Megérkezett a Református Ízek Találkozója Tiszáninnenre. Kopács, Hajdúnánás, Hegyközszentmiklós után a Felsőbarcikai Református Egyházközségben talált befogadó gyülekezetre. S Felsőbarcika sem tudja nem észrevenni, hogy valami történik, hiszen a város ezen csücske megtelt élettel és mozgalmassággal erre a hétvégére.

A szombati napon a főszerep a szakácsoké, a főzőcsapatoké és az ínycsiklandozó fogásoké. A program nyitányát Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője, Kolumbán Gábor, a házigazda gyülekezet lelkipásztora és Szitka Péter, Kazincbarcika polgármestere adták.

Zila Gábor reményét fejezte ki, hogy a magyar lélekre oly jellemző melankóliát ezen a napon az őszinte öröm tudja felváltani. Ez a közösség annak bizonyítéka, hogy szeretünk a finom falatok mellett református testvéreinkkel együtt lenni.

Kolumbán Gábor áhítatában az első gyülekezet életműködését idézte a hallgatóság elé. Az asztalközösség fontosságát, az egymásra való figyelmet és az értékek megőrzését hangsúlyozta. Szerinte az étel több annál, mint alapanyagok összessége. Nemcsak a recept teszi az ételt, hanem készítőjének hozzáállása, vagy mondhatni: alapállása. Az ApCsel 2,42–47 alapján beszélt arról, hogy az első gyülekezet életében a tanítás mellett fontos helye volt a kenyér megtörésének, az asztalközösségnek és az imádságnak. A mi alapunk az Ige, ez az a biztos alap, amelyre életünk minden területe épülhet. Nagyon más az az asztalközösség, amelyet az Ige szentel meg. Utalt az emmausi tanítványokra is, akik akkor ismerték fel a feltámadott Jézust, amikor megtörte a kenyeret.

Szitka Péter polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy már messziről, több utcányi távolságból érezhető: itt finom falatok készülnek. Beszámolt arról is, milyen volt ide, ebbe a közösségbe megérkezni, milyen túláradó szeretet fogadta, és e rövid idő alatt mennyi kedves emberrel találkozott.

Valóban egy „kicsi Kapolcs” költözött Felsőbarcikára ezen a hétvégén. Olyan érzés megérkezni a Református Ízek Találkozójára, mint amikor egy jól belakott portára lépünk a Művészetek Völgyében. A templom előtti út és tér megtelt sátrakkal és autókkal. Református kötődésű borok, mézek, lekvárok, ajándéktárgyak és ékszerek találnak itt gazdára.

Van egy stand, ahol a leghosszabb sor áll. Itt lehet kóstolójegyeket vásárolni az elkészült ételekhez. A befolyó összeg teljes egészében a Radostyáni Református Gyülekezet megsegítését szolgálja majd.

Beljebb lépegetve újabb standok kínálják portékáikat, a gyülekezeti teremben pedig gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt lehetőségük van kreatívkodni. A gangos ház végében találjuk a színpadot, ahol mindig van valami, amire érdemes fülelni. Hol fontos közlemények hangzanak el – például a zsűri pontozási szempontjai és az, miből tevődik össze a megszerezhető maximális száz pont –, hol pedig a Velezd Néptáncegyüttes ropja, vagy a Miskolc Dixieland Band fújja a magáét.

A kertkapuból akár visszafelé, akár lefelé néz az ember, együtt adhat hálát a felsőbarcikai közösséggel. Mily áldott átalakulás ment végbe itt, hogy ma ennek a rendezvénynek otthont adhatnak! A sátrak sokasága, amely a kertet ellepte, Izrael vándorló népét is eszünkbe juttathatja. A kavalkádban mégis van valami közös: bár más-más sátor alatt készülnek az ételek, mindenki ugyanahhoz az asztalközösséghez tartozik.

Mindenhol iparkodnak a csapatok. Legyenek azok gyülekezetek, egyesületek, missziók vagy intézmények, egyaránt a legjobb formájukat szeretnék hozni. A zsűrinek nem lesz könnyű dolga. De annak sem, aki kóstolásra adja a fejét: mégis mi alapján válogasson a számtalan csábító fogás közül?

A program a mai nappal nem ér véget. Holnap közös hálaadó istentiszteletre gyűlnek össze az idei Református Ízek Találkozójának résztvevői. Az alkalmon az egyházkerület püspöke, Barna Sándor szolgál igehirdetéssel.