„Mily szépek a hegyeken az Örömmondónak lábnyomai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki az mondja a Sionnak. Uralkodik a te Istened.”

(Ézs 52,7)

Itália virágoskertjei, szépségei

Róma, Pompei, Nápoly, Assisi, Urbino és San Marino városait kerestük fel és két napon át utaztunk szeptember 10-e és 16-a között. Az Abaúji Egyházmegye szervezésében, Kusnyír László esperes úr vezetésével indult el a lelkipásztorok közössége családtagjaikkal együtt, hozzájuk csatlakoztunk a Borsod-Gömöri Egyházmegye néhány lelkipásztorával Szőnyi Tamás esperes úr kíséretében. Nagyon hálás vagyok, hogy ezen a gyönyörű kiránduláson én is részt vehettem. Minden hely, amit láttunk és minden, amit ezzel kapcsolatban hallottunk mélyen beivódott a lelkembe. Éreztem a jó Isten vezetését, aki nap mint nap velünk volt.

Az autóbusz Méráról indult az Esperesi hivatal elől éjjel két órakor. Miskolcra az esős időben szép lassan megérkeztünk a kijelölt helyre, a Palócz utcába. A várakozás alatt ismerkedtünk egymással, amíg a busz meg nem érkezett. A felszállás után elindultunk hosszú utunkra az Úr Isten segedelmével. Egy napon keresztül utaztunk szép hazánkon és Szerbián keresztül, míg meg nem érkeztünk Itáliába az első szálláshelyünkre.

Másnap korán indultunk. A buszon sem unatkoztunk, mert Porcsalmi Katica tornáztatta a csapatot. Az úton lelkipásztor testvérek áhítatát hallgattuk meg imádságos szívvel. Utazásunk során sok ismeretet, történetet hallhattunk a nevezetességeket látva, amit Porcsalmi Tamás idegenvezető mondott el. Tiszta szívvel, szeretettel mondott el minden mondatot, amiből nagyon sokat tanulhattunk felnőttek és gyerekek egyaránt. Minden hely, ahol voltunk a múltat, a megélt történelmi eseményeket hozta fel az életünkbe. Visszamentünk abba a korba, amit a templomok, a múzeumok falai között átéltünk.

A második napon az örök városban, Rómában voltunk, ahol a Szent Péter bazilikát néztük meg. Egy órát kellett várakoznunk a sorban, mire beléphettünk, de amint bejutottunk a látvány mindennél többet ért. Michelangelo, Bernini, Raffaello munkái tükrözik annak a kornak az életét. Róma városát az akkori hadistennek, Marsnak a fiai, Romulus és Remus alapították 753-ban, ahol az anyafarkas tejével táplálta őket. A történelmi hagyomány szerint a város a Palatinus dombon van, amelynek nyugati falát Germalus néven nevezték el.

A Vatikánból kisétálva eljutottunk a Valdens templomhoz, ahol Lentulai Attila esperes úr szolgálatát hallgattuk meg. Sétánk folytatásaként a Spanyol lépcsőhöz és a Trevi kúthoz érkeztünk, ahol kicsit megpihentünk. Nemsokára ismét útra keltünk és a Marcellus színházát néztük meg. II. Viktor Emanuel emlékműve mellett is elmentünk, aki az egységes Olaszország első királya volt. Este a szállodába érkeztünk, ahol három éjszakát töltöttünk el.

Harmadik nap kora reggel ismét útra keltünk. Rómában ismét szép helyeket kerestünk fel, mint Santa Maria Maggiore Bazilikát. Itt láthattuk Michelangelo Mózes szobrát. Ebédidőben megkóstoltuk a helyi ízeket. Ki mit szeretett volna. Volt, aki pizzát, mások a lasagnet, amik tipikus olasz ételek. Délelőtt a Forum Romanumot láttuk, elmentünk a Colosseum mellett.

Eljutottunk a Vesta szüzek templomához, majd a Capitolium következett, Marcus Aurelius szobra. Le szerettünk volna menni a tengerhez, de a rossz idő sokakat akadályozott abban, hogy fürödjenek vagy sétáljanak, de bátrak mindig akadtak a csoportban.

Negyedik nap Pompeibe indultunk, a ‘79 augusztus 24-én elpusztult várost tekintettük meg. A többméteres láva maga alá temette az embereket.

A sár a por konzerválta a területet. A 18. században fedezték fel az elfelejtett Pompeit. A testek abban az állapotban maradtak meg, ahogy az életükért küzdöttek. A Vezúv kitörésekor nem mindenki tudott elmenekülni. Az emberek elégtek a vulkáni felhőben.

Az utunkat tovább folytattuk a macskaköves Nápolyba. Itt Szent Januáriusz síremlékét láthattuk. A hagyomány szerint a vére évente háromszor folyékonnyá válik, pedig már több mint 1000 éve halott. Szent Januáriuszt hatodmagával fejezték le, a hagyomány szerint egy nápolyi asszony Eusébia fogott fel a véréből. Ezt néhány év elteltével az egyháznak adományozta. Nápoly utcáin sétálva megismerhettük a helyi emberek életét. Hatalmas luxus óceánjáró hajókat láttunk az öbölben.

Ötödik napon utazásunk folytatódott Assisibe a legszeretetreméltóbb városba. Ferenc apja gazdag posztó kereskedő volt, de fia inkább a szegény embereken segített. Az apja megharagudott rá és bezárta egy szűk lépcső alatti odúba, majd a püspök elé hurcolta.

Ferenc elhagyta a szülői házat. Bűnbánatot követelt és a követői napról napra szaporodtak.

A bazilikában az első szintről lépcső vezet le Ferenc sírjához. A freskókat 13-14. századi vezető mesterek festették a falakra. Láttuk Assisi Szent Klára bazilikáját. Utunk Urbinóban ért célhoz.

A hatodik napon csendes sétát tettünk Raffaello szülővárosában. Megnéztük a székesegyházat, ahol Szalay László lelkipásztor tartott áhítatot. Átsétáltunk a Dózse palotájába, ez a környék leggazdagabb képtára, ami itáliai festők munkáit mutatja be, mint pl. Piero della Francesa, Tiziano, Paolo Ucello. Megfigyelhetjük a festészet mellett a szobrászat remekműveit is. Allegorikus alakok, díszes kandallók sokasága. Urbinót elhagyva utunk San Marinoba vezetett. San Marino 20 kilométerre található Reminitől. Az alig több mint 20 ezer főt számláló terület a világ legkisebb, ma is működő köztársasága. A legmagasabb pontja a 750 méter magas Titáno hegy és a rajta látható a Guaita torony. Itt csodálatos látvány tárult elénk, lenyűgözte a tekintetünket.

Érdemes volt ezt a hosszú utat megtenni. Meglátogattuk a Basillica di Son Marino templomot. A város forgatagába lehetőségünk nyílt egy kis vásárlásra. Elindultunk az utolsó szállásunkra, Ferrarba, ahol az olasz tésztát kóstolhattuk meg vacsorára. Reggel haza indultunk tele élményekkel, amiket megőrizhetünk és továbbadhatunk szeretteinknek. Hála és köszönet mindazoknak, akik meggazdagították lelkileg az elmúlt hetünket.

Bányiné Varga Erzsébet