Vannak olyan szektorok, amelyeknek a fejlődése vitathatatlan. Viszont a kitüntetett, prosperáló ágazatokban felhalmozódott erőtartalékok nem egyértelmen segítik a csúcsra a többit. Így van ez Telkibányán is: népességfogyás, elöregedés, intézmények bezárása, közösségi formák módosulása, egyéb szolgáltatások bővülése. Az egyik egyházi vezető, amikor hosszú évek után újra Telkibányán járt, azt hitte, hogy eltévedt, mert annyira más benyomást tett rá a település, mint annak előtte.

Megélhettük az utóbbi 15 évben, hogy fényes és fekete zászlók lengtek a település egén. Ennek az átalakulásnak az egyik látható jele, hogy a nyári táborba jelentkezők létszáma jelentősen lecsökkent. Míg 10 évvel ezelőtt még kb. 100 fős bibliai napközis tábort tarthattunk, 30 önkéntessel, mára ez a létszám kb. 15-30 főre mérséklődött. Az idei Kakasszó elnevezésű táborunk szintén a kislétszámú hetek sorába tartozott. A csapat lelkesedését ez egyáltalán nem befolyásolta, mi több hangulatában, áldásaiban nem maradt el az előző évek táboraitól.

A cím nem a vidéki élet velejárójára, a tyúkudvarra és annak urára utal, hanem a péteri tagadás vészcsengőjére, a hajnali kakasszóra. A lélek éberségéről és az éberség fokozásának a helyéről, a templomról, melynek tornyán gyakorta jelenik meg a kakas szimbólum, tanulhattak a csemeték ezen a héten. Megismerkedtek a szent sátorral, a jeruzsálemi templommal, és mindazokkal a történetekkel, melyek a templomot Jézus életéhez kötötték. Nem csak elméleti és lelki síkon foglalkoztunk a templomokkal, hanem fel is épített ki-ki egy szent helyet. No persze nem életnagyságú, hanem asztali makett méretben.

Minden reggel busz gyűjtötte össze az apró-cseprő népet, hogy a reggeli torna után a templom hűvösébe húzódjunk és ott jókedvűen énekeljünk, áhítozzunk. A délelőttöket mozgásos játékok zárták, majd közösen megebédeltünk. A délutánokat kézműveskedéssel, körjátékkal, labdajátékkal, vetélkedővel és kiadós desszertezéssel töltöttük. Annyi felajánlás érkezett magánszemélyektől és vállalkozóktól, hogy majdhogynem gondban voltunk, miként osszuk be a hétre. A nagylelkű adományozók jóvoltából volt fagyizás, palacsinta party, kalandparkozás, somlóizás, gyümölcstálazás, pizzázás és nemutolsó sorban buszos kirándulás.

A környékünk hemzseg a szebbnél szebb helyszínektől, ezért könnyű beveendő célpontot találni. Egy kiadós túra keretében megmásztuk a Fűzéri Várat.  Megismerkedtünk közvetlenül az Államalapítás Ünnepe előtt a Szent Koron történetével és a korona díszeinek jelentésével. Mielőtt a csodálatos kilátást és középkori hangulatot magunk mögött hagytuk volna, a vár lélegzetelállító szépségű kápolnájában, énekszóval dicsőítettük az Urat.

A másik kirándulási célpontunk a Magyar Nyelv Múzeuma volt. Nyiri Péter igazgató úr jóvoltából újra vendégei lehettünk ennek a nem mindennapi intézménynek. A múzeum munkatársai nyelvi vetélkedőkkel, izgalmas feladványokkal késztették aktivitásra a nyári hónapokban ellustult agyacskákat. A vetélkedő végén gyermekeknek szóló kiadványokkal jutalmazták meg a jól dolgozó csapatokat. Az ott tartózkodásunk zárásaképp, a múzeum kertjében szabadtéri istentiszteletet tartottunk.

A hazafelé vezető úton a kisbuszban nem szűnt meg az énekszó. A héten tanult és az azon kívül ismert keresztyén énekek mind sorra kerültek. A kis lurkók benne akartak ragadni a pillanatban. A nyárban, a táborozásban, az együttlétben, a felfokozott hangulatban, a felhőtlen gyermekkorban. Nehéz a gyermekeknek nemet mondani, főként úgy ha az utolsó szavuk is a folytatásért kiállt, nem értve meg, ha eddig lehetett, ezután miért nem. A jövő számukra olyan messze van, hogy a következő nyárral vigasztalni őket hasztalan.

Bár a gyülekezeti gyermektáborok létszáma csökkent, de egyáltalán nem lett kevesebb a parókia körül és az egyházban megforduló fiatalok száma. Az elmúlt évben kb. 30 teológus és 100 tanítóképzős hallgató vett részt a gyülekezet által szervezett, több napos pszichológiai képzésekben, valamit kb. 500 fiatal csatlakozott az ökológiai, néprajzi és hitéleti programjainkhoz. A körülmények ugyan változnak, de az elköteleződésnek emiatt nem kell módosulnia. Hűségesek lehetünk a ránk bízott sok vagy kevés felett, de ehhez az éberség, a feladatunkra figyelmeztető „kakasszó” elengedhetetlen.

Szalay László Pál