Ünnepi istentiszteleten iktatták be Mácsiné Varga Gyöngyit a tiszalúci református egyházközség lelkipásztori tisztébe. A beiktatást Mészáros István zempléni református esperes végezte június 26-án a település református templomában. A lelkipásztor több mint tíz évnyi szolgálat után került a gyülekezetbe, oda, ahol egykor megkeresztelkedett. Fontosnak tartja a fiatalok megszólítását, a táborszervezést és létrehozná a helyi nőszövetséget.
– Nagy csoda, amikor a feltámadott Krisztus megszólít bennünket és elküld különböző szolgálati területekre. A Te szolgálatod alapja a gyülekezet és a falu közösségében, hogy meghalljad az élő Krisztus hozzád intézett üzenetét – ezzel a gondolattal kezdte beiktatási beszédét Mészáros István, aki fontosnak vélte, hogy engedelmeskedjünk Krisztus "hívó, küldő szavának".
Azt mondta: mindannyiunk életében lehetnek kétségek, de Krisztus Anániáshoz hasonlóan (ApCsel 9:10-16) arra biztat, hogy "kelj fel, menj el és keresd meg". "A személyes kapcsolatok és lelki gondozások által formálódhat a gyülekezet közössége és az Anyaszentegyház lelki arculata. Ebben van felelősségünk és feladatunk: fölkelni, elindulni, és nem csak várni arra, hogy talán valamikor többen lesznek a gyülekezeteink közösségében. Küldetésünk megkeresni az elveszetteket, közel kerülni embertársainkhoz, bármilyen élethelyzetben is vannak."
Mészáros István a beiktatás során arra buzdította a lelkészt, hogy legyen Krisztus hűséges, engedelmes szolgája, induljon el és Isten igéje által adjon bátorítást felebarátai számára. Az egyházmegye vezetője ezt követően átadta a szolgálatot jelképező templomkulcsot, az egyházközség pecsétjét és a koncesszát.
Mácsiné Varga Gyöngyi székfoglaló igehirdetésében kifejtette, hogy életünk vándorútján lehetnek mérföldkövek, melyekre visszatekintve elmondhatjuk, hogy "az Úr segített el bennünket egészen idáig". A lelkész ilyen állomásnak tartja megkeresztelkedését, a miskolci Lévay Gimnáziumban, majd a Sárospataki Teológián folytatott tanulmányait, a Hejőbábai Gyülekezetben eltöltött tizenegy évét és a beiktatását is.
Arról is beszélt, hogy sok biztató szó és imádság után adta be pályázatát a megüresedett lelkészi állásra, ahová megválasztotta a tiszalúci gyülekezet. "Hálára ad okot a tény, hogy itt vagyunk, gyülekezet vagyunk, Krisztus kiválasztott népe. Hallhatjuk a szavát, áldott kezének érintését, szíve melegét és Szentlelke titokzatos munkáját."
A beiktatást követő egyházközségi közgyűlésen elsősorban egyházi elöljárók köszöntötték a lelkészt: az egyházkerület elnöksége és a gyülekezetek nevében Csomós József református püspök, aki úgy vélte, hogy a beiktatás az egyetlen olyan ünnep, amelyen felhőtlenül, hálaadással tudunk örülni és köszönetet mondani az Isten áldásaiért. A tiszáninneni püspök a 133. zsoltárt idézve iránymutatásként azt mondta: "csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor, ahol a testvérek egyetértésben élnek".
A közgyűlésen a zempléni, illetve a borsod-gömöri egyházmegye, a szülőfalu taktaharkányi gyülekezet, az elbocsátó hejőbábai és nemesbikki gyülekezetek nevében, továbbá a jelenlévő lelkipásztorok és a testvéregyházak részéről hangzottak el köszöntések. Az általános iskolások ünnepi műsorral, a tiszalúci gyülekezet pedig egy új palásttal kedveskedett a frissen beiktatott lelkésznek.