Négy lelkipásztort szenteltek fel a hétvégén a Miskolc-belvárosi templomban. Őket a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, illetve az egyházmegyék esperesei bocsátották ki a szolgálatra.
Az ünnepi istentiszteletet közgyűlés előzte meg, ahol bemutatták a lelkészszentelésre jelentkezett négy lelkipásztort, majd ezt követően a közgyűlés alkotó tagjai egyhangúlag szavaztak a szentelésre jelentkezők kérelmének elfogadásáról és átadták az önálló gyülekezeti szolgálatra feljogosító okleveleiket. A felszentelendő lelkipásztorok ezután az egyházkerület vezető tisztségviselőivel együtt vonultak át a püspöki székház nagyterméből a belvárosi református templomba, hogy ünnepélyes keretek között esküt tegyenek szolgálatukra.
Isten Igéjét a sajóvelezdi lelkipásztor, egyházkerületünk püspöke hirdette a Márk evangéliuma 16. részének 15. verse alapján: „Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.". Előszőr azokat a lelkészi vizsgákat említette Pásztor Dániel, amelyeken az eskütételre készülök is részt vettek. Annak is azt az elemét kiemelve, ahol a vizsgázók saját elhívásukról beszélnek. A "kedves és egyedi" történetek felidézésével arra mutatott rá, hogy bármilyen körülmények között is hívjon el minket az Isten, az elhívás nem ér véget, hanem mellette a szenteléssel valami új veszi kezdetét. "Az a része az elhívás volt, a megszólítás, most pedig az elküldés rész következik. Mert akiket az Isten elhív, azokat el is küldi. A kettő összetartozik." Az elöttük álló szolgálattal kapcsolatban a következőket helyezte a felszentelésre készülő lelkipásztorok szívére, hogy a közös cél az örömhír üzenetének átadása, amely csak akkor érhet célba, ha azt hitelesen tesszük. Ennek nehézségeit és fontosságát az ünnepi gyülekezet elé tárva még hozzátette: „Isten ma arra hív el bennetek és arra küld el titeket, hogy mondjatok örömhírt az embereknek.", mert az örömhír az, amire a legnagyobb szüksége van a ma emberének.
Isten szavainak tolmácsolása után Barna Sándor püspökhelyettes jelentette be a gyülekezet előtt, hogy a Tiszáninneni Református Egyházkerület közgyűlése a lelkészszentelésre jelentkezettek kérelmét megvizsgálta és megállapította, hogy megfelelnek a lelkészszentelésre bocsátás feltételeinek, így a közgyűlés őket felszentelésre bocsátja. A lelkipásztorok a lelkészi szolgálat hűséges betöltésére magukat esküvel is elkötelezték a gyülekezet és Isten színe előtt, majd hagyományainkhoz híven elöljáróink kezüket az ifjú lelkészek fejére téve kérték Isten áldását szolgálatukra. Az újonnan felszentelt lelkipásztoraink:
Csősz Árpád
Miskolcon születtem, 1987.07.12-én. Középiskolai tanulmányaimat az edelényi Izsó Miklós Gimnázium, Szakképző iskola és Diákotthonban végeztem. Felsőoktatási tanulmányaimat pedig a Sárospataki Református Teológiai Akadémián teljesítettem.
A teológia elvégzése után, 2017-től Szendrőben kántorizáltam, igehirdetői szolgálatokat végeztem és hitoktattam. 2020-ban elvégeztem a német középfokú írásbeli nyelvvizsgát, a 2017-ben elkészült szóbeli nyelvvizsga mellé. 2022 július 15-én kirendeltek segédlelkésznek az Alsószuhai, Zádorfalvai és Szuhafői Református Egyházközségbe, ahol jelenleg is szolgálataimat végzem. Ezen felül hitoktatok Alsószuhán és Zádorfalván is.
Lelkészi szolgálatra való indíttatásom már gyermekkorom óta élt. Istentől való elhívásom már 12 éves koromban megtörtént. Szeretném a Mindenható Isten szolgálatában építeni az Ő mennyei országát. Számomra az ige hirdetése az emberek között egy belső indíttatás a Szentlélek által, egy ellenállhatatlan cselekvés.
A teológiai tanulmányaim alatt érdekfeszítőnek találtam a gyakorlati teológiát, annak főképpen az emberek megszólítását éreztem hozzám közelálló tudományterületnek. Fontosnak tartottam és tartom most is az evangelizációt, a rétegalkalmak tartását, hogy a különböző korcsoportokat a nekik megfelelő, hozzájuk közel álló módon szólítsuk meg.
Vezérigém a következő: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer. 29, 11)
Azért ez a vezérigém már évtizedek óta, mert a jövő gyakran kiszámíthatatlan, de akik az Úrban bíznak, azoknak minden javukra van és az ÚR meg cselekszi, amit megígért.
