Isten előtt nincs lehetetlen

Harminc éve szentelték fel az encsi, egyben a századik abaúji református templomot. Hálaadó istentisztelet keretében ünnepelték meg a jubileumot.

Kusnyír László, az Abaúji Egyházmegye esperese a Krónikák második könyve 6. fejezetének 20. versével köszöntötte október 31-én a reformációi hálaadó istentiszteletre és a templom felszentelésének 30. évfordulójára összegyűlt híveket. „Nézz nyitott szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről azt mondtad, hogy ott lesz a te neved. Hallgasd meg az imádságot, amikor a te szolgád ezen a helyen imádkozik!” – Az Urat ünnepelni jöttünk össze – mondta – azt az Urat, aki történelemformáló jótetszéséből megengedte, hogy 30 évvel ezelőtt itt templom épüljön Horváth Zoltán építész tervei alapján.

DSC_9576

Fotó: Sütő Dávid Pelé

A boldog közösség helye a templom

Igét Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett Sámuel első könyvéből a 6. fejezet 20. verse alapján kiemelve annak kulcskérdését: „Ki állhat meg az ÚRnak, e szent Istennek a színe előtt?”, amit Bét-Semes lakói tettek fel. Ezt követően így folytatódik az igeszakasz: „És hová kerülhetne innen a láda? Követeket küldtek azért Kirjat-Jeárím lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az Úr ládáját. Jöjjetek, és vigyétek el magatokhoz!” Kirjat-Jeárím lakosai pedig boldogan mentek a ládáért, és áldottak lettek. A magyarázat szerint azért, mert ami a szent Istenhez tartozik, az megszentelődik.

A püspök aktualizálva az ószövetségi igét rámutatott, hogy az encsi gyülekezet tagjai 30 évvel ezelőtt egy szent helyet szerettek volna építeni, egy templomot, ahol a szent Isten szent Igéje szívükbe csendülhet, ahol erőt nyerhetnek és meghajolhatnak Isten intelmei előtt, ahonnan elindulhatnak Isten vezetésével, és ahol boldog közösséget alkothatnak.

Igemagyarázatában a püspök beszélt Isten szentségéről, az ehhez való viszonyulási módokról, a bűnről és az üdvösségről, a reformáció öt alapvető tanításáról. Konklúzióként pedig a kulcsige kérdésére a következő választ fogalmazta meg: az Úr színe előtt megállhatnak az Ő leányai és az Ő fiai, ha bíznak abban, hogy egyedül Jézus Krisztusban való hit által, egyedül Isten igéje szerint és egyedül Isten kegyelemből üdvözülhetnek. Igehirdetésének végén pedig így szólt a püspök: legyen áldott az Isten, hogy utat készített a templom építésének és a gyülekezet jelenlegi életének, Soli Deo Gloria („Egyedül Istené a dicsőség”)!

DSC_9687

Fotó: Sütő Dávid Pelé

Csoda történt Isten kegyelme által

A templom születéséről Baksy Mária, az Abaúji Református Egyházmegye nyugalmazott esperese beszélt. Bevezetőül Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levele 3. fejezetét olvasta fel, amely 33 évvel ezelőtt, a templom alapkőletételkor hangzott el, és amely ige alapján hajdan dr. Mészáros István püspök hirdetett igét.

Az esperes emlékezetében a „hőskor” és a templomépítés egész folyamata úgy él, mint egy szép álom. – A templom építésének gondolata egy virágvasárnapi istentisztelet alkalmával vetődött fel – emlékezett vissza az esperes –, amikor a gyülekezet egy része a Kossuth utcai kicsi lakóház tornácán, a nyitott ablakon át hallgatta az igehirdetést. Ekkor fogalmazódott meg, hogy nagyobb befogadóképességű, illőbb és méltóbb helyre, leginkább templomra lenne szüksége az encsi reformátusoknak. Történt mindez a pártállami időkben, amikor a hit nyilvános gyakorlására kevés lehetőség volt, és 100 éve volt annak, hogy utoljára református templom épült Abaújban. – Hosszú évek imádsága és munkája kellett ahhoz, hogy a gyülekezet átköltözhessen a Kossuth utcai házból, de mindaz a sok töredelem, amivel ez járt mintha nem is létezett volna. Minden olyan volt mintha nem is mi csináltuk volna. Csak megtörtént velünk Isten kegyelme által – hangsúlyozta, majd megjegyezte, hogy a templom valószínűtlenül kevés összegből épült fel, ami azonban az akkori csekély létszámú gyülekezetnek komoly anyagi áldozatot jelentett, ám a munkát önkéntesek és különböző felajánlások is segítették tetemesre csökkentve ezzel a költségeket.

Az esperes a templom felszentelésére kitérve felidézte, hogy volt olyan újság, amelyik háromezerre taksálta a jelenlévőket, ám szerinte inkább a kétezer fő állja meg inkább a helyét. A felemelő istentiszteleten a szolgálatot dr. Mészáros István püspök és Csomós József esperes végezte a Zsoltárok könyve 46. verse alapján: „Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.” S, mint ahogy Baksy Mária rámutatott ebből a szemszögből lehet megérteni, hogy az encsi református templom egy csoda. – Azért lehet és lehetett lelki otthonunk ez a templom, mert Isten velünk és közöttünk bámulatos dolgokat tett – emelte ki.

