Huszonöt esztendővel ezelőtt szentelték fel lelkipásztornak Feketéné Szóráth Edina Klárát, aki húsz éve szolgál a tiszapalkonyai és oszráli református gyülekezetben. Az ebből az alkalomból megrendezett családi nap istentisztelettel kezdődött.

A hálaadó istentiszteleten Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett Igét. Az alkalmat a Ker-Songs együttes dicsőítő dalai varázsolták még emelkedettebbé. A hálaadást a személyes érintettség meghitt hangulata lengte körül. Feketéné Szóráth Edina Klára ugyanis annak a rásonysápberencsi gyülekezetnek a teológus hallgatója volt 29 évvel ezelőtt, ahol Barna Sándor lelkipásztorként szolgált. – Mindannyiunkat örömmel és büszkeséggel tölt el az, hogy a hajdani gyülekezetünk lelkipásztorokat is kinevelt – nyilatkozta az Európa Rádiónak Barna Sándor.

A püspök a családi nap alkalmából olyan Igét választott, amely egyaránt szólt a gyülekezetről mint családról és az egyéni életutakról is. Mint mondta, ezen az ünnepen a 16. zsoltár szólított meg minket, amelyben Dávid imádkozik, Istenhez fordul, őt hívja segítségül, vele beszélget szorult helyzetében. Közben elmondja, hogy kicsoda neki az Isten, aki kijelöli a helyünket, miközben meghúzza életünk határait is, mint ahogy Feketéné Szóráth Edina Klárának is, aki immár 20 éve szolgálja szeretettel a tiszapalkonyai és oszlári gyülekezetet, s talán ő is elmondhatja, amit Dávid: „Osztályrászem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem”, ami azt üzeni, hogy mindannyiunknak az a jó, amit Isten rendelt el nekünk.

És valóban. Feketéné Szóráth Edina Klára már gyermekkorában elhívást érzett a lelkipásztori szolgálatra. Úgy érezte, hogy Isten kiválasztotta erre a hivatásra. Visszatekintve eddigi pályájára azt mondta az Európa Rádiónak, hogy Isten mindvégig egyengette az útját. Elmesélte, hogy amikor a pályaválasztáshoz érkezett, már akkor tudta, hogy a Sárospataki Református Gimnáziumban akar tanulni. Végzés után pedig csak egyetlen helyre adta be jelentkezését. – Úgy voltam vele, ha az Úristen valóban azt akarja, hogy lelkipásztor legyek, akkor megsegít ebben. Így is történt. Felvettek a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre, 2000-ben pedig a Debreceni Református Nagytemplomban Derencsényi István ma már nyugalmazott esperes, volt tiszántúli főjegyző lelkipásztorrá szentelt. Ő Pál apostol kolossébeliekhez írt 3. levelének 2. versével áldott meg:

ami útmutatást jelentett nekem mindvégig ez idő alatt a gyülekezeti szolgálatban – idézte fel.

A lelkésznő Isten útmutatásának tekinti azt is, ahogy 20 évvel ezelőtt a tiszapalkonyai és az oszlári gyülekezetbe került, ahol addig csak férfiak szolgáltak és nagyon meglepődtek, hogy egy női lelkész is jelentkezett a felhívásra, de már az első találkozásnál nagyon megszerették. – Úgy fogadtak, mintha saját gyermekük vagy unokájuk lennék. S mivel abaúji lány vagyok úgy éreztem, hogy hazakerültem, ahol őszintén és nagy szeretettel öleltek át, amit mind a mai napig érzek, de nem csupán én, hanem a családom tagjai is. A szeretetük a segítésben és a támogatásukban is megnyilvánul. Itt mindenkire lehet számítani, amiért hálás vagyok mindenkinek – fogalmazott.

Az eltelt idő alatt sok-sok öröm, és nehézség is volt a gyülekezet életében, de mindig megtapasztalták az Úristen kegyelmét és szeretetét, hiszen mindkét gyülekezet parókiája és temploma megújult, amelyek közül az oszlári különösen embert próbáló volt. A legfontosabb cél és feladat azonban mégis egy nagy család kialakítása volt, ami Isten dicsőségére sikerült.

(Címlapfotó: Sütő Dávid Pelé)

Az Európa Rádió helyszíni riportja IDE kattintva hallgatható meg.