Elkezdődött a 2025-ös ökumenikus imahét, amely január 26-ig napról-napra az együvé tartozást hangsúlyozza.
Az idei ökumenikus imahét arra hív bennünket, hogy merítsünk közös örökségünkből, és még beljebb lépjünk a minden keresztényt egyesítő hitbe. A niceai zsinat 1700. jubileumi évében Isten Igéjének ökumenikus imaheti ünnepe arra összpontosít, hogy mit jelent számunkra a hit, annak személyes és közösségi megvallása, a „Hiszek” és a „Hiszünk”.
Az országos nyitó istentiszteletet január 19-én, vasárnap tartották a budapesti Deák téri evangélikus templomban. Szentbeszédet mondott Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, Igét Steinbach József református püspök hirdetett.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület területén is vasárnap tartották meg az imahét nyitórendezvényeit. Miskolc belvárosában a Belvárosi evangélikus templomban volt az első alkalom Orosz Atanáz görögkatolikus püspök igeolvasásával és imádságával. Igét Almási Ferenc református lelkész hirdetett.
Szerkesztőségünk az Arnóti Református Egyházközség Gyülekezeti Házában járt. Az istentisztelet házigazdája Rácsok András református lelkipásztor volt. Igét Deli Lajos római katolikus plébános hirdetett. A liturgiában részt vett még Papp Zoltán görögkatolikus parókus és Rácsokné dr. Fügedi Zsófia református lelkipásztor.
A hétre választott igeszakasz János evangéliumából Lázár feltámasztásának történetére (Jn 11,17–27) irányítja a figyelmet.
„Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta ekkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred!”Márta így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Márta így felelt: „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.”
Deli Lajos igehirdetését történeti áttekintéssel kezdte. Mint mondta, idén van az első ökumenikus zsinat 1700. évfordulója. A zsinatot Niceában Nagy Konstantin császár hívta össze 325-ben, mert előtte a kereszténység hitbéli kérdésekkel, zavarodottsággal és nehézségekkel küzdött. Ezért fontossá vált, hogy meghatározzák a hitüket. Küzdelmeiken felülemelkedve képesek voltak közösen megvallani hitüket a niceai hitvallás szavaival. A hit három – az Atya, a Fiú, a Szentlélek – ágát fogalmazták meg. Azt próbálták meghatározni, hogy nem mindegy, kiben hiszünk.
A plébános érdekességként megjegyezte, hogy János evangéliuma és három levele használja a legtöbbször a hit szót, de nem főnévként, hanem igeként, azaz a hit nála nem tan, hanem valaki felé fordulást jelent. Hozzátette, hogy a niceai zsinat jóváhagyott szövege többes szám első személyben használta a hit szót, vagyis „Hiszünk…” alakban, ami a közös hitet, az együvé tartozást hangsúlyozta. – Az ember nem egyedül áll a hitben, hanem egy közösségben – hangsúlyozta a plébános, majd az imahét első napjának elmélkedéséről, az Atyáról beszélve megjegyezte, hogy róla beszélni Jézus nélkül nem lehet, hiszen Istent csak rajta keresztül lehet megismerni: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” (Mt 11, 27) – Hinni tehát az Atyában Jézus által lehet, és ha hiszünk, akkor minden lehetséges. Ezt példázza a vezérige is, hiszen Lázár feltámasztásakor Márta a hite által megtapasztalja az Úr erejét – összegezte a plébános. Imádságának központi gondolata egymás erősítése a közös hitben volt.
A liturgia további részeként a közös hit ünneplésére először a vezetők gyújtottak mécseseket továbbadva a lángot a gyülekezet tagjainak, akik a szomszédjuk mécsesét gyújtották meg a „Krisztus világossága” szavak kíséretében.
Az est során komoly szerepet kapott a zene, az ének és a vers is. Az énekek élőhangszeres kísérettel csendültek fel, amelyeket együtt énekeltek a jelenlévők. A liturgiát az Éltető Lélek Irodalmi Kör verses-zenés műsora mélyítette.