Lélegzetelállító helyek, a magyar és román történelmi és kulturális örökségek lenyűgöző sokasága tette élménydússá a zilizi és a borsodsziráki gyülekezetünk kirándulását.

Pénteken a hajnali órákban indultunk el Zilizről harmincketten busszal, ketten pedig motorkerékpárral. Első látványos megálló Szatmárnémetiben volt, ahol egy másfél órás városnézés során megcsodálhattuk a magyar történelmi örökség épületeit (Tűzoltó-torony, Pannónia szálló, Római-katolikus Székesegyház, Vécsey-ház, Püspöki palota, Északi színház, Igazságügyi palota). A következő megálló Szaploncán volt, ahol a vidámtemető mellett már bepillantást nyerhettünk a román népművészetbe és építészetbe is, ami még inkább kiteljesedett előttünk a máramarosszigeti Skanzenben. A nap utolsó látogatása a Börtönmúzeum volt, avagy a „romániai Terror Háza”. Megrázó élmény volt sétálni Románia leghírhedtebb kommunista börtönében, ahol egykor a nemkívánatosnak tartott politikusok, papok, tudósok, művészek, egyéb értelmiségiek raboskodtak.

Kirándulásunk második napját Felsővisón kezdtük, ahol egy 5 órás utat tettünk meg kisvonattal a Vasér-völgyben. Ezt követően még éppen volt annyi időnk, hogy elérjünk Borsafüredre és „felszaladjunk” a Radnai havasok csúcsára, na nem gyalogszerrel, hanem libegővel.

Kirándulásunk harmadik napján – vasárnap lévén természetesen istentiszteletre mentünk. A Máramarosszigeti Református Egyházközség nagy szeretettel fogadott bennünket. Kovács Péter Zoltán lelkipásztor istentisztelet után beszélt a templomról, gyülekezetről, múltról és jelenről. Beszélgettünk a helyiekkel is a gyülekezeti szeretetvendégségen és megnéztük az Egyházközség állandó kiállítását. Ebéd után hazafele vettük az irányt, azonban még tartogatott számunkra pár csodát ez a nap is. Budfalva határában kis keresgélés után megtaláltuk a „gravitációs dombot”, ahol valóban úgy tűnt, mintha felfelé gurulna a busz és folyna a víz, de természetesen tudtuk, hogy mindez csak illúzió. Koltón már csak kívülről szemlélhettük a Teleki-Petőfi múzeumot, ahol a magyar irodalom 28 verssel gazdagodott. Végül pedig Nagybányán tettünk még egy rövid sétát, sok régi magyar építészeti emléket találva.

Istené legyen a hála, hogy a három nap során bepillantást nyerhettünk Erdély, Párcium a magyar és román történelmi múlt eme szegletébe és számos gyöngyszemet látva gazdagodhattunk.