A Jósvafői Református Egyházközség Turisztikai Centruma júliustól az év minden napján várja a testben és lélekben feltöltődni vágyókat a mai kor igényeihez igazodó szálláshelyen, tájékoztatta szerkesztőségünket Mező Arnold, a Tornakápolnai, Szinpetri, Jósvafői, Aggteleki Református Egyházközségek lelkipásztora.
Mi is az a parókia? Az egyelőre még emberi gondolkodáson és tudáson edződő mesterséges intelligencia szerint „a parókia (más néven paplak vagy lelkészi hivatal) a keresztény egyházközség szellemi, adminisztratív és közösségi központja, amely egyben a plébános vagy lelkész lakhelyéül is szolgál. Általában a templom közelében található, és a hívek lelki gondozása, valamint az egyházi élet szervezése zajlik itt.”
A Jósvafői Református Egyházközség paplakában azonban 1969 óta nem lakik lelkész. A meghatározás többi része viszont meglehetősen pontos, igazodva az új (na jó, már régen fennálló) élethelyzethez, új tartalommal megtöltve a „lakhatási funkciót.”
A helyben lakó lelkészt vesztett Jósvafői Parókia nem maradt Istenre mutató szolgálat nélkül. Már a ’70-es években is szerveztek ide bibliatáborokat, kirándulásokat az egyház berkein belül, az éppen aktuálisan Jósvafőn szolgáló lelkipásztor vezetése mellett. Aztán igazodva a funkció új tartalommal való megtöltéséhez, 2003-ban teljes felújításon és modernizáláson esett át az 1908-ban épült parókia, amely olyan közösségi tér, három szobával, 28 férőhellyel, komfortos vizesblokkokkal, csűrszínpaddal, ahol évente több száz gyerek környezeti nevelése folyik erdei iskolai programokkal és a szívébe oltott evangéliummal. Folyamatos karbantartás, felújítás, átalakulás a régi, évszázados célt követve: szellemi, adminisztratív és közösségi központként létezni.
Így lett turisztika centrummá a „Parókia”, mely jelen pillanatban is egy átfogó külsőt és belsőt egyaránt érintő felújításon megy keresztül, hogy a régi célunkat, a gyerekek, felnőttek hitéleti nevelését, erdei iskolai oktatását, épített és természeti környezethez való formálódását a mai kor igényeihez igazodó szálláshelyen valósíthassuk meg Isten nagy nevének dicsőségére és testben-lélekben feltöltődni akarók javára.
Júliustól immár az év minden napján várjuk azokat, akik az Aggteleki-karszt csodavilágát megismerve rádöbbenhetnek Isten teremtett világának szépségére. Mindezekért egyedül Istené a dicsőség!