Az Elszármazottak Református Napját 2002-ben szervezte meg először az Abaújvári Református Egyházközség. A rendezvényre minden alkalommal azokat hívják, akik elköltöztek, de máig kötődnek a településhez. Ezúttal több mint kétszáz embert invitáltak, köztük olyanokat, akik Abaújváron nőttek fel: itt keresztelkedtek, konfirmáltak vagy kötöttek házasságot. A résztvevők örömmel és szeretettel, a találkozás reményében tértek vissza a községbe.

A mostani találkozót aranykonfirmációs megemlékezéssel kötötték egybe. A református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Tóth Viktória kért áldást azokra, akik ötven éve, vagy annál is régebben konfirmáltak a gyülekezetben. „Kívánom, hogy az Úr Jézus Krisztus, akiről vallást tettetek legyen az, aki tovább segít benneteket+ Vegyétek észre ezt a hatalmas segítséget az életetekben, és így induljatok tovább a következő ötven évre!”

Tóth István református lelkipásztor igehirdetésében emlékeztetett, hogy a konfirmáció hitünk megerősítése a Szentlélek által, hitvallás arról, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten fia. Arról is beszélt, hogy bár a református templom nem hasonlít arra a helyre, ahol a jelenlévők egykor konfirmáltak, az épület máig otthon, ahová az elszármazottak hazatérhetnek.

„A templom hajlék, mindannyiunk lelki otthona, amihez sok emlék fűz. Számos esemény állomása, s most az Isten hívta haza a testvéreket, hogy együtt ünnepeljenek” – fogalmazott Tóth István, aki hozzátette: egy akarattal szolgálnak az Úrnak, hogy dicsőséget szerezzenek a megváltó, drága Krisztusnak.

A délután folyamán Kocsis Attilának, a Magyar Református Szeretetszolgálat programigazgatójának a reformáció 500. évfordulójára készült egyedülálló bélyeggyűjteményét lehetett megtekinteni. Később az Adventi Rézfúvós Együttes és a Telkibányai Férfidalárda adott közös koncertet a református templomban. A gyerekek számára népi foglalkozásokat és játszóházat tartottak.