Mégis békesség!
Sokak számára feledhetetlenül így fogadta és bocsátotta útra a hozzáérkezőket Victor István református lelkipásztor, vallástanár.
Eljött az ideje a Rá való hálaadással teli emlékezésnek.
1932. június 21-én Budapesten született Victor János és Tildy Erzsébet gyermekeként 6 gyermekes családban.
Elemi iskolái után a Sárospataki Református Kollégium diákja lett, amely egész életét meghatározta.
Budapesten végezte teológiai tanulmányait. Szolgálatát a Budapest- Szabadságtéri Egyházközségben kezdte segédlelkészként.
Majd Szabadszálláson és Úzdon, Borjádon és Sárszentlőrincen szolgált.
Közvetlenül az iskolák államosítása előtt kapott meghívást a Sárospataki Kollégium Gimnáziumába, hogy vallástanár legyen. Erre az államosítás miatt nem kerülhetett sor.
Hejcére került lelkipásztor-csere útján, ahol 1962-1989 között szolgált a szomszédos Vilmány, Arka, Fony, Korlát, Hernádcéce, Boldogkőújfalu és Abaújalpár gyülekezeteiben.
1989-ben a Sárospataki Kollégium újra indulásával boldogan ment Sárospatakra, hogy szolgálatát 2004-ig, nyugdíjazásáig meghatározó lelkiséggel végezze.
A gimnáziumi vallástanárság mellett fontos szerepet töltött be a teológia újraindításában is, a későbbiekben pedig ott folytatott tanári szolgálatával segíthette a lelkészképzést. A diáknemzedékek számára Krisztus hűséges és hiteles szolgája lehetett.
Mindig rajongással beszélt a pataki évekről. S büszkeséggel viselte az utolsókig a Kollégium kitűzőjét.
Isten hűséges segítőtársat ajándékozott neki még pataki diák korában Szabó Judit személyében, akivel 1956-ban kötöttek házasságot, közel 70 évig haladtak együtt Isten félelmében és a Neki való szolgálatban. 17 gyermekkel ajándékozta meg Isten házasságukat, boldog családi életük szépen teljesedett ki.
Hejce, szolgálatuk ideje alatt missziói és diakóniai központ lehetett: csendesnapoknak, nyári táboroknak, találkozóknak helyet adva.
Túlzás nélkül említhetjük azt, hogy ez a csendes falu, a népes lelkészcsaláddal a keresztyén missziói munka kelet-nyugat metszéspontja lehetett: német, holland adományok ide érkeztek, s innen indultak kárpátaljai, erdélyi rászoruló családokhoz.
Igényes, a megváltás megalkuvásmentes hirdetésével elkötelezetten nyugdíjas éveiben is hirdette az evangéliumot határon innen és túl.
Szép időskorát sokan csodáltuk, s vágytunk vele találkozni, beszélgetni és imádkozni asztaluknál.
Élete utolsó heteiben fogyott testi ereje, de lelkiekben felkészülten indult a mennyei hazába. Szerettei jelenlétében 2026. május 14-én a mennybemenetel ünnepnapján csendesen elaludt.
Kegyelettel és hálaadással emlékeznek népes családjának tagjai, volt gyülekezetei, az általa számontartottak és Őt számontartók sokasága.