A terveim között szerepel, hogy a szolgálatot biztosító gyülekezetekben felélénkítsem a hitéletet. Ezt a folyamatos igei alkalmakkal, a családlátogatásokkal, és a rétegalkalmakkal szeretném elérni. A további jövő ugyan kifürkészhetetlen, de a Mindenható Isten már mindent elkészített előre. Ennek tudatában bizakodóan nézek az elkövetkező időszakra.
Kiros Eszter
1985. február 25-én születtem, Budapesten. Isten kegyelméből lelkészcsaládban nőhettem fel. Ez a gondoskodó, Krisztusi szeretettel nevelő közeg, meghatározó volt pályaválasztásom során. A gyermektáborok, a templom, a bibliaórák, a gyülekezet szeretete a parókia biztonsága meghatározták gyermekéveimet, hitemet pedig szilárdan megalapozták. Családom nemcsak hiteles keresztyén életutakat mutatott be nekem, de az ökumené, a diakónia, a személyes lelkigondozás és a misszió fontosságának meglátását is nekik köszönhetem.
Gimnáziumi éveimet a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gedeon Gimnáziumában töltöttem 1996 és 2003 között. Ballagás után diakóniai éven vettem részt Spanyolországban. 2004-től a Debreceni Hittudományi Egyetem vallástanár szakán valamint az akkori Kossuth Egyetem angol szakán kezdtem meg tanulmányaimat. Az egyetemi évek alatt anyagyülekezetemben a Debrecen Nagyerdei Református gyülekezetben végeztem ifjúságvezetői szolgálatot. Nagy öröm és áldás volt számomra a fiatalok között végzett munka, elhívásomat a vallástanári pálya felé ezek az alkalmak erősítették meg igazán.
Az egyetemi éveim végén, meghívást kaptam Miskolcról a Lévay József Református Gimnáziumból, hogy tanulmányaim befejeztével ott folytassam a szolgálatot. 2011-től lettem Miskolcon vallás és angol tanár. Anya gyülekezetemtől nehezen szakadtam el, mégis később otthonra találtam a Miskolc-Alsóvárosi Református gyülekezetben, ahol a segédlelkészi évemet is tölthettem.
A Lévay Gimnázium biztonságot és sok izgalmas kihívást nyújt mind a mai napig. Az itt töltött idő alatt erősödött meg bennem a vágy, a teológiai tanulmányok folytatására. Tudtam és éreztem, hogy a vallástanári szolgálat egyben pasztorálása, lelkivezetése is a rám bízottaknak. Két év gondolkodás és tusakodás után erősítette meg bennem Isten a lelkipásztori elhívást.
Hét évvel ezelőtt 2015-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Sárospataki Református Hittudományi Akadémián. Elhívási igém a Zsoltárok 37 fejezetének 4. verse Gyönyörködj az Úrban. Istennek hála, hogy megőrzött és megerősített az elmúlt hét évben.
Jelenleg a Lévay József Református Gimnáziumban szolgálok most már lelkipásztor vallástanárként.
Mihók Ildikó
1966. augusztus 28-án születtem Miskolcon. Szüleim fontosnak tartották, hogy megkereszteltessenek, bár vallásos neveltetésem ezzel akkor véget is ért.
A középiskolát Miskolcon végeztem, a mai Diósgyőri Gimnáziumban, 1984-ben érettségiztem.
Felsőfokú tanulmányaimat Debrecenben, az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemen kezdtem 1986-ban, ahol először orosz-német (1992), majd informatika (1996) szakon szereztem diplomát. Középiskolai tanárként helyezkedtem el, és dolgozom ma is.
A testvérem halála után egy nyári nagytakarítás alkalmával találtam a könyvespolcomon egy konfirmandus olvasókönyvet, amit édesanyám szerzett valahonnan, hogy az 1990-es fordulat után se érjen hátrány. Ennek a könyvnek a hatására, valamint az öcsém temetésekor a hitemmel kapcsolatban feltett kérdése miatt kerestem fel a lakóhelyemhez legközelebbi gyülekezet lelkészét, hogy konfirmálni szeretnék. Tanácsára kezdtem el gyülekezetbe járni. Már az első istentisztelet is nagy hatással volt rám, rájöttem, hogy szomjazom, és éhezem Isten Igéjét.
2011. januárjában éreztem úgy, hogy felkészültem a konfirmációra, a felkészülés utolsó lépéseként meg is tértem.
Ahogy egyre közelebb kerültem Istenhez, egyre többet tudtam meg róla, úgy nőtt bennem a vágy, hogy mindezt a tudást lelkészként másokkal is megosszam. Évekig próbáltam lebeszélni magam erről, hisz emberi ésszel ez lehetetlennek látszott, amíg 2015. januárjában egy istentiszteleten a Mózes negyedik könyvéből (4Móz 13,25-33) szólt hozzám Isten üzenete, és győzött meg arról, ha Istentől kaptam az elhívást (ezt ma már biztosan tudom), akkor át is fog vinni minden akadályon, nehézségen, ami a tanulmányaim közben elém tornyosul.
