Több évtizedes hagyomány szerint március első péntekén egyházkerületünkben is megtartottuk az Ökumenikus Világimanapot, ezúttal a Cook-szigetek asszonyainak invitálására. Az alkalom egyben a magyarországi világimanap negyvenedik évfordulója is volt.

A programot 1870 óta szervezik meg, amelyhez a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közbenjárására hazánk 40 éve csatlakozott helyi istentiszteletek megtartásával.

– Egyházkerületünkben, illetve Miskolcon, először evangélikus részről Keveházi Klára, református részről pedig két lelkipásztor dr. Mészáros Istvánné, az akkori református püspök felesége, valamint dr. Horváth Barnáné vette át Budapestről a Nők Világimanapjának szervezését és megrendezését a 2000-es évek elején a Tiszáninneni Református Egyházkerület Püspöki Hivatal Nagytermében – elevenítette fel a kezdeteket dr. Domokosné Fazekas Hajnalka.

A református lelkipásztor a világimanap egyházkerületi történetéről beszélve felidézte, hogy dr. Börzsönyi Józsefné lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Nőszövetség elnökeként, valamint Földesiné Kántor Mária, a Tiszáninneni Református Nőszövetség alelnökeként is azon munkálkodott, hogy kerületünkből minél több gyülekezet kapcsolódjon a programhoz.

Megemlítette, hogy ő és az akkori református Nőszövetség hűséges tagjai, mint Keresztesi Lászlóné, Ábrám Klára, Ábrámné dr. Barta Mária, Csorba Viktória, Tóth Kálmánné, a belvárosi református gyülekezet kántora, Hangóné Birtha Melinda és férje Hangó István, a Miskolc-Avasi Református Egyházközség lelkipásztorai, valamint Meleg Attila, a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség vezető lelkésze és felesége, Melegné Feldmár Margit kimaradhatatlan szervezői az Ökumenikus Világimanapnak, amely kezdetben csak nőknek szólt, mára azonban a férfiak figyelmére is igényt tart.

Mint azt dr. Domokosné Fazekas Hajnalka elmondta, az Ökumenikus Világimanapot minden évben más és más női közösség készíti elő. Idén egy csendes-óceániai szigetcsoporton, mégpedig a Cook-szigeteken élő keresztény asszonyok osztották meg sorsukat, tanúságtételüket a világimanapi résztvevőkkel összesen 170 országban.

A történeti áttekintés után országismereti kisfilmet és bemutatót láthattak és hallhattak az érdeklődők, majd az ezeket követő imanapi liturgia keretében a résztvevők magyar és maori nyelvű, derűre fakasztó hála, illetve dicsérő énekeket daloltak és olyan bátorító történeteket ismertek meg, amelyeket a szigeteken élő olyan asszonyok írtak, akik szenvedéssel vagy igazságtalansággal szembesültek, és akiknek az imádságaiban és énekeiben mégis boldogság, hála és reménység köszön vissza.

Hangóné Birtha Melinda országismereti bemutatója előtt, a Tarani Napa és a Teavairangi Napa anya és lánya művészpáros által készített világimanapi plakátról beszélve elmondta, hogy azon a Cook-szigeteken élő népcsoportokra legjellemzőbb elemek szerepelnek, mint például a szigetek legfontosabb exportcikke, a fekete gyöngy, amely egy természetes drágakő, és amely a fekete szájú osztriga testében jön létre, vagy a Tiare Maori, a Cook-szigetek nemzeti virága. A különböző színű virágokból készített, és a nők fején viselt koszorú az összetartozást fejezi ki. A plakáton látható pálmafával kapcsolatban megjegyezte, hogy az az élet fája, amelynek minden részét felhasználják a Cook-szigeteken, de a Magyarországi Református Egyház címerében is megtalálható.

A lelkésznő országismereti összeállításából több érdekesség is kiderült, köztük az is, hogy a szigeteken számos keresztény felekezet van. Kuriózumként emelte ki, hogy a mindössze 2000 lélekszámú Pukapuka szigeten idén januárban látott napvilágot az Újszövetség és a Zsoltárok könyve pukapukan nyelven.

