Gazdaságtudományi Karának professzora, korábbi dékánja a városban kifejtett szakmai és közéleti munkásságával érdemelte ki a közgyűléstől a megtisztelő címet. Napjainkban is rendkívül aktív életet él: tanít az egyetemen, tagja a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának és sorra járja a szakmai konferenciákat. Interjú Kocziszky Györggyel.

Milyen érzés volt ott állni a Miskolci Nemzeti Színház színpadán és átvenni az elismerést?

Megrendítő élmény az embernek szembesülni azzal, hogy az évek, évtizedek elmúltak a feje fölött. Gondol ilyenkor a szűkebb és tágabb családjára, a felmenőire és eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne, ha a szülei, nagyszülei, dédszülei - akik sokszor feltették gyerekkoromban azt a kérdést, hogy vajon ebből a kis ördögből mi lesz - itt lehetnének és átélnék ezeket a perceket. Gondoltam azokra a barátokra is, akik előttem ugyanezen a színpadon állhattak hasonló kitüntetéseket átvéve. Ők fizikálisan már nem lehetnek közöttünk.

Kikre gondol?

Két személyt mindenképp megemlítenék, akikhez családilag és lelkiekben is kötődtem: első helyen Veczán Pál nagytiszteletű urat, aki a diósgyőri evangélikusokat szolgálta hosszú éveken keresztül. Illetve Újszászy László professzor urat, akit hasonló érdeklődési kör jellemzett, mint engem. Ilyenkor végiggondolja az ember, hogy mindazt, amit egy közösségtől, egy családtól kapott milyen formában tudja viszonozni és meghálálni. Remélem, hogy a Teremtő ad még arra lehetőséget, hogy az elkövetkező években Miskolc városnak, az egyetemi és a szűkebb baráti közösségnek is viszonozzam mindazt, amit kaptam.

Professzor úr és családja életében a hit mindig nagyon fontos szerepet játszott.

Azok közé tartozom, akik a hitet ajándékba kapták, hittartó és hitvalló őseim voltak. Ágostai hitvallású, evangélikus családban születtem. A családom felmenői anyai és apai ágon is túl azon, hogy rendszeresen gyakorolták vallásukat, tettek is az evangélikus közösségért. Elsősorban Békéscsabán, hiszen a család gyökerei onnan erednek. Ma is őrzöm - mint a család pillanatnyilag legidősebb férfi tagja - azt a Bibliát, amit valamikor az 1820'-as évek elején vásárolt az egyik felmenőm. És ahogy akkortájt szokás volt az utolsó oldalra pontos kalligrafikus betűkkel bejegyezte az aktuális születéseket és elhalálozásokat.

Budapesten konfirmáltam, nagynevű teológusoktól kaphattam az első oktatást, többek között Keken András és Hafenscher Károly nagytiszteletű úrtól. Ugyanakkor ezekről a kérdésekről egy picit nehezen is beszélek, valószínűleg szemérmes vagyok ebben a vonatkozásban. Belülről kell ezeket a kérdéseket megélni... Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy az elmúlt évtizedek során megtartott. Hálát kell adnom a családomért és hogy azzal foglalkozhatok, ami a hobbim. Számomra öröm, hogy mindhárom unokám egy fővárosi gyülekezetbe jár vasárnaponként. Minden külső hatás nélkül, orgonasípszerűen elmasíroznak és jól érzik ott magukat.

A felesége református, ön pedig evangélikus vallású. Milyen gyülekezetbe járnak vasárnaponként?

Az evangélikus és a református egyház egy tőből ered: a reformációból. Feleségem református, miskolci, évtizedek óta aktívan részt vesz a helyi gyülekezetek életében. Számunkra teljesen természetes, hogy az egyik hétvégén evangélikus, másik hétvégén pedig református gyülekezetbe megyünk. Feleségem aktív életének egy meghatározó időszakát a miskolci Lévay József Református Gimnáziumban töltötte, mint tanár. Ma a Nyilas Misi Alapítvány Kuratóriumának egyik tagja és ilyen formában segíti a közösségépítést.

"...minden, mit Miskolc adhatott" – tartja az egyik miskolci egyetemi diákdal refrénje. Mit kapott ettől a várostól?

Tizennyolc éves koromban kerültem Miskolcra. Akkor úgy gondoltam, hogy egy-két hónap után egyetemet váltok és a Pesti Műegyetemen folytatom a tanulmányaimat. Ma már azt mondom, hogy szerencsére nem így történt, hanem itt fejeztem be. Első és vélelmezhetően utolsó munkahelyem is a Miskolci Egyetem. Itt ismerhettem meg egyetemistaként a feleségemet, itt születtek a gyerekeink és itt alakultak ki a sajnálatos módon fogyóban lévő baráti körök. Itt minden követ ismerek. Ha "bevándorlóként" is tart számon majd a miskolci emlékezet, azért mégis úgy érzem, hogy tősgyökeres miskolci vagyok.

Kojsza Péter

Kocziszky György a Miskolci Egyetemen végzett, itt szerzett közgazdasági kandidátusi fokozatot 1984-ben. Tíz évvel később habilitált az egyetemen, amelynek rektorhelyettese volt hat évig. Fő kutatási területei az európai integráció gazdaságtana, a regionális gazdaságtan és a növekedés- és fejlődéselméletek. 2006-2014 között a Gazdaságtudományi Kar dékáni feladatait látta el. 2011-ben hat évre választották meg a Magyar Nemzeti Bank kamatdöntő testülete, a Monetáris Tanács tagjává. Jelenleg a Gazdaságtudományi Kar Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet tanára.