2015-ben iratkoztam be a Sárospataki Református Teológiai Akadémia teológus-lelkész szakára, ahol 2022. július 2-án szereztem diplomát.
Exmisszus gyakornoki évemet a miskolci Avas-Déli Református Egyházközségben töltöttem, ahol a gyülekezetvezetés minden feladatába beavattak a gyülekezetet vezető lelkészek (Dandé András és Dandéné Pál Tünde), valamint belekóstolhattam abba, mennyi más feladata lehet egy lelkésznek a gyülekezetben. Teológiai tanulmányaim alatt a lelkigondozás állt hozzám nagyon közel, a gyülekezeti szolgálat alatt pedig minden feladatot örömmel fogadtam, jól éreztem magam lelkészként is a gyülekezeti közösségben.
Jelenleg még nincs saját feladatom, gyülekezeti tagként élek tovább az Avas-Déli Református Egyházközségben, szolgálok a gyermekistentiszteleteken, illetve a gyülekezeti alkalmakon, ha erre a gyülekezet lelkipásztorai felkérnek; valamint örömmel megyek helyettesíteni más gyülekezetekbe.
A jövőre vonatkozóan nincsenek határozott terveim, mert hiszem azt, hogy Isten már elkészítette, hol szeretne lelkészként látni; ezért egyetlen tervem van, hogy nyitott legyek erre a majdani feladatra, és elég alázatos, hogy el tudjak indulni az Istentől nekem szánt úton.
Vezérigém: „Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor 10,12), azért, hogy el ne felejtsem, minden jó dolog az életemben, szolgálatomban Isten kegyelméből van, és nem az én érdemem.
Pogácsás Patrik
1995.04.03-án születtem Miskolcon. 2014-ben érettségiztem a miskolci Lévay József Református Gimnáziumban, 2015 őszétől pedig a Sárospataki Református Teológiai Akadémia hallgatója lettem teológus-lelkész szakon. 2022-ben szereztem teológus-lelkész diplomát.
A hittel, egyházzal és gyülekezettel való kapcsolatom kezdete gyermekkoromra vezethető vissza. A családom mindig is közeli kapcsolatban állt az Alacskai Református Egyházközséggel. Ennek a kapcsolatnak szép bizonysága, hogy szüleim tisztségviselői a gyülekezetnek, édesapám jelenleg is az egyházközség gondnoka. Nagyszüleim és szüleim úgy településnek, mint a gyülekezeti közösségnek meghatározó alakjai őszinteségük és a másokra való odafigyelésük okán. Mindennek köszönhetően olyan családban nőhettem fel, ahol a keresztyén református értékrend és normarendszer gyermekkoromtól kezdve természetes volt.
A gyülekezetben való szolgálatból én is szerettem volna kivenni a részemet, koromnak megfelelő feladatokkal. A zene iránti fogékonyságomra hamar felfigyelt a környezetem, így mindössze 12 évesen kántorképző nyári kurzust végeztem, majd kántorként kezdtem szolgálni anyagyülekezetemben. Ezáltal szorosabb kapcsolatom alakult ki a gyülekezettel, rendszeresen találkoztam az Igével, zsoltárokkal és dicséretekkel. Néhány évvel később a Tiszáninneni Református Egyházkerület más gyülekezeteiben is rendszeresen végeztem kántori szolgálatot, ami kiváló lehetőséget nyújtott a lelkészekkel és közöségekkel való megismerkedésre.
A Teológiai Akadémián is igyekeztem a közösség aktív tagja lenni, az istentiszteleti alkalmakon rendszeresen szolgáltam kántorként. 2020-ban kerültem Encsre Nagytiszteletű Baksy Mária Esperesasszony mellé exmisszusként, ahol négy gyülekezetben szolgáltam 2021-ig. Itt megismerhettem a kislétszámú gyülekezetek és egy városi gyülekezet, Encs életét is. 2021 őszétől jelenlegi helyemen, Makkoshotykán szolgálok. Gyakorlati szolgálatom a településen sokrétű, minden szolgálatot én végzek a gyülekezetben. Zenei képzettségemet segédlelkészként is tudom alkalmazni, hiszen az igehirdetés mellett a kántori szolgálatot is én végzem. Az új énekeskönyvi énekek közös gyülekezeti tanulására énekórát tartunk heti rendszerességgel.
Mindezidáig mind életemben, mind szolgálatomban Isten bölcs vezetését tapasztalhattam meg és a jövőre nézve is jó reménységem van arra, ami elindított és eddig is elkísért: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20)
A felszentelést és a szolgálatra való kibocsátást követően egyházkerületünk világi elöljárói kézfogással bizonyították a felszenteltek iránt való atyafiúi szeretetüket, majd a felszentelt lelkipásztorok nevében Mihóki Ildikó imádkozott.
Molnár Pál egyházkerületünk főgondnoka kérte Isten áldását az újonnan szolgálatba állókra, illetve kérte és buzdította őket, hogy szolgálataik legyenek mindig az Isten dicsőségére.