A bringázók Pápáról indultak és Sárospatakon értek célba. Egyenpólót viseltek, amelyen a „Reformáció 500” felirat mellett egy bibliai ige volt olvasható: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”. A teljesítménytúra Gilicze Tamás bakonyszentkirályi református lelkipásztor fejéből pattant ki, akivel az Európa Rádió riportere a célba érkezést követően beszélgetett.

– Mire akarták fölhívni a figyelmet?

– A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára emlékezünk ebben az évben. Szerettük volna ezt egy kicsit alternatív, mégis méltó módon megünnepelni.

– Milyen városokat érintettek?

– Utunk során a hazai reformáció legfontosabb helyszíneit érintettük. Pápáról indultunk, majd Budapestet, Debrecent, végül Sárospatakot vettük célba. Az útra magunkkal vittük a Református Egyház címerzászlaját, és minden egyházkerületet megkértünk, hogy a hátuljára írja rá vezérigéjét.

– Hogyan készültek a túrára?

– Korán meghirdettük, hogy hagyjunk időt a fizikai felkészülésre. Jómagam télen futással edzettem, és ahogy az idő engedte minél többet bicikliztem. Ez adta meg azt a fizikai hátteret, hogy nem éreztem magam kellemetlenül a túra egyetlen percében sem. Az akciót az országos református médián keresztül hirdettük meg az egyházmegye és az egyházkerületünk kezdeményezésére. Így kapták meg a hírt azok a lelkésztársak, akik jelentkeztek és részt vettek. Menetközben voltak, akik rövidebb-hosszabb időre csatlakoztak hozzánk.

– Mit mutatnak a számok?

– A három nap alatt 21 és 1/2 órát töltöttünk tisztán nyeregben. Átlagsebességünk 24 km/h volt, a teljes táv pedig 512 kilométer.

– Melyik volt a legnehezebb szakasz?

– Túl sok meglepetés nem ért minket, de mindhárom napnak megvolt a maga nehézsége. Első nap hegyekre kellett feltekernünk. Második nap a táv volt nagyon nehéz, hiszen 250 kilométert tettünk meg forróságban. Utolsó nap két vihar is elkapott bennünket, volt, ahol meg kellett állnunk. Hála Istennek zavartalanul, balesetmentesen, egyetlen defekttel megúsztuk!

– Mitől lesz emlékezetes ez az ötszáz kilométer?

– Olyan lelkészekkel tekertünk együtt, akikkel nem ismertük egymást, és egy nagyon jó közösséggé formálódtunk a végére. Mindenkinek volt személyes motivációja, a fizikai határainkat feszegettük. Egyfajta győzelemérzetet ad, amikor az ember felül tud kerekedni a testén. Rengeteg lelki dologra is megtanított az út, úgy mint az egymásra utaltságra, a kiszolgáltatottságra. Átérezhettük, hogy micsoda kicsiny porszemek, Istenre utalt emberek vagyunk!

Fotó: Nagy Károly Zsolt