Kettős ünnep szólította hálaadásra a sajóecsegi református gyülekezet tagjait, akik az orgona használatba vételének kilencvenedik évfordulójával együtt az ennek lehetőséget adó nagy belső templomfelújítást is megünnepelték augusztus utolsó előtti vasárnapján. Az alkalom résztvevői egy kivételes nemzedékeken átívelő találkozásnak is a tanúi lehettek.

Az orgona történetét a Sajóecsegi Református Egyházközség lelkipásztora idézte fel. Harkai Erzsébet elmondta, hogy a sajóecsegi református gyülekezet az első és a második világháború bizonytalanságai közepette – 29 évvel a beépítése előtt – rendelte meg a templom orgonáját. Az 1770-ben épült templomban az orgonát azonban csak úgy lehetett elhelyezni, hogy előtte meg kellett nagyobbítani és erősíteni az úgynevezett első karzatot, hogy ráférjen a hangszer, illetve hogy elbírja azt.

Ezekkel a munkálatokkal párhuzamosan a gyülekezet annak is a szükségét látta, hogy a templom teljes belső terét is felújítsák. Ennek érdekében az ecsegi reformátusoknak az orgona beépítésére létrehozott alapot ki kellett, hogy pótolják, mivel a pénz a világgazdasági válság következtében jelentős értékvesztésen ment keresztül.

Ezért ez az orgona több mint egy hangszer, hiszen a gyülekezet közösen hozott létre maradandó értéket. Eleink komolyan vették azt, hogy egy neves cég által készített, szép hangzású orgona szóljon a sajóecsegi református templomban, amiért áldozatokat is képesek voltak hozni.

Harkai Erzsébet meglátása szerint a hajdani presbitérium nagyon okosan és bölcsen látott neki az orgona kiválasztásához, amelyben nagy szerepe volt az akkori lelkipásztornak, Bikkszögi Lőkös Sándornak, aki maga is zeneértő és művészember volt.

A kor három neves orgonaépítőjétől is kértek ajánlatot, melyek közül az Angster-cégé volt a legdrágább egyúttal a legmegnyerőbb és legmegbízhatóbb ajánlat is, így az orgonát Angster József fia készítette el 1936-ban a pécsi Angster orgona- és harmóniumgyárban. Hangképét tekintve az orgona elsősorban liturgiai szolgálatokra lett kialakítva.

Kilencven évvel ezelőtt az orgona elhelyezését egésznapos programsorozattal ünnepelték meg a helyiek. Az istentiszteleten Bikkszögi Lőkös Sándor lelkipásztor két fia is zenélt. Az egyik hegedült, a másik pedig játékával felavatta az új Angster-orgonát, melynek a kilencvenedik évfordulója alkalmából tartott zenés hálaadó istentiszteleten Bikkszögi Lőkös Sándor unokája, dédunokái és ükunokái adtak műsort. Név szerint: Lőkös Péter zeneművész és zenetanár, és lánya Lőkös Dorottya kóruskarnagy és kántor, aki a budapesti Zeneakadémián szerzett zongoraművész-korrepetitor diplomát, valamint fia Lőkös Dániel, a Bécsi Állami Operaház tenoristája, továbbá unokái: Lőkös Mátyás, Tamara Stelzer és Magdalena Stelzer.

Az orgonát hozzáértő kezek szólaltatták meg. Herceg Zoltán orgonaművész, a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium tanára, a Miskolc-belvárosi Református Egyházközség kántora játszott rajta.

A művésztanár felemelő érzésnek nevezte, hogy részt vehet az ünnepségen, hiszen – mint mondta – ez az orgona immár kilencven esztendeje minden vasárnap hozzájárul ahhoz, hogy az istentiszteleteken a lelki ráhangolódás magasabb színvonalon történjen meg, mint ahogy az nélküle megvalósulna.

Az orgonaművész elismerésre méltónak nevezete, hogy az eltelt kilencven év azt is jelzi, hogy a sajóecsegi gyülekezetnek mindig fontos volt ez az orgona. Ez abból is látható, hogy ez a környék egyik leggondosabban felújított, legjobb állapotban lévő orgonája, amely nagyon szép hangzású és nagyon jól alkalmazkodik a tér adottságaihoz. Ebből kifolyólag három olyan művet választott az istentiszteletre, mely a sajóecsegi református templomnál sokkal nagyobb helyeken is megállja a helyét, mint: Liszt Ferenc Jöjj, mondjunk hálaszót! című énekművének a feldolgozását, J. S. Bach korál-feldolgozásait és a monumentális g-moll Fantázia és fúga művét.

Az ünnepi alkalmon Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét.