Karizmatikus, kedves, emberszerető, türelmes, hitből és szívhez szóló, hangoztak el többször is az elismerő szavak azon a hálaadó istentiszteleten, amelyen Fodorné Mészáros Klárát köszöntötték nyugdíjba vonulásának alkalmából június 20-án a taktaharkányi református templomban.
Fodorné Mészáros Klára 1987 februárjában a férjével, Fodor József református lelkipásztorral együtt érkezett Taktaharkányba, mint beosztott lelkipásztor, és harminckilenc évnyi szolgálat után tavaly év végén vonult nyugdíjba, melynek alkalmából idén júniusban ünnepi istentiszteleten köszöntötték. – Az elhívás az élet végéig tart, nem fejeződik be a nyugdíjba vonulás után, mostanra azonban belefáradtam a szolgálatba. Kisebb feladatokat, ha számítanak rám, továbbra is szívesen elvállalok majd, és a közösségtől sem szeretném magam elzárni – nyilatkozta szerkesztőségünknek a hálaadó istentisztelet előtt az okokról, terveinek egy részéről. Arról, hogy mit szeretett a legjobban a hivatásban azt mondta, hogy a gyülekezeti és a lelkészi közösséget, amely nem hagyja magára a rászoruló embereket, és azt sok-sok értékes embert, akiket a szolgálat révén megismert. Bevallotta, fájdalommal éli meg, hogy gyülekezetei lassan fogyatkoznak, és nagyon sajnálja, hogy arra már nincs ereje, hogy belefogjon a bővítésbe, de bízik az utódjában, dr. Szemánné Görög Marianna Ibolya lelkipásztorban, hogy ő képes lesz majd a frissítésre, és hiszi, hogy Istennek mindenkivel, így ezzel a gyülekezettel is terve van. Útravaló üzenetként megjegyezte, nagyon fontosnak tartja, hogy az imádság, az Istennel való folyamatos belső párbeszéd mindig jelen legyen az ember életében.
A hálaadó istentiszteleten a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét szólva a nyugalomba vonuló lelkipásztorhoz és a gyülekezethez egyaránt. Barna Sándor Sámuel első könyve tizenkettedik fejezetének első öt versét fejtette ki igehirdetésében. Az alkalom vezérigéje a szakasz második verse volt:
„Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig”.
– Harminckilenc év, bibliai időegység, amely alatt egy nemzedék felnő, amely alatt a pusztai vándorlás célba ér, amelyben egy elhívás beérik és gyümölcsöt terem – érzékeltette az idő múlásának súlyát Barna Sándor, amellyel kapcsolatban azt mondta: nem az életkor a fontos, hanem az, hogy megmaradunk-e az élet forrásánál, vagy nem. A gyülekezethez szólva arra intett, hogy a változástól ne féljenek, mert a pásztorok pásztora tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Sok-sok mag el lett itt vetve és a növekedést az Isten adja, a folytatás az Isten munkája, legyen a szívekben teljes béke, a múltért hálaadás, a jövőért megingathatatlan bizalom.
Dr. Szemán Ákos polgármester, a Taktaharkányi Nagyközség Önkormányzata és a nagyközség polgárai nevében köszöntötte Fodorné Mészáros Klárát, aki által – a polgármester meglátása szerint – nagyon sokan találták meg Isten keskeny útját. Szemán Ákos majd negyven év szolgálatát számba véve és számokkal kifejezve megemlítette a keresztelőket, a házasságkötéseket, a konfirmációkat, a temetéseket. Fodorné Mészáros Klára szolgálata természetesen nem merült ki ezekben, hiszen biztosította férjének a hátországot, a nyugodt családi életet. Szervezett és tartott vasárnapi és ünnepi istentiszteleteket, énekkari alkalmakat, hittanórákat, hétköznapi látogatásokat és lelkigondozói beszélgetéseket, kirándulásokat, táborokat, evangelizációs és ökumenikus alkalmakat, a házasság hetén összejöveteleket, gyermekműsorokat, idősek otthonában szolgálatokat, melyek mindegyikével szintén erősítette, támogatta a közösséget.
Dr. Szemán Ákos mindehhez hozzáfűzte még az építkezéseket, a templom, a gyülekezeti és a közösségi ház, a parókia többszöri felújítását is. Mint ahogy arra rámutatott, a sok szám és feladat önmagában nem fejezi ki egy ember értékét, de áttekintést nyújtanak arról, hogy harminckilenc év alatt hány szolgálati alkalom volt, amelyen Fodorné Mészáros Klára Isten szavát közvetítve szólalhatott meg, szerzett örömöt és békességet.
