A műemlék templom legkiemelkedőbb műemléki és művészettörténeti értéke a fából készített bútorzat, amelynek egy részét helyreállították újjáteremtve ezzel a templombelső eredeti képének látványosságát és értékeit.

A Mályinkai Református Egyházközség templomának korszerűsítése során kicserélték a tetőhéjazatot, felújították a külső-belső homlokzatot, kialakították a szivárgót, a déli kapu kivételével kicserélték a nyílászárókat, a belső deszkamennyezetet, a padozatot és restaurálták az értékes barokk bútorok egy részét újjáteremtve ezzel a templombelső eredeti képének látványosságát és értékeit. A műemlék templom legkiemelkedőbb műemléki és művészettörténeti értéke ugyanis a fából készített bútorzat, amelyet a tudomány már egy évszáda számon tart.

Éppen ezért a restaurálás célja a műtárgyak eredeti megjelenésének visszaállítása, valamint megfelelő használhatóságának hosszú távú biztosítása volt. Ezeket szem előtt tartva és a farestaurátori terv szerint hoztak helyre a 18. század közepén és a 18. század második felében készült padok közül összesen 15 darab üléssort, de fontos szempont volt az is, hogy visszaállítsák az összes ülőpad készítéskori megjelenését is.

A fennmaradó többi üléssor, kontúrfűrészelt oldallapjaik és a négy keretbetétes padmellvédjének megújítása e projekt keretében nem valósult meg.

Farestaurátori kivitelezésben helyreállítva megvalósult azonban a berendezési tárgyak közül a legkorábbról származó északnyugati pad előlapjának, az eredetileg előtte elhelyezkedő kisméretű (tanítói) pad, a Mózes szék és a különálló padmellvéd, valamint a mennyezeti faborítás részét képező feliratos mező, a királykazetta felújítása.

A Mályinkai Református Egyházközség haranglábának renoválása során tetőfedést, faszerkezeti javításokat végeztek, valamint kicserélték a harangláb külső burkolatát és helyrehozták feljárati lépcsőt.

Összegzésként megállapítható, hogy a restaurátori kutatás során előkerült bútorokra festett szöveges emlékek, főleg a dátumok, újabb értékes adatokkal járultak hozzá a templom építéstörténetéhez, amelyek egyértelműen bebizonyították a bútorok 1750-es évekbeli keletkezését, valamint felújítási és újrabútorozási periódusait. Ezek részletes tisztázása ugyanakkor további műemléki- és művészettörténeti kutatásokat igényel. Különösen igaz ez a programból kimaradt szószékkoronára és karzatokra.

„A Tiszáninneni Református Egyházkerület beruházásai és fejlesztései” D.) alprogramja a „Folyamatban lévő fejlesztések kiegészítő támogatása (parókia- és templomfelújítás) - Mályinkai Református Egyházközség – templom, harangtorony” az EGYH-EOR-21-P-0047 azonosítószámú pályázat révén 213 906 697 forintból valósult meg.