Az óév és újév küszöbén arra vállalkoztunk, hogy megszólítsuk az egyházkerület és az egyházmegyék elöljárólit arról, hogy mire emlékeznek szívesen az elmúlt évből, van-e olyan terület, melyet kudarcként éltek meg, illetve a 2016-os tervekről is érdeklődtünk. Dr. Molnár Pálnak az egyházkerület világi főjegyzőjének gondolatai következnek.
„Küldd útra hírnökid csapatját”(Ref. Énekeskönyv 396,3)
Az elmúlt év legszebb emléke: a Tiszáninneni Református Egyházkerületben ünnepi istentisztelet keretében 12 lelkész felszentelésére került sor. Számomra felemelő volt, a család, gyülekezeti tagok szerető közösségével körülvéve közülük 10-en kerületünkben szolgálnak és a rájuk bízottakat reménység szerint életfelfogásukban, hitben való hozzáállásukban megerősítik. Hasonló örömmel tölt el, hogy gyülekezetünkből végzős teológusnőnk felkészültsége, hivatástudata, lelki feltöltöttsége alapján a személyes tapasztalat a jövendő nemzedék iránti bizalmat és reményt erősíti. Saját gyülekezetünk áldozatkészségét nemcsak a saját felújításokra (parókia, templom fűtés korszerűsítése), hanem a külső segítség nyújtásra is több alkalommal bizonyította.
A kerületi tanévnyitó ünnepségen jó volt látni iskoláink képviselőit. A pataki gimnáziumunk („kisrefi”) nagylelkű támogató adománya által felújításra került, ennek befejezése ez évben várható. Ezt kiteljesítve szakmai megújulására is remény van, hogy újra a régió vezető középiskolája legyen.
Együtt örülni az örülőkkel. Dicsérjük Istent mindnyájan!
Örömteli a kerületi események sorozata, de sajnos ezek jó részéről csak utólag értesülök. A Dunántúli református Egyházkerület vezetősége a „nyakkendő nélküli” gyülekezet látogatásokat eredményesnek találta. Szeretném, ha ez a gyakorlat kerületünkben is meghonosodna. Gyülekezetünkön belül nem tudtuk igazán megteremteni intézményeinkkel (óvoda, iskola) a lelki és közvetlen személyes kapcsolatot, de ez a gyülekezeti tagok viszonyára is érvényes. Az elkövetkező év feladata a templom mellett egy nagyobb közösségi tér kialakítása megteremtve a lehetőségét a ránk bízott emberekre vigyázni, legeltetni az Isten népét (ApCsel 20,28). Kicsit a templomon kívül is gondolkodnunk kellene. Családi házi istentiszteletek szervezésével a kisebb közösségek erősödése az egymás közötti emberi kapcsolatok kiteljesedésével egyben a gyülekezetbe tagozódást is elősegíti.