A Historia Domus kifejezést először a római katolikusok használták az egyház történetét megörökítő iratokra, a most megjelent kötetben viszont tágabb értelmet nyer. A kötetben az esperes helytörténeti, egyháztörténeti és műemlékvédelmi tárgyú írásai kerülnek egy tető alá: terepmunkájának köszönhetően a mádi templomfelújításról és egykori szolgálati helyeinek, Igrici, Gelej és Sajószentpéter régmúltjáról, valamint huszadik századi történetükről olvashatnak az érdeklődők.

A Horváth Barnabás életét feldolgozó sorozatnak ez a hetedik kötete, mely jegyzeteket, névmutatót és mintegy hatvan fényképet is tartalmaz.
– Amikor áttekintettem édesapám hagyatékát úgy gondoltam, hogy mindezt több kötetbe lehetne rendezni. Az írások megtalálták egymást, ezeket szerkeszteni, korrektúrázni, tördelni kellett. A cél az volt, hogy megmentsem édesapám értékes életművét az utókor számára. Bízom benne, hogy az eddig megjelent írások segítenek abban, hogy önazonosságunk megmaradjon, és hogy a nemzeti kultúránk gyarapodjon – mondta érdeklődésünkre a szerkesztő.

Horváth Barnabás Dávid eddig a magyar-amerikai egyházi kapcsolatokról, édesapja irodalomtörténeti írásaiból, teológiai tanulmányaiból, előadásaiból, életrajzából és újságcikkeiből is jelentetett már meg kötetet, azonban a sorozat egyik legfontosabb darabja, a közel húszezer oldalnyi prédikációt és igemagyarázatokat összegyűjtő, a tervek szerint DVD-n megjelenő kiadvány még várat magára.

A sajószentpéteri Rendezvények Házában rendezett könyvbemutató résztvevőit a szervező bányai református egyházközség nőszövetségének titkára, Jelényi Lászlóné, illetve a Bányai Gyülekezetért Alapítvány elnöke, File Tamás köszöntötte.

Major Zsolt lelkipásztor személyes hangvételű visszaemlékezésében Horváth Barnabást méltatta. – Egyik legkedvesebb tanárom volt a sárospataki teológián, akihez mindig nyugodtan mehettünk vizsgázni, hiszen a legrosszabb jegy, amit adott, négyes volt. Jó humorú és rendkívül nagy tudású embernek ismertem meg, akitől sokat tanulhatott minden diák.

Azt mondta, hogy a kötet nem csak a sajószentpéteri egyházak számára, hanem mai társadalmunk "érdeklődő és érdekelt tagjainak" is tanulságos lehet. – Hiánypótló kötet született, hiszen Horváth Barnabás egészen sajátos aspektusból mutatja be a város és a történelmi egyházak múltját: élete, elhivatottsága példaként szolgálnak nekünk. Megannyi könyve, visszaemlékezése, a Lévay hagyaték felkarolása örökre beírta őt városunk újkori történetébe – fogalmazott.

Horváth Barnabásné, a néhai esperes felesége szerint férjét komolyan érdekelte a város múltja, mert tudta, hogy ennek ismerete szükséges "a jelenben való eligazodáshoz, a jó közérzethez és a jövő megtervezéséhez".

– Ebben a szellemben dolgozott mindenütt. Nem csak alaposan felkészült, igényes igehirdető volt, de felismerte azt is, mennyi kincs rejtőzik a parókián őrzött, megsárgult lapú könyvekben. Ezek nem csak az itteni református egyház, hanem a város múltjának emlékeit őrzik, amiknek közkinccsé kell válniuk. Horváth Barnáné hangsúlyozta:  "Férje próbálta megőrizni és továbbadni a régmúlt és a közelmúlt emlékeit, mert tudta: múltjának ismerete nélkül gyökértelen lesz a nép, melyet hol ide, hol oda sodorhat a szél."

Kojsza Péter