Mészáros István zempléni esperes az elcsendesedés fontosságáról beszélt a november 11-i beiktatási ünnepségen. Azt mondta, hogy a zajos, zaklatott és felgyorsult világban fontos, hogy legyen idő az „áldott csendre” és a szolgálat alapját jelentő, Istennel való közösségre. Rávilágított: a beiktatásra váró lelkész Sámuelhez hasonlóan megtapasztalhatta az Úr kegyelmét. Isten „eljött, megállt és szólt hozzá”.

Fontos, hogy ne csak a füleinkkel, hanem a szívünkkel és a lelkünkkel is meghalljuk és megértsük az Úr üzenetét – hangsúlyozta Mészáros István, aki arról is beszélt, hogy a keresztyén embereknek és közösségeknek nem szabad elzárkózniuk, hanem mindig nyitottnak kell lenniük a világ felé. Nem azért, hogy a „világias lelkület” beférkőzzön az egyházba, hanem hogy krisztusi lelkülettel szolgálhassanak abban.

A beiktatott Sándor Töhötöm református lelkész családból származik, szülei mindig arra bátorították, hogy lelkipásztor legyen. Gyakorlati évét Börzsönyi József esperes mellett Szerencsen töltötte, majd a lelkészi oklevél megszerzését követően hét évig szolgált Zemplénagárdon, ahol a gyülekezetépítés és a gyermekmunka terén is tapasztalatokat szerzett. A megüresedett lelkészi állás megpályázásával került Karcsára hitoktató feleségével együtt. Mint mondta: minden korosztály felé nyitni szeretnének, hogy gyarapítsák a templomba járók számát.

A karcsai lelkészt a Tiszáninneni Református Egyházkerület képviseletében Pásztor Dániel köszöntötte. „A lelkipásztori szolgálat lélekmentés” – hangsúlyozta a református püspökhelyettes, aki szerint ez teljes odaadást, időt és koncentrációt igényel. Hozzátette: lelkipásztornak lenni „prófétai szolgálat”. Feladata, hogy Isten akaratát és üzenetét közvetítse a gyülekezet felé.

Kojsza Péter