Egy olyan kis településen, ahol se bolt, se kocsma nincs azt gondolhatnánk, hogy megállt az élet. A szükségletek elsődleges vonalainak lebomlásán túl, azért Zsujta településen a harangok még szólnak. A harminckét főt számláló református gyülekezet nem a kicsinységéből következtet erejére, hanem a közösség élni akarásából. Ennek adta tanúbizonyságát augusztus 17-én megrendezett gyülekezeti napján.
A negyedéve a gyülekezet vezetésére felkért lelkipásztor megnyitó beszédében arról beszélt, hogy mind a nagyságot, mind a kicsinységet fel kell tudni dolgozni. Nem csak a figyelem középpontjába kerülést kell a lélek számára kezelhetővé tenni, de a kicsinység, a megfogyatkozás is okozhat defektusokat, melyek az önértékelési válsághoz vezethet. A keresztyén közösségeknek az evangéliumok csodás segítséget adnak a mustármag ill. a kovász példázatain keresztül.
A meghívott vendégek ennek az állapotnak az értelmezéséhez, feldolgozásához adtak muníciót a kerti partira összegyülekezett hallhatóságnak. Mező Arnold lelkipásztor a gyülekezeti ház udvarán, a sátor árnyékában a kicsinységben rejlő tartalékokról beszélt. Olyan gyakorlati példákkal erősítette a jelenlévőket, amelyeket az ország egyik legkisebb közösségében, Tornakápolnán élt át. Bartók József túravezető, vagy ismertebb nevén Telkimanó a kicsinységben rejlő szépséget mutatta be a különleges, földalatti világból hozott ásványokon keresztül. A közös énekléshez a kedvet Szitás Ida művésznő népdal alapú keresztyén énekekkel hozta meg. Sontra Ádám dicsőítésvezető gitárjátékát nagy élvezettel hallgatták a jelenlevők és a Telkibányai Református Énekkar által hozott repertoárba be is kapcsolódtak a résztvevők. A jóízű beszélgetéshez remek alkalmat teremtett a terített asztal. A finom falatokról Géczy Géza és kedves családja gondoskodott.
A gyülekezeti nap arra is lehetőséget adott, hogy a település reformátussága ne csak istentiszteleti közegben, liturgikus lakalmon, hanem felszabadultan és kötetlenül együtt tölthesse az időt. A közösség egy jeles évfordulóról szintén megemlékeztek Zsujtán. Napra pontosan 95 évvel ezelőtt szentelték fel a renováláson átesett gótikus templomot. 1924-ben a Reggeli Hírlap így emlékezett meg az alkalomról: „Az ünnepségen a távoli és szomszédos helységekből mintegy ötezerre menő közönség gyűlt egybe. A kis templom nem volt képes befogadni az odasereglett ünneplő közönséget…” Az idők és alkalmak változnak ugyan, de az isteni gondviselés és a hívek elkötelezettsége, az Ő kegyelméből nem.