2013-ban fordulat állt be a telkibányai és bangori gyülekezet kapcsolatában, mert a First Bangor Presbyterian Church élére új lelkipásztor került. Mairisine Stanfield új vezetési stílussal, sajátos látással érkezett, amit tovább fokozott a gyülekezet erős várakozása. A váltás a magyar testvérkapcsolat „hogyan tovább?"-ját is felvetette.
Pontosan annak az évnek a végén járt telkibányai küldöttség kint, egy EU-s program keretében, amikor sikerült a jövő körvonalait felvázolni. A kapcsolatoknak a tartalmi része sarkalatos, ezért fontos megtalálni, hogy mivel gazdagíthatjuk egymást. A közös ifjúsági nyári táborok; a Biblia éve kapcsán szerveződött programsorozat; a különböző kultúrák elfogadása és a teremtett világ iránti felelősségérzet elplántálása köré felépülő uniós projektek; szenvedélybetegek és hátrányos helyzetű fiatalok rehabilitációja csak néhány epizód a másfél évtizedes partnerkapcsolatban. A skót származási új lelkészházaspárral történt megbeszélés egy olyan vágyat hozott felszínre, amiben idehaza szeretne a gyülekezet növekedni. A szolgálók közösségnek megerősödése érdekében egy képzésre gondoltunk, amiből ifjak és vének egyaránt gazdagodhatnak.
Pontosan három évet kellett várni rá, hogy a lelkek óhaja beteljesüljön, az imádságok meghallgatásra leljenek. 2016. október 31. és november 7. között David Stanfield beosztott lelkipásztor vezetésével egy hat fős csoport végzett missziói szolgálatot Telkibányán. Több területen is folyt a munka ezen a héten. Délelőtt a fiataloknak képzést, az időseknek klubfoglalkozást, délután pedig evangelizációs alkalmakat tartottak. A hétköznapokon, ezeken a találkozásokon keresztül kb. 40-50 embert lehetett elérni. A délelőttök első részében David Stanfield az Istennel való kapcsolat fontosságát hangsúlyozta és gyakorlatokat vezetett, amelyek ennek az egyszerű megélését tanították. A Szentírás imádságra vonatkozó alapjait megismerve a résztvevők maguk kezdték el tanulmányozni a Biblia bizonyos szakaszait, hogy a saját életükre alkalmazzák azt. Bátorította a hallgatóságot, hogy merjenek imádkozni és kérjenek útmutatást az Istentől. A résztvevőket abban erősítette, hogy bizalmuk legyen Isten iránt. A kiscsoportos beszélgetések felfedték, hogy milyen sok lelki tartalom van eltemetve, beszorulva a jelenlévőkben.
A képzés egyik részét a kijelentés iránti érzékenyítés tette ki, míg a másikat a gyülekezeti élet újragondolása. Caroline Orr vezette ezt a foglalkozást, aki a bangori gyülekezetben egy új alaklom bevezetésén fáradozott. Az Észak-Írországban megvalósult Messy Church-nek a célja, hogy nem hagyományos, kötött módon legyenek együtt az emberek a gyülekezetben. Mielőtt egy ilyen alkalmat megszerveztek volna a jelenlévők kiscsoportokban átbeszélték, hogy mit is szeretnének, ami jelenleg hiányzik nekik. Majd egy fő igei gondolatot kiválasztva, ami jelen esetben „Jézus a világ világossága" volt, ennek a szellemiségében kezdeni összerakni az alkalom részleteit. Minden momentumnak külön felelősei voltak, így lehetett megkülönböztetni az üdvözlőket, a kreatívokat, a zenészeket, és a bizonyságtévőket.
Az esti evangelizációknak a vezérgondolata a Mi Atyánk egyik kérésének kijelentéssé formálása volt: „Eljön a te országod!" David Stanfield kihangsúlyozta, hogy ne űzzük Jézust a szellemvilágba, hanem a mi világunk átformálójaként tekintsünk rá. Olyan példákat hozott, és mutatott be kisfilmek segítségével, ahol Isten valóságnak tekintették és amit ígért azt komolyan vették. Az átalakulás a fidzsi-szigeteki és guatemalai városokban megkérdőjelezhetetlen. A kocsmák és börtönök bezártak, az intézményeknek, boltoknak bibliai neveket adtak, a föld hihetetlen termékenységet mutat. Telkibánya is ráléphet erre az útra - mondta a lelkész, hogy az emberek nem turistaként jönnek ide, hanem azért, hogy lássák miként cselekszik az Isten. Három dolgot kell a helyére tenni, ahhoz hogy Isten országa közöttünk hasson: 1, Isten rajtunk, embereken keresztül is munkálkodik. 2, Fel kell ismerni Jézus Krisztus vezetését, rá kell hagyatkozni. 3, Meg kell találni azt a területet, ahol a saját szolgálatunkat végezhetjük.
A hét lelkisége és a résztvevők érintettsége napról napra fokozódott. Pénteken délelőtt egy különleges szolgálatra vállalkozott a csapat, méghozzá arra, hogy imádkozva és áldást mondva járták körbe a települést. Brian Sloan vezette a szolgálatot, aki az indulás előtt egyértelművé tette a célt és az eszközöket. Iránymutatásként azt kérte a résztvevőktől, hogy csendben járjuk végig a kijelölt utat és ne beszélgessünk. Rövid, egyszerű imádságokat javasolt, amihez áldó igéket és könyörgésmintákat hozott. A két órás imaséta során 10 megállót ejtettünk útba. Szóltak a spontán imák a település ébredéséért, az közösség gyógyulásáért, az intézményekben folyó munkáért. Az angol és magyar könyörgések összefonódtak, hogy megszentelt legyen e hely, az idő, és az itt élő emberek.
Szombat estére a fiatalok elkészültek a sajátos gyülekezeti alkalommal, a Messy Church-el. Szervezkedtek, meghívókat gyártottak, festettek, ötleteltek, zeneszámokat próbáltak, videoklipet forgattak, személyesen hívogattak, bizonyságtételt kreáltak. Olyannyira más volt ez az est, hogy a lelkipásztornak csak köszöntenie kellett a jelenlévőket. S, hogy mennyire nem volt hiábavaló a heti előkészítő munkájuk a tinédzsereknek az a teljesen megtelt Művelődési Ház mutatta. Dicsőítettek, szóltak az igéről, közös kreatív tevékenységbe és éneklésbe vonták be a megjelenteket, kínáltak finomabbnál finomabb étkeket és mindeközben jól érezték magukat. Talán ezer szónál is többet ért a szolgáló közösségről ennek az estnek a megszervezése és lebonyolítása.
A hét záró alkalma a vasárnap délelőtti istentisztelet volt. David Stanfield a Jel 3:15-16 alapján hirdette az igét. Énekes szolgálatot végeztek a helyi fiatalok és a bangori küldöttség. Virágok és ajándékok találtak gazdára. Viszont a tervezett egy órás istentisztelet különleges módon duplájára nyúlt. S történt ez azért, mert némelyek úgy érezték a gyülekezet tagjai közül, hogy el kell mondaniuk mi történt velük a héten. Isten csodálatos módon munkálkodott, olyannyira, hogy többekben nyilvánvaló lett, túlcsordult. Áldjuk az Urat, hogy ifjak és vének szíve együtt dobbanhatott és örvendhetett az Istenben. Hálásak lehetünk, hogy mindez velünk és közöttünk történt, aminek nem kell vége szakadnia. Adja az Úr, hogy a lelkek folytatásért sóhajtsanak és az élők gyülekezete dolgozzon az ügyön.
Szalay László Pál