DSC_9531

Fotó: Sütő Dávid pelé

Az imádságban rejlő erő

A visszaemlékezést Szűcs Endre nyugalmazott lelkipásztor, egykori egyházkerületi főjegyző, majd püspöki főtanácsos folytatta. Múltidéző szavaiban felidézte, hogy Encs járási székhely és pártközpont státuszából egyenesen következett, hogy a településen új templom nem épülhet, amivel a pártállamot kiszolgáló egykori egyházvezetők is azonosultak. A környékbeli lelkipásztorok azonban változást szerettek volna és imádkoztak érte, amihez a templom felépüléséig még sok-sok könyörgés és imádság is hozzáadódott. Mert ha valami jó irányba fordul, valami várva várt jó megszületik, amögött mindig imádság van. Sok-sok kitartó Istenhez való kiáltás, folyamatos és összeadódó dörömbölés és zörgetés Isten ajtaján. Az imádság volt az ő erejük a megmaradáshoz, a túléléshez és a jövőhöz. Szűcs Endre végül bátorításképpen Pál apostol tanítását idézte: „Imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, ami minden értelmet meghalad meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Jézus Krisztusban.” (Filippi 4:6,7)

Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Egyházmegye esperese utalva Barna Sándor püspök igehirdetésében érintett solákra, a reformáció legfontosabb tanításaira azt mondta, hogy „egyedül nem megy”, és nagyon fontosnak tartja az egy irányba történő húzást, az Istenhez való közeledést.

Az abaúji lelkipásztorok nevében Dr. Enghy Sándor, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektora mondott köszöntőbeszédet, amelyben rámutatott, hogy a Bibliában a 30-nak, mint számnak kontextusbeli helyzetétől függően prófétai jelentősége van. A 30 egyfelől azt mutatja meg, hogy a történések szomorúak lehetnek, másfelől a 30 azt jelenti, hogy az üdvözítés és a szabadítás történetében győzelmek is lesznek. – A Biblia logikája szerint a 30-as számban jelen van Isten, ami azt jelenti, hogy szomorúságok közepette ugyan, de mégis a győzelmek felé viszi a történelmet. A templom ennek a jele, és mi ebben a hitben erősödhetünk és növekedhetünk – hangsúlyozta.

Dr. Dienes Dénes református lelkész, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem tanára, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteménye igazgatója, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai és Egyháztörténeti Tudományok Intézet vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy ő már ’92 körül egy presbitériumi ülésen megjósolta, hogy lesz református templom Encsen, s ennek, mint történelmi ténynek bele kell majd épülnie a helyi emlékezetbe. Ezt követően kiemelte: nagyon fontos szimbólumnak tartja, hogy október 31-én szentelték fel a templomot, majd utalt a heidelbergi káté Anyaszentegyházról szóló alapvető hittételére, amely szerint: „Isten az Ő Szentlelke és Igéje által, az igazi hitnek egységében magának az örökéletre kiválasztott gyülekezetet gyűjt a világ kezdete óta”, azaz Isten maga szervezi az Ő egyházát és az Ő népét. – Ez igaz a teljes Anyaszentegyház és egy gyülekezet tekintetében is – mutatott rá, majd Szűcs Endre nyugalmazott lelkipásztor szavaira utalva azt mondta, hogy Isten láthatatlan módon már akkor is szervezte Encsen Anyaszentegyházát, amikor a külső feltételek ehhez még nem álltak rendelkezésre. Dienes Dénes szerint éppen ez mutatja azt, hogy Isten a történelem ura, és az emberi, illetve a történelmi akarat ellenére is képes végrehajtani a saját akaratát. Sőt! Felhasználja az ellenkező akaratot is. Ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy nem kell elcsüggedni akkor sem, ha a külső feltételek nem úgy rendeződnek, ahogy mi szeretnénk, hiszen Isten az Ő akarata szerint láthatatlan módon mindent elrendez. Majd a „Megáll az Istennek igéje, És nem állhat senki ellene.” idézettel zárta köszöntőjét.

Dienes Dénest követően megosztotta gondolatait dr. Molnár Pál, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka is a 102. zsoltárból idézve: „De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid.” A főgondnok azt hangsúlyozta, hogy az eltelt idő példáit, intelmeit és áldásait megőrizni való örökségbe kaptuk. Majd bizodalmát fejezte ki, hogy Isten kegyelme soha nem hagy el bennünket.

DSC_9824

Fotó: Sütő Dávid Pelé

Az emberi szív testet öltött hálája

– Isten kegyelme nélkül semmi nem megy – mondta dr. Molnár Pál szavaihoz kapcsolódva Kusnyír Lászlóné lelkipásztor, aki a köszöntőbeszédek után bemutatta a hála jeléül a templomnak felajánlott ajándékokat. Zsiga Józsefné presbiter és családja elhunyt szerettei emlékére, élő családtagjai további sikeres életére, és a templom fennállásának 30. évfordulójára az Abaúji Református Egyházmegye címerét adományozta. Szakács István és családja annak emlékére, hogy felesége és ő 30 évvel ezelőtt elsőként kötött házasságot a templomban még annak felszentelése előtt, valamint a 25 évvel ezelőtt elhunyt édesanya és édesapa emlékére a Tiszáninneni Református Egyházkerület címerét ajándékozta a templomnak. Az adományokat Szakács István fafaragó készítette.

Kusnyír Lászlóné bejelentette továbbá, hogy pénzbeli adományokat kapott a gyülekezet az ünnepi alkalom megrendezéséhez az egyik gyülekezeti tagjától, valamint az önkormányzattól.

A hálaadó istentisztelet után szeretetvendégségre várták a híveket a Gyermeksziget Református Óvodába. Az ünnepi alkalmon közreműködött: Szinay Dóra (ének), Vecsernye Anna (ének) és Szakács Levente (vers).