Az egyházkerület nevében dr. Molnár Pál főgondnok Mózes ötödik könyve nyolcadik fejezetének második versével – „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened,” – köszönte meg Fodorné Mészáros Klára több évtizedes szolgálatát.
A Taktaharkányi Református Egyházközség presbitériuma nevében dr. Szemánné Görög Marianna Ibolya megbízott lelkipásztor Fodorné Mészáros Klárát köszöntve így fogalmazott: igazán áldott ez a gyülekezet, mert sok olyan közösség van, ahol 5-10 évente cserélődnek a lelkipásztorok. Felidézte, hogy Fodorné Mészáros Klára fiatalasszonyként érkezett férjével együtt Taktaharkányba akkor még egy kicsi gyermekkel. Azt követően még három gyermekük született, akiknek otthona a parókia volt – melynek falai köztudottan üvegből vannak –, így a gyülekezet szeme láttára nőttek fel a gyülekezet tagjaival egyetlen nagy családot alkotva és egymással közösséget vállalva.
– Az a munka, amit Fodorné Mészáros Klára a férjével együtt a gyülekezetben végzett nem foglalható szavakba, nem található rá ige. Isten választotta ki őket a szolgálatra és küldte ide őket gondoskodni, hogy áldást adjon a gyülekezetre – hangsúlyozta dr. Szemánné Görög Marianna Ibolya. A megbízott lelkipásztor beszéde végén egy, a presbitérium által készített ajándékot nyújtott át Fodorné Mészáros Klárának. A táblán egy ige olvasható, alatta pedig egy, a megyaszói református templom színesen megfestett figurális és ornamentális díszekkel ellátott mennyezetdíszítő fatábláinak egyik darabjának a részlete látható, mely a szimbolikája miatt is különleges. A nyugalmazott lelkipásztor pedig egy kelyhet adott át emlékül a gyülekezetnek.
– Milyen hálásak lehetnek a taktaharkányi reformátusok a jó Istennek, hogy egy igazi karizmatikus lelkipásztoruk van – emlékezett vissza arra az első gondolatra a Taktaharkányi Katolikus Közösség plébániai kormányzója, ami akkor fogalmazódott meg benne, amikor először szolgáltak együtt és hallgatta Fodorné Mészáros Klára igehirdetését. Marosi Balázs szerint akkor nem csupán szavakat, hanem szívből és hitből jövő gondolatokat hallottak. – Azt éreztük, hogy amikor szól, akkor az Isten szavát hirdeti és jelenlétével arról a szeretetről tesz tanúságot, amely kizárólag hitből fakadhat. S, ahol megvalósul a testvéri szeretet Isten ott áldást ad – nyomatékosította a plébániai kormányzó, majd igazolásul hozzátette, erről ír a zsoltáros is: „Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt 133,1)
A család nevében Szontágh Szabolcs, a kisgyőri református gyülekezet lelkipásztora mondott személyes hangvételű köszöntőt felidézve benne sok-sok, hol megható, hol pedig vidámabb családi történetet, emléket. Kiindulva a kezdetektől, a kisgyőri parókiától, ahol Fodorné Mészáros Klára felnőtt, ám ahol jelenleg Szontágh Szabolcs él és szolgál feleségével, Fodorné Mészáros Klára, Zsófi nevű lányával, aki a gyermek szemszögéből fogalmazta meg a szülei életútjára visszatekintő egyben búcsúzó és köszönetet kifejező levelet. Ennek két rövid részletében így fogalmazott: Gyerekként bosszantott, hogy nem lehetett vele gyorsan elintézni a bevásárlást, mert biztos akadt valaki, aki megszólította, és hosszú percekig beszélgetett vele. Most inkább becsülöm ezért. A végtelen türelméért és emberszeretetéért. Gyermekként mi kevésbé láttuk a lelkiség küzdelmét, mi csak annyit tapasztaltunk, hogy hozzánk bárki és bármikor jöhetett, és tele volt az udvar gyerekekkel. Boldogok voltunk. (…) Remélem, visszük tovább a múlt és az emberek szeretetét. Azt, hogy jó dolog egy közösség tagjának lenni, de azért tenni is kell.
Az ünnepi alkalmon további köszöntők is elhangzottak: a Taktaharkányi Apáczai Csere János Általános iskola részéről Vízkeletiné Juhász Judit igazgató, a Taktaharkányi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde nevében Kisné Lovas Ilona nyugalmazott, valamint Kalina Edina jelenlegi igazgató, és a meghívott református lelkipásztorok. A liturgiát Mészáros István, a Zempléni Református Egyházmegye esperese vezette le. Közreműködött a Taktaharkányi Községi Kórus Nagy Attila ének-zenetanár, karnagy vezetésével.