Az elmúlt esztendő vonatkozásában egyházmegyénk életében megtapasztalhattuk, hogy az Úr Isten napról-napra gondoskodik rólunk és lépésről- lépésre vezet bennünket Igéje és Szentlelke által. Nagyon sok szép emlék van előttem, de egyet sem szeretnék kiemelni, hiszen ez a többi konkrétan meg nem nevezett esemény jelentőségét esetleg kisebbítené. Ugyanis minden eseménynek megvan az Isten által rendelt célja és értelme, akár kisebb akár nagyobb közösségekben történt. A legfontosabb, a TALÁLKOZÁS. A személyes találkozásokban ugyanis mindig lelki meggazdagodás, erő és szeretet lakozik. Ezért adok hálát az Úr Istennek, hogy ezek a személyes kapcsolatok, találkozások-amelyekben egymás hite által gazdagodtunk-hordozták szolgálatomat, közös szolgálatunkat. Az emlékek ezek köré csoportosulnak, láthatjuk az áldásokat és elmondhatjuk a zsoltárossal együtt:”Áldjad lelkem az urat és el ne feledd mennyi jót tett veled…”Becsüljük meg, hogy együtt lehetünk, hogy közösséget építhetünk.

Lássuk meg a másik ember, a szolgatárs életében a kegyelmi ajándékokat. Az őszinte, bizalmon alapuló találkozások ehhez segítenek hozzá mindnyájunkat. Az Úr Isten reménységünk felett hordozott bennünket az erőnket meghaladó utakon. Szolgálatunkban nem hagyott bennünket megszégyenülni, kudarcot vallani. Alázattal látnunk kell viszont, mi az, amit az Ő Igéjének, akarata, mértéke, bölcsessége szerint némi hangsúlyeltolódással másképpen kell munkálnunk. Ahogyan énekeljük a 280.dicséretünkben:”Engedd, hogy a múlt esztendőt, mint már vissza nem jövendőt magamnak tükörül felvégyem. A jót benne követhessem, a rosszat elkerülhessem.” Legyen mindannyiunknak alázatos és céltudatos feladata naponként megharcolni önmagunk óemberi indulatával, amelyet Pál apostol így fogalmaz meg:”Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.”(1 Kor.9:26.27.) A következő esztendőre nézve közösségeinket továbbra is Isten kegyelmes szeretetébe ajánljuk, imádságos szívvel kérve Tőle:”Utaidat, Uram ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”(Zsolt.25:4.) Egyik legfontosabb feladatunk az egyházmegyei közgyűlésünk határozata értelmében, hogy a missziói bizottság a lelkipásztorokkal történő konzultációt követően elkészítse az egyházmegye missziói munkatervét és ezzel is segítsen alakítani közösségünk sajátosságaihoz igazodva egyházmegyénk missziói arculatát. Ez a munka az elkövetkezendő hetekben veszi kezdetét. Ezzel párhuzamosan az elnökség végig kívánja látogatni a gyülekezeteket, személyesen találkozva kötetlen beszélgetéseken a presbitériumokkal, lelkipásztor testvéreinkkel. Az esperesi jelentés egyértelműen utalt arra a szándékra és célra, hogy a lelkészi kiskörökben tájegységenként meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy olyan alkalmakat szervezzünk - a nagy egyházmegyei alkalmainkat kiegészítve-, amelyek meg tudják mozdítani egy adott tájegység reformátusságát. Nagyon fontosnak tartom továbbra is a lelkipásztorokkal, presbitériumokkal történő kölcsönös, őszinteségen, bizalmon alapuló aktív kapcsolattartást. Ennek gyümölcsöző szép eredményeit, példáit megtapasztalhattuk a mögöttünk hagyott esztendőben. Továbbra is rendkívül fontos a személyes pasztoráció, hogy mindenki érezze azt, nem marad egyedül személyes problémáival, esetleg hitbeli kérdéseivel, mindenki fontos a szolgálatban és az egyházmegye vezetése a lehetőségekhez képest mindent meg is tesz annak érdekében, hogy segítsen lelki-anyagi értelemben egyaránt. Ehhez elengedhetetlenül fontos tovább mélyíteni, munkálni bizalommal ezen irányú felelősségünket, elkötelezettségünket, hogy a lelkipásztorok érezzék, van kihez fordulni próbáik és örömeik közepette. Ez a közös szolgálatunk eredményességének egyik alapfeltétele! Nagyon fontosnak tartom még az egyházmegyénk területén működő, egyházunk fenntartásában lévő nevelési, oktatási intézményekkel az aktív kapcsolattartást, ezzel is gazdagítva közösségünk életét. Az Úr legyen gyülekezeteink, anyaszentegyházunk őriző pásztora az előttünk álló, hitben és reménységben hordozott új esztendőben! Mészáros István esperes