Kusnyír László, az Abaúji Egyházmegye esperese a Krónikák második könyve 6. fejezetének 20. versével köszöntötte október 31-én a reformációi hálaadó istentiszteletre és a templom felszentelésének 30. évfordulójára összegyűlt híveket. „Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről azt mondtad, hogy ott lesz a te neved. Hallgasd meg az imádságot, amikor a te szolgád ezen a helyen imádkozik!” – Az Urat ünnepelni jöttünk össze – mondta – azt az Urat, aki történelemformáló jótetszéséből megengedte, hogy 30 évvel ezelőtt itt templom épüljön Horváth Zoltán építész tervei alapján.

A boldog közösség helye a templom

Igét Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett Sámuel első könyvéből a 6. fejezet 20. verse alapján kiemelve annak kulcskérdését: „Ki állhat meg az ÚRnak, e szent Istennek a színe előtt?”, amit Bét-Semes lakói tettek fel. Ezt követően így folytatódik az igeszakasz: „És hová kerülhetne innen a láda? Követeket küldtek azért Kirjat-Jeárím lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az Úr ládáját. Jöjjetek, és vigyétek el magatokhoz!” Kirjat-Jeárím lakosai pedig boldogan mentek a ládáért, és áldottak lettek. A magyarázat szerint azért, mert ami a szent Istenhez tartozik, az megszentelődik.

A püspök aktualizálva az ószövetségi igét rámutatott, hogy az encsi gyülekezet tagjai 30 évvel ezelőtt egy szent helyet szerettek volna építeni, egy templomot, ahol a szent Isten szent Igéje szívükbe csendülhet, ahol erőt nyerhetnek és meghajolhatnak Isten intelmei előtt, ahonnan elindulhatnak Isten vezetésével, és ahol boldog közösséget alkothatnak.

Igemagyarázatában a püspök beszélt Isten szentségéről, az ehhez való viszonyulási módokról, a bűnről és az üdvösségről, a reformáció öt alapvető tanításáról. Konklúzióként pedig a kulcsige kérdésére a következő választ fogalmazta meg: az Úr színe előtt megállhatnak az Ő leányai és az Ő fiai, ha bíznak abban, hogy egyedül Jézus Krisztusban való hit által, egyedül Isten igéje szerint és egyedül Isten kegyelemből üdvözülhetnek. Igehirdetésének végén pedig így szólt a püspök: legyen áldott az Isten, hogy utat készített a templom építésének és a gyülekezet jelenlegi életének, Soli Deo Gloria („Egyedül Istené a dicsőség”)!

Csoda történt Isten kegyelme által

A templom születéséről Baksy Mária, az Abaúji Református Egyházmegye nyugalmazott esperese beszélt. Bevezetőül Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levele 3. fejezetét olvasta fel, amely 33 évvel ezelőtt, a templom alapkőletételkor hangzott el, és amely ige alapján hajdan dr. Mészáros István püspök hirdetett igét.

Az esperes emlékezetében a „hőskor” és a templomépítés egész folyamata úgy él, mint egy szép álom. – A templom építésének gondolata egy virágvasárnapi istentisztelet alkalmával vetődött fel – emlékezett vissza az esperes –, amikor a gyülekezet egy része a Kossuth utcai kicsi lakóház tornácán, a nyitott ablakon át hallgatta az igehirdetést. Ekkor fogalmazódott meg, hogy nagyobb befogadóképességű, illőbb és méltóbb helyre, leginkább templomra lenne szüksége az encsi reformátusoknak. Történt mindez a pártállami időkben, amikor a hit nyilvános gyakorlására kevés lehetőség volt, és 100 éve volt annak, hogy utoljára református templom épült Abaújban. – Hosszú évek imádsága és munkája kellett ahhoz, hogy a gyülekezet átköltözhessen a Kossuth utcai házból, de mindaz a sok töredelem, amivel ez járt mintha nem is létezett volna. Minden olyan volt mintha nem is mi csináltuk volna. Csak megtörtént velünk Isten kegyelme által – hangsúlyozta, majd megjegyezte, hogy a templom valószínűtlenül kevés összegből épült fel, ami azonban az akkori csekély létszámú gyülekezetnek komoly anyagi áldozatot jelentett, ám a munkát önkéntesek és különböző felajánlások is segítették tetemesre csökkentve ezzel a költségeket.

Az esperes a templom felszentelésére kitérve felidézte, hogy volt olyan újság, amelyik háromezerre taksálta a jelenlévőket, ám szerinte inkább a kétezer fő állja meg inkább a helyét. A felemelő istentiszteleten a szolgálatot dr. Mészáros István püspök és Csomós József esperes végezte a Zsoltárok könyve 46. verse alapján: „Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.” S, mint ahogy Baksy Mária rámutatott ebből a szemszögből lehet megérteni, hogy az encsi református templom egy csoda. – Azért lehet és lehetett lelki otthonunk ez a templom, mert Isten velünk és közöttünk bámulatos dolgokat tett – emelte ki.

