Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva adjuk tudtul mindazoknak, akik ismerték és szerették, hogy Török István nyugalmazott lelkipásztor és vallástanár, nemzedékek tanítója életének 85. esztendejében hazatért Teremtőjéhez.
Török István
Nyíregyháza, 1939. június 2. – Sárospatak, 2024. március 2.
Négygyermekes polgári családban született, édesapja mérnök, édesanyja gimnáziumi tanár. A háborút követő évek megrázó élményeket hoztak számára, többször volt részese „nyomorenyhítő” akciónak. Gimnáziumba Baján járt, 1956-ban tagja lett a város Forradalmi Bizottságának, az év decemberében rövid időre letartóztatták. A forradalmi élmények meghatározták későbbi rendszerkritikus magatartását. Budapesten teológiai hallgató 1959-től. Az egyházi vezetőket érintő kritikus megnyilvánulásai miatt 1962-ben eltávolították a Teológiáról, ahol egyébként kitűnő tanuló volt. Az indoklás szerint „lejáratta a református egyház nemzetközi békemunkáját, amikor annