Hálaadó Istentisztelettel indult a tavasz a szilvásváradi gyülekezetben.
Március első napján hálatelt szívekkel érkeztek a testvérek a vasárnapi igei alkalomra. Előre meghirdetett alkalom volt, vagyis a hívek készülhettek lélekben is arra, hogy vajon miért kívánnak hálát adni az Úrnak.
De vajon lehet-e készülni egy ilyen alkalomra? Vajon kell-e külön készülni a hálaadásra vagy a hála a hívő, keresztyén életünk szerves részét kellene, hogy képezze? A kérdés jó. Alighanem automatikusan rávágjuk, hogy igen, a hála a mindennapjaink része kell, hogy legyen!
De tényleg így éljük meg a hétköznapokat? Valóban tudunk hálát adni mindenért, ami körülvesz bennünket?
Miért is lehet, miért is kellene hálát adnunk?
Azért, hogy ezen a szép, napsütéses reggelen is felkelhettünk? Azért, mert látjuk, halljuk és érzékeljük magunk körül Isten teremtett világát? Azért, mert volt erőnk elmenni a gyülekezetbe, az Istentiszteletre? Azért mert van szerető családunk? Azért, mert van otthonunk - ahol, amint az Istentiszteletben is hallottuk - Krisztus “jó illata” érződik? Mert van munkánk és mindennapi kenyerünk? Azért mert szerethetünk és minket is szeretnek? Bizony sokáig lehetne sorolni ezeket az áldásokat és alighanem mindannyiunknak más és más dolgok jutnának eszünkbe, amiért hálát adhatunk!
Álljunk hát meg egy rövid pillanatra. Csendesedjünk el kissé és gondolkodjunk el mindazokon a “hétköznapi áldásokon”, amelyek bizony nem maguktól értetődő módon járnak nekünk, hanem a mi Urunk ajándékai!
Éljünk naponta hálatelt szívvel! Ne legyen természetes, hogy egészségesek, boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk! Ne vegyük természetesnek, hogy szabadon gyakorolhatjuk és megélhetjük a hitünket! Adjunk hálát minden egyes nap mindezekért! Mert ezek Isten ajándékai!
Olyan tisztán és őszintén szólt a március 1-i Istentiszteletet követő gyermekszolgálat során a gyermeki ajkakról a hála és a köszönet! Olyan nagy boldogság és öröm volt hallgatni, hogy a gyerekeken keresztül szólal meg a Szentlélek és ébreszt rá mindannyiunkat a hálaadás fontosságára!
Ne feledjünk hát el hálásak maradni akkor sem, ha kilépünk a templomajtón! Ne csupán a vasárnapokon szóljanak szánkról a hála szavai! Éljünk mindennap így, maradjunk minden pillanatban hálatelt szívű gyermekei Istennek! Ámen!