Az imádságban rejlő erő

A visszaemlékezést Szűcs Endre nyugalmazott lelkipásztor, egykori egyházkerületi főjegyző, majd püspöki főtanácsos folytatta. Múltidéző szavaiban felidézte, hogy Encs járási székhely és pártközpont státuszából egyenesen következett, hogy a településen új templom nem épülhet, amivel a pártállamot kiszolgáló egykori egyházvezetők is azonosultak. A környékbeli lelkipásztorok azonban változást szerettek volna és imádkoztak érte, amihez a templom felépüléséig még sok-sok könyörgés és imádság is hozzáadódott. Mert ha valami jó irányba fordul, valami várva várt jó megszületik, amögött mindig imádság van. Sok-sok kitartó Istenhez való kiáltás, folyamatos és összeadódó dörömbölés és zörgetés Isten ajtaján. Az imádság volt az ő erejük a megmaradáshoz, a túléléshez és a jövőhöz. Szűcs Endre végül bátorításképpen Pál apostol tanítását idézte: „Imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, ami minden értelmet meghalad meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Jézus Krisztusban.” (Filippi 4:6,7)

Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Egyházmegye esperese utalva Barna Sándor püspök igehirdetésében érintett solákra, a reformáció legfontosabb tanításaira azt mondta, hogy „egyedül nem megy”, és nagyon fontosnak tartja az egy irányba történő húzást, az Istenhez való közeledést.

Az abaúji lelkipásztorok nevében Dr. Enghy Sándor, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektora mondott köszöntőbeszédet, amelyben rámutatott, hogy a Bibliában a 30-nak, mint számnak kontextusbeli helyzetétől függően prófétai jelentősége van. A 30 egyfelől azt mutatja meg, hogy a történések szomorúak lehetnek, másfelől a 30 azt jelenti, hogy az üdvözítés és a szabadítás történetében győzelmek is lesznek. – A Biblia logikája szerint a 30-as számban jelen van Isten, ami azt jelenti, hogy szomorúságok közepette ugyan, de mégis a győzelmek felé viszi a történelmet. A templom ennek a jele, és mi ebben a hitben erősödhetünk és növekedhetünk – hangsúlyozta.

Dr. Dienes Dénes református lelkész, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem tanára, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteménye igazgatója, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai és Egyháztörténeti Tudományok Intézet vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy ő már ’92 körül egy presbitériumi ülésen megjósolta, hogy lesz református templom Encsen, s ennek, mint történelmi ténynek bele kell majd épülnie a helyi emlékezetbe. Ezt követően kiemelte: nagyon fontos szimbólumnak tartja, hogy október 31-én szentelték fel a templomot, majd utalt a heidelbergi káté Anyaszentegyházról szóló alapvető hittételére, amely szerint: „Isten az Ő Szentlelke és Igéje által, az igazi hitnek egységében magának az örökéletre kiválasztott gyülekezetet gyűjt a világ kezdete óta”, azaz Isten maga szervezi az Ő egyházát és az Ő népét. – Ez igaz a teljes Anyaszentegyház és egy gyülekezet tekintetében is – mutatott rá, majd Szűcs Endre nyugalmazott lelkipásztor szavaira utalva azt mondta, hogy Isten láthatatlan módon már akkor is szervezte Encsen Anyaszentegyházát, amikor a külső feltételek ehhez még nem álltak rendelkezésre. Dienes Dénes szerint éppen ez mutatja azt, hogy Isten a történelem ura, és az emberi, illetve a történelmi akarat ellenére is képes végrehajtani a saját akaratát. Sőt! Felhasználja az ellenkező akaratot is. Ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy nem kell elcsüggedni akkor sem, ha a külső feltételek nem úgy rendeződnek, ahogy mi szeretnénk, hiszen Isten az Ő akarata szerint láthatatlan módon mindent elrendez. Majd a „Megáll az Istennek igéje, És nem állhat senki ellene.” idézettel zárta köszöntőjét.

Dienes Dénest követően megosztotta gondolatait dr. Molnár Pál, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka is a 102. zsoltárból idézve: „De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid.” A főgondnok azt hangsúlyozta, hogy az eltelt idő példáit, intelmeit és áldásait megőrizni való örökségbe kaptuk. Majd bizodalmát fejezte ki, hogy Isten kegyelme soha nem hagy el bennünket.

Az emberi szív testet öltött hálája

– Isten kegyelme nélkül semmi nem megy – mondta dr. Molnár Pál szavaihoz kapcsolódva Kusnyír Lászlóné lelkipásztor, aki a köszöntőbeszédek után bemutatta a hála jeléül a templomnak felajánlott ajándékokat. Zsiga Józsefné presbiter és családja elhunyt szerettei emlékére, élő családtagjai további sikeres életére, és a templom fennállásának 30. évfordulójára az Abaúji Református Egyházmegye címerét adományozta. Szakács István és családja annak emlékére, hogy felesége és ő 30 évvel ezelőtt elsőként kötött házasságot a templomban még annak felszentelése előtt, valamint a 25 évvel ezelőtt elhunyt édesanya és édesapa emlékére a Tiszáninneni Református Egyházkerület címerét ajándékozta a templomnak. Az adományokat Szakács István fafaragó készítette.

Kusnyír Lászlóné bejelentette továbbá, hogy pénzbeli adományokat kapott a gyülekezet az ünnepi alkalom megrendezéséhez az egyik gyülekezeti tagjától, valamint az önkormányzattól.

A hálaadó istentisztelet után szeretetvendégségre várták a híveket a Gyermeksziget Református Óvodába. Az ünnepi alkalmon közreműködött: Szinay Dóra (ének), Vecsernye Anna (ének) és Szakács Levente (vers).