A tiszteletes előadása rámutatott arra is, hogy a James Cook-kapitányról elnevezett, tizenöt különálló szigetből álló ország számtalan, hazánkéhoz és hozzánk is hasonló nehézséggel küzdött és küzd a mai napig, mint például az elvándorlás, vagy a civilizációs betegségek és az orvoshiány. Az ott élők azonban mégsem a nehézségekre összpontosítanak, hanem az isteni gondviselésbe vetett bizalomra, amit jól érzékeltetett az imanapon elhangzott egyik elbeszélés, illetve annak részlete:

A lelkipásztor rávilágított, hogy bár a szigetlakók közül sokan túlsúlyosak, melynek következtében számtalan betegséggel is küzdenek, tekintetüket Istenre emelve mégis örömben élik mindennapjaikat, és a 139. zsoltár egyik sorával, „Áldalak téged, mert csodálatosan megalkottál” vallanak arról, hogy Isten alkotásaiként mindannyian csodálatosak vagyunk.

írta Down doktornő a liturgiában felolvasott visszaemlékezésében.

Hangóné Birtha Melinda is a 139. zsoltárt véve alapul fogalmazta meg üzenetét és személyes vallomását egyben köszönetét a Teremtőnek igehirdetésében. S mint fogalmazott, sok zsoltárt szeret, mégis ez a kedvence, mert újból és újból képes őt megerősíteni, örvendeztetni és bizonyossá tenni abban, hogy áldhatja Istent, mint ahogy azt a Cook-szigetek asszonyai is teszik. – Áldhatom Istent, mert ismer engem, és mert jót akar nekem – hangsúlyozta.

De vajon jól ismerjük-e Istent, és Isten jól ismer-e bennünket? – szegezte a kérdést a hallgatóságnak a lelkipásztor, majd így szólt: Isten jobban ismer minket, mint mi magunkat. Ismeri minden rezdülésünket, örömeinket, terveinket, szükségeinket. Ő mindent tud rólunk, mindenben és mindenütt jelen van. „Isten mindenütt velem van”, „körül fogtál engem” idézte a zsoltárt, amit így magyarázott: Isten nem hagy magunkra bennünket, hanem gondot is visel rólunk, tudását értünk, és nem ellenünk használja.

Kiemelte: a probléma az, ha valaki azt hiszi, hogy ismeri Istent, aki ugyan elérhető és megismerhető, de csak Jézus Krisztus által, majd így szólt: ha nem rajzolódik ki a szívünkben és az életünkben Jézus Krisztus, akkor nem ismerjük az Istent. – Amíg nem értjük, és nem látjuk az Úr Jézus Krisztus hiányát az életünkben, aki megváltott bennünket, addig nem ismerjük meg az Istent – fűzte hozzá nyomatékosan.

Javaslatában megfogalmazta, hogy a böjti időszak lehetőséget kínál Istennel való kapcsolatunk átvizsgálására, az átadás és az elfogadás élményének befogadására, az elhívás és a követés felismerésére, mert Isten a közismert gyerekdalban is megfogalmazott módon hív bennünket magához – „Nyitva van az aranykapu, Csak bújjatok rajta”, idézte –, hogy felemelje lelkünket.

Végül annak a csodának a felismerésére buzdított, hogy Isten mindenütt jelen van, és mindenhol velünk van, még a megoldhatatlannak tűnő helyzetekben is, és azt akarja, hogy megismerjük Őt. – Vegyük észre, hogy az a tengernyi titok és ajándék, ami a Cook-szigeten élők életében megjelenik, a mi életünkben is jelen van. Jézus Krisztus bennünket is hív arra, hogy áldjuk és örvendezzünk neki most és mindörökké – szólított fel.

A Cook-szigeteki asszonyok által ajánlott hálaénekeket a Miskolc-Avasi Örömhír Kamaraegyüttes tolmácsolásában hallhatták, illetve énekesei segítségével tanulhatták meg maori nyelven a résztvevők. A kamaraegyüttes a hangzás mellett, megjelenésében is igyekezett közel hozni a szigetek világát.

Az örömre és a hálára hangoló imanapot követő szeretetvendégség kulináris fogását, a Cook-szigetek egyik szigetéről elnevezett süteményt, a rarotongai kókuszos csigát, Hangóné Birtha Melinda készítette el és kínálta ízelítőül körbe.

(A címlapfotón Tarani Napa és Teavairangi Napa anya és lánya művészpáros látható.)