Ünnepi istentisztelet keretében iktatta be Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese június 22-én a Sajóvelezdi Református Egyházközség lelkipásztori tisztségébe Kovács Ilonát.
Szőnyi Tamás a János evangéliuma 3. fejezetének 16. versét választotta üzenetként a lelkipásztornak és a gyülekezetnek egyaránt: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Az esperes szokás szerint átadta Kovács Ilonának a lelkészi tisztség és a hivatal jelképeit, így a sajóvelezdi református templom kulcsát és a Sajóvelezdi Református Egyházközség pecsétjét annak jeléül, hogy az Ige hirdetésére és az egyházközség hivatalos ügyeinek és gyülekezeteinek szolgálatára kapott felhatalmazást.
Az ünnepi istentiszteleten Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett Igét Péter apostol első levele 5. fejezetének 1-től 4-ig tartó versei alapján.
„A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként. Ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak rajtuk, a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak, és amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.”
– Péter apostol az evangéliumi szolgálat fontosságára és áldásaira hívja fel a figyelmet, és világosan felvázolta azokat az elvárásokat, képességeket, hozzáállásokat, amelyeket megkíván Isten azoktól, akikre rábízza az ő nyáját – mondta Barna Sándor, aki igehirdetésében a következő szavakkal bízta egymásra a lelkipásztort és a sajóvelezdi gyülekezetet: a pásztor is csak egy bárány, a báránynak pedig szüksége van a többi társra. Szabad úgy nézni a lelkipásztorra, mint aki egy közülük. Mint aki azt akarja, hogy szeretve legyen, mert ő viszontszeret. És szüksége van arra, hogy imádkozzanak érte, hogy legyenek társai, hogy legyen közössége. Ő imádkozik a gyülekezetért, hozza az üzeneteket, a lelki útravaló táplálékot, ti is imádkozzatok érte, hogy Isten mindenkor nyissa meg neki az Ige ajtaját.
Kovács Ilona az elhívásáról és a lelkipásztori hivatásáról az Európa Rádiónak beszélt. – A Debreceni Református Kollégiumba jártam, de az első két évben még más foglalkoztatott. A magyar szak vagy az egészségügy felé kacsingattam, ez utóbbin belül is az idősekkel való foglalkozás érdekelt. De ahogy teltek az évek egyre meghatározóbbak lettek a hittanórák és a reggeli áhítatok az iskolában és az életemben is. Az Igék által, valamint az emberek felől olyan impulzusok értek, amelyek egyre világosabbá tették számomra a lelkészi hivatást, és harmad évben már fakultációt is ennek megfelelően választottam. Az Igék és a megerősítések által fokozatosan alakult ki, hogy ez legyen az én utam – idézte fel megszólítását.
Elmondta, hogy teológiai tanulmányait a Debreceni Hittudományi Egyetemen végezte, lelkipásztorrá a miskolci Deszkatemplomban szentelték fel 2015-ben. Segédlelkészi éveit Cserépfalun töltötte, és 10 éve beosztott lelkészként került a Sajóvelezdi Református Egyházközséghez, ahol a legelső pillanattól nagyon nagy szeretettel vették körül a gyülekezeti tagok.
– Nagyon jó ehhez a közösséghez tartozni – emelte ki. Tapasztalatai szerint itt az emberek nem csupán vasárnap, hanem hétköznap is élik az Igét. Úgy veszi észre, hogy igény lenne a templomi alkalmakon kívüli együttlétekre is annak ellenére, hogy a nemrég felújított templom és annak kertje, a rendbe hozott parókia, valamint a gyülekezeti ház és a temető gondozása folyamatos jelenlétet igényel a tagok részéről.
Megjegyezte, hogy ezeken az alkalmakon nemcsak dolgoznak, hanem beszélgetnek, tervezgetnek is. Szeretnénk családos gyülekezeti kirándulásokat szervezni és a hagyományostól kissé eltérő bibliaórákat is, olyanokat, amelyeken az Igéről való beszélgetés áll a középpontban.
Kovács Ilona a legfontosabb feladatának a lelkigondozás, a személyes és őszinte beszélgetések mellett azt tekinti, hogy az Igét úgy közvetítse, ahogy Istentől kapja, és hogy abból mások is töltekezni tudjanak. Személyes vágya, hogy könyvet írjon, hiszen úgy érzi, hogy erre is elhívást kapott.