, amire ígéretet kaptam 2013 nyarán.