Szombat délelőtt Encsen, ünnepi Istentisztelet keretében iktatták be tisztségébe nagytiszteletű Kusnyír Lászlónét, az Encsi Református Egyházközség megválasztott lelkipásztorát. A beiktatás szolgálatát Kusnyír László, az Abaúji egyházmegye esperese végezte.
Június 1-én ünnepi presbiteri gyűléssel egybekötött Istentiszteletet tartottak az Encsi Református Egyházközség templomában. Az egyházmegye esperese a beiktatás kapcsán Pál apostol Efézusiakhoz írt leveléből a 6. fejezet 18-20 versei alapján hirdette Isten igéjét az ünnepi közösség előtt.
„…valamennyi szentért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, …”
Kusnyír László esperes úgy fogalmazott, hogy a benne lévő érzéseket feleségének beiktatásán pontosan olyannak írhatja le, mint a többi beiktatáson: „Valami hallatlanul nagy megilletődöttség, szívbéli belső meghatottság az, ami munkál az ember szívében.”
Az igéből kiemelt rész kapcsán arról beszélt, hogy biztosan kétség gyötörte az apostolt, hiszen olyan helyekre, olyan feladatokra hívta el az Úr, melyet ő meg sem gondolt volna. Elő kellett állnia és hirdetni Isten igéjét, a népszerűtlent, az arra süket füleknek.
Ebben az igeszakaszban ehhez kért bátorságot maga Pál is: „Nem magunkból belülről, hanem Istentől táplált bátorságra volt szüksége Pál apostolnak és erre van szüksége ma is minden igehirdetőnek.”
„Pál apostol nem arra kérte az Urat, hogy szabadítsa meg a bilincseitől. Nem szabadulást kért, hanem hogy az ige és az evangélium ne lehessen bilincsbe verve” – Kusnyír László hozzátette, ezért fontos imádkoznunk az igehirdetőkért és szolgálókért. „Ezzel is a hitnek szép harcát harcoljuk”
Az imádságot követően beiktatta, megáldotta a lelkipásztort az Atya a Fiú és a Szentléleknek nevében, majd átadta a gyülekezet pecsétjét és a templom kulcsát.
Kusnyír Lászlóné
Kusnyír Lászlóné született Márkus Évát 1995 -ben szentelték fel. 1995-től Szalaszenden, majd 2015- től Fulókércs, Szemere és a Litkai egyházközségekben végezte helyettes lelkészként szolgálatát, majd 2019 nyarától az Encsi Református Öregotthon intézményi lelkésze is lett.
Az Encsi Egyházközség megválasztott lelkipásztora Józsué 24,14-15 versei alapján hirdette Isten igéjét, annak is utolsó sorait emelte ki. Azt az igeszakaszt mely az ünnepségre hívogató meghívón is szerepelt. Az encsi lelkipásztor úgy fogalmazott, ez az ige az önvizsgálatra ad lehetőséget mindannyiunknak.
„…De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”
Józsué döntés elé állítja a népet, válasszanak. Kit akarnak követni, milyen urat szolgálnak? Egy új korszak kezdődik Izrael életében, ahol a régi alapjain elindulva, azzal összefonódva valami új felé kell venniük az irányt. Józsué erre a döntésre erősít rá. Döntsenek bárhogyan, de ő és az ő háza népe az Urat szolgálja: „Ez a mondat gyönyörűen magába foglalja az egész szövetségkötésnek a lényegét és tartalmát.”
Józsué nemcsak magáról beszél, hanem a közösségéről, saját családjáról. Ezt állítva párhuzamba mai életünkkel az igehirdető azt mondta: közösségeinkben és kapcsolatainkban vagyunk és lehetünk képesek igazán szövetséget kötni a Teremtővel. „Meg kell erősítenünk az Úrral való kapcsolatunkat. Ez az egyetlen egy, ami megvédhet minket…”
Végül arról is beszélt, hogy nem szabad megfeledkezni arról a szövetségről, amit most erősít meg a gyülekezet. „Mert tulajdonképpen meg tud az gyengülni, minden buzgóság elmúlik, minden hév és minden odaszánt indulat tud halványulni. El tud tévedni az ember az Isten útjáról, ezért szükségünk van arra, hogy Isten folyamatosan erősítsen és bátorítson bennünket.”
Az igehirdetés után megkezdődött az ünnepi presbiteri gyűlés, ahol a beiktatás tényének feljegyzése után a beiktatott lelkipásztor köszöntései következtek. Elsőként az egyházkerület elnöksége, Barna Sándor lelkészi főjegyző és dr. Molnár Pál főgondnok köszöntötte az Encsi gyülekezet új lelkipásztorát.
Barna Sándor a kettős ünnepről beszélt, hiszen miközben az öröm összefonja a feleket, a gyülekezetet és az új lelkészt, mégis külön-külön is meg van az okuk az ünneplésre. Az új közös útról szólt, melynek az alapja változatlan. Az úton való közös járáshoz Jákob gyöngéd és bölcs pásztori magatartását idézte, aki kisgyermekek lépéséhez mérte lépéseit azon az úton.
„És én azt kívánom, hogy ezt a bölcsességet kapd meg, …hogy épüljön az a lelki ház élő kövekből az Istennek dicsőségére.”
dr. Molnár Pál főgondnok a 45. Zsoltár 18. versével kívánt áldást Kusnyír Lászlóné életére, erőt kívánva a vezetéshez és ahhoz, hogy az Isten Lelkének áldását rajta keresztül a gyülekezettel közölje. Az abaúji szolgatársak nevében a Sárospataki Hittudományi Egyetem rektora, dr. Enghy Sándor köszöntötte az encsi lelkészt. Aztán dr. Dienes Dénes professzor a pataki gyűjtemények igazgatója, Szőnyi Tamás a Borsod-Gömöri egyházmegye esperese, az Abaúji egyházmegye főgondnoka Marjai Pál mellett, dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő és Mikola Gergely, Encs polgármestere olyan energiát és erőt kívánt a feleadatokhoz, amellyel eddig is szolgált a lelkipásztorasszony.
Válaszképpen a beiktatott lelkipásztor köszönő imával felelt. Imádságában hálát adott családjáért, gyülekezeteiért és ezekkel a sorokkal fejezte be fohászát: „Köszönöm Istenem, hogy hirdetem nagy nevednek dicsőségét. Legyen ma is mindenek felett tied a dicséret és a dicsőség. Ámen.”
Ezt követően megajándékozták a meghívott vendégeket, és az ének szavával is emelték az alkalom fényét. Végezetül a gyülekezet gondnoka szeretetvendégségre invitálta az ünneplő közösséget.