Tiszakesziben még nyáron tartottak lelkészválasztást. A székesfehérvári születésű, korábban ott is szolgáló, eredetileg matematika-informatika szakos tanár szeptemberben került a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei községbe. Teológiai tanulmányait Pápán folytatta, majd egyetemi lelkészként, később segédlelkészként végezte munkáját.

Szőnyi Tamás református esperes beiktatási beszédében azt hangsúlyozta, hogy a lelkipásztor Isten sáfára, ugyanis el kell számolnia a talentumokkal, melyeket azért kapott, hogy az igét továbbadja és „Krisztus testének építője legyen”. Beszélt arról is, hogy a lelkipásztor mintaképe a gyülekezetnek, és így a felelőssége is nagy.

„Reménység szerint a gyülekezet szívével össze fog forrni a te szíved és közös hitben fogtok biztos lépéseket tenni. Isten az, aki alkalmassá tesz arra, hogy hívásának eleget tudj tenni. Légy erős az Úr Jézus Krisztus kegyelme által! Élj bölcsen és szentül, teljesítsd odaadó hűséggel szent szolgálatodnak minden tisztét” – az esperes ezekkel a gondolatokkal iktatta be a lelkészt, majd átadta a templom kulcsát, az egyházközség pecsétjét és a szolgálati engedélyt.

Fehérvári Dávid igehirdetésében a főpásztor visszajöveteléről szólt. „Akkor minden szem meglátja őt és minden ember megérti, hogy nem kitalált meséket követünk, amikor Jézus Krisztus feltámadását hirdetjük. Valakinek a hálától, valakinek a félelemtől fog remegni a térde attól függően, hogy élete során megvetette vagy bízott az Úrban” – mondta a gyülekezet lelkésze.

Emlékeztetett, hogy kétféle úton járhatunk: az egyik a kárhozatba vezető „széles út”, másik a „keskeny út”, ami az örök élethez visz. Az igehirdető szerint az Úr pásztorokat rendel az ő nyája elé, akiknek ismerniük kell a helyes utat. Nemcsak a gyülekezetnek, hanem a pásztornak is szüksége van arra, hogy Isten igéje által csiszolódjon, és engedje, hogy Krisztus a maga képére formálja.

A jelenlévő lelkipásztorok egy-egy igével, a küldő és a befogadó gyülekezet, valamint az egyházközség fenntartásában működő iskola diákjai ünnepi műsorral készültek az alkalomra.

Pásztor Dániel püspökhelyettes köszöntésében az örömmel való szolgálat fontosságát hangsúlyozta. – Nagyon sok megfáradt és gondterhelt lelkipásztor él, hiányzik az öröm a szolgálatukból. Az Úrban való öröm nem a mindennapi körülményeinktől függ, hanem hogy az Úr Jézus Krisztus gyermeke vagyok minden helyzetben. Kívánom, hogy ez a krisztusi öröm sugározzon az arcodon – mondta el.

Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok arra buzdította a lelkészt, hogy törekedjen a szeretetre és kérje a lélek ajándékait a prófétáláshoz, a tanításhoz és a diakóniai szolgálathoz.

Szöveg és képek: Kojsza Péter