A gyülekezet a zene világnapja alkalmából hívta meg a környékbeli gyülekezetek énekkarát, akik Mezőzomborról, Tiszaladányról, Prügyről és Szerencsről érkeztek, és természetesen a csobaji kórus ajkáról is szólt a hálaének.

A kórustalálkozó kezdetén a helyi lelkipásztor köszönttette a megjelent kórusokat, kórusvezetőket, a megjelent lelkipásztorokat, valamint Szabadka Bertalanné igazgató asszonyt és Szögi Imre polgármester urat. Kezdő énekként a 264. dicséretet, „Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát” énekelte a gyülekezet.

A rövid igehirdetés textusa: „Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.” (Zsolt 104,33)

„Az ember életét végignézve, még ha nem is tudatosan, de jelen van az ének, a zene. Hány háziasszony hallgat zenét főzés közben, vagy éppen ő maga is énekel. Milyen gyakran szól a zene a kocsiban, mikor valahová megyünk.

De nem csak akkor szól ének ajkunkról, mikor jó és szép dolgok történnek, hanem akkor is, mikor félünk. Sok embertől hallottam, hogy ha este egyedül kell kimennie és fél, mindig énekel valamit. Amikor az emberek fogságban, háborúban voltak, gyakran énekeltek. Régen mikor a határban dolgoztak , énekeltek munka közben, és ettől a még a munka is jobban ment. Miért? Mert az ének felüdíti a lelket, és olyan szinten tud megszólítani, melyre a próza sokszor nem képes.”

Ez a zsoltárvers egy hálaadó istentiszteleten szólalt meg, mint egy fogadalomtétel, azok ajkáról, akik átélték a szabadulást. A zsoltáríró azonban nem elégszik meg egy egyszerű hálaadással, hanem hátralevő életében mindig az Úr dicsőségét akarja zengeni.

Ez a nap is, úgy gondolom, a háláról szólt, azért, hogy együtt lehettünk, azért, hogy magasztalhattuk Istent.

Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát, énekeltük az előbb. Szeretem ezt az éneket, mert emlékeztet Istenünk irántunk való jóságára, „sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett…áldását mindenben érzed.” Mondta igehirdetésében Madaras Irma, a csobaji gyülekezet lelkipásztora.

Igehirdetés után, először Novák Gréta énekelt, zongorán kísérte Póczos Patrik. Őket követte a mezőzombori kórus, majd a tiszaladányiak, utána a prügyiek énekeltek, aztán a szerencsi kórus, és végül a helyiek, a csobaji asszonyok zárták a kórusok sorát.

„Ne félj, mert megváltottak” énekelte közösen az öt kórus a mezőzomboriak vezetésével a találkozó végéhez közeledve.

A kórustalálkozó végén a résztvevők imádságban adtak hálát az Úrnak mindazért a sok áldásért, melyet megtapasztalhattak és átélhettek Isten kegyelméből.

Áldás után Szögi Imre, Csobaj község polgármestere mondott köszönetet mindenkinek, aki részt vett ezen a szép alkalmon. A záró ének és Himnusz után szeretetvendégséggel zárult a kórustalálkozó, mely során mosoly ragyogott minden résztvevő arcán.

Köszönet és hála Póczosné Gál Tímea tanárnőnek a találkozó megszervezésében nyújtott segítségért, hiszen nem csak az énekkarnak tagja és vezetője, hanem a szervezés nagy részének elvégzője is, és köszönet mindazoknak, akik segítettek, hogy szebb és jobb legyen ez a nap.