Szabó Sándor az október 7-én tartott hálaadó istentiszteleten elmondta: a csillár elkészítésének gondolata már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a gyülekezetben. Meg is születtek a tervek, de a folyamatos felújítási munkák miatt pénz nem jutott rá. A világítótesteket végül egy nagylelkű család ajánlotta fel a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség számára.

Az öt négyzetméter alapterületű templomi csillár fémlemezből készült és egyházi motívumokat ábrázol, amiket lézerrel vágtak ki, hogy átjusson rajtuk a fény. Középen az életfa-motívum látható és megtalálható rajta a szentség jelképe, a liliom is. Az iparművészeti alkotás négy sarkában a négy evangélista szimbóluma: az angyal, az oroszlán, a bika és a sas rajzolódik ki.

A több mint egytonnás berendezési tárgyat Rudolf Mihály Ybl-díjas építész és Szilágyi Szabolcs belsőépítész tervezték. A műalkotás a Koós Károly által tervezett kolozsvári Monostori úti református templomban található csillár mintájára készült.

A templomban falikarokat is felszereltek: hármat a szószék két oldalára, kettőt pedig a szemben lévő karzat falára. Az alkotásokat Szabó Balázs orgonaművész önálló koncerttel avatta fel.

„Isten világosság és nincs benne semmi sötétség” – idézte a Szentírásból Béres-Csögör Orsolya . Mint elmondta: a csillár az evangéliumot hordozza és Jézus Krisztusra emlékeztet, aki a világ világossága, és aki „nem csupán életfeltétel az ember számára, hanem éltető erő is”. A lelkipásztor igehirdetésében a II. Helvét Hitvallás szavaira emlékeztetett: „A templomok igazi ékessége nem elefántcsont, arany és drágakő, hanem azoknak egyszerűsége, jámborsága és erényei, akik a templomban forgolódnak.”

Szöveg és képek: Kojsza Péter