Beiktatták lelkipásztori tisztségébe Szabó Pált, aki csaknem egy éve végzi lelkipásztori szolgálatát a szikszói reformátusok között.
Szabó Pál és családja Debrecenből érkezett Abaúj kapujába. Ő maga debreceni születésű. Eddig Mátészalkán, Nyírteleken, Rakamazon, Debrecenben volt lelkipásztor, majd egy éve pedig Szikszón szolgál. A Tiszántúli Református Egyházkerületből, a tiszáninnenibe hozta az élet. Amikor tavaly – szintén lelkipásztor feleségével együtt – a városba érkezett, már hosszú ideje nem volt a városnak állandó lelkésze.
Szabó Pál beiktatótó istentisztelete április 25-én volt a szikszói református templomban. – Nagyon, nagyon hálás vagyok. Már eddig is sok szeretetet, sok jót és sok áldást kaptunk, amelyben Isten munkáját látjuk. A célom az, hogy a Szentírásban megfogalmazott üzeneteken keresztül élővé tegyem az emberek számára Isten igéjét – fogalmazott a lelkipásztor, aki beiktatási prédikációjának középpontjába a megújulást helyezte, amely, mint fogalmazott, emberi erővel nem történhet meg.
– Isten olyan megújulást ad az ereje által, amely belülről indul. Az embernek arra van szüksége, hogy Isten benne és rajta keresztül cselekedjen, amelyre az ima nyit ajtót – jelentette ki. A lelkipásztor szerint, ha az ember élete pozitív irányba változik, akkor az a település életére is jó hatással van. Ezért nemcsak a templom falain belül, hanem azon kívül is építi a közösséget a feleségével együtt. Véleménye szerint Szikszó jó irányba halad, a várossal Istennek különleges terve van, de folyamatosan tenni kell azért, hogy a keresztyén hit áthassa az ott lakók életét.
– Ezzel a példamutató, szép és méltó beiktatással felkerült az „i” betűre a pont. Megérkezett a lelkipásztor, aki elkezdte gyülekezetépítő munkáját, ami lendületesen és egyre szélesebb körben folyik. Ennek folytatásaként és ezzel párhuzamosan az a szép feladat áll előttünk, hogy élettel töltsük meg az ingatlanjainkat – fogalmazott Marjai Pál egyházmegyei gondnok.
Az ünnepélyes beiktatást Kusnyír László, az Abaúji Református Egyházmegye esperese végezte. Szerinte a legnehezebb feladat most annak a gyülekezet által táplált sajátos elvárásnak megfelelni, hogy újból, mint régen a nagy létszámú közösség ismét egybekovácsolódjon. – Egy fecske persze nem csinál nyarat. Ez a feladat a gyülekezet minden tagját érinti – mutatott rá az esperes.
Barna Sándor, a Tiszáninnei Református Egyházkerület püspöke a lelkipásztorok önazonosságának lényegét kifejező igei köszöntéssel indította útjára az újonnan beiktatott lelkipásztort. Az üzenet Pál apostol korinthusbeliekhez írt I. levele 4. fejezetének 1. és 2. verse volt:
„Úgy tekintsen minket az ember mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait! Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.”
– A beiktatás ugyanis bizalomról szól: a lelkipásztort bizalommal fogadta az egyházkerület, az egyházmegye, a gyülekezet. Úgy gondoljuk, hogy Isten is bizalommal bízta rá az itt élő nyáját. Ez a bizalom nem tökéletességet követel a lelkipásztortól, hanem hűséget, amelyben, ha képes megújulni, akkor ennek a hűségnek a gyümölcse sem marad el – magyarázta a püspök a bátorító, biztató szavakat.
(A címlapfotó illusztráció: reformatus.hu/Zelenka Attila (2025)