Főtiszteletű Pásztor Dániel püspök úr a napot indító Istentisztelet alkalmával azt fogalmazta meg, hogy nincs annál nagyobb és több ajándék számunkra Istentől, mint az Ő végtelen, és naponként megújuló, minket is megújítani, megerősíteni akaró szeretete.

Valóban szeretetközösségben lehettünk, hiszen korosztálytól függetlenül, a kétévestől a kilencven évesig mindenki számára alkalom nyílt a találkozásra, beszélgetésre, a hitben való megerősödésre.

A négy egyházmegye esperesének részéről is elhangzottak a köszöntés szavai, amelyek személyes hangvétele is jelezte, hogy milyen fontos, az életünket gazdagító közös emlékek, közös értékek megőrzése, annak tovább adása az utánunk következő generációk számára, mert ez formálja a jövendőt. A jövő egyházát, amelynek építésére hívott el minket az egyház feje, Jézus Krisztus.

A színpadon valamennyi bizonyságtevő, ezt az üzenetet tolmácsolta felénk. A fiatal teológus, Záhorszki- Hangó Viola énekszóban mondott dicsérete, a Pitypalaty -völgyi ifjúsági fúvós zenekar lendületes örömzenélése hirdette, hogy minden nehézség ellenére, mégis megannyi ajándék részesei azok, akik hittel mernek „vízre lépni”. A Kárpátaljáról érkező Kovács család zenés bizonyságtétele könnyeket csalt a szemekbe, hiszen együtt imádkozhattunk velük a békéért, az ott élő gyülekezetek megmaradásáért. Délután pedig a Felvidékről érkező Kincsem zenekarral énekelhette együtt a Kollégium udvarán lévő gyülekezeti közösség, hogy „…történjen bármi, élünk vagy meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk…”. A nap zárásaként a Bodrog néptánc együttes „Szép Erdély ” című produkciója hozta közénk az erdélyi magyarságot.

Megerősítés volt ez a találkozás minden jelenlévőnek, hogy jó magyar reformátusnak lenni, jó testvéri közösségben lenni, jó Krisztus népéhez tartozni. Ezért kérhettük egy szívvel: „Vezess Jézusunk, s véled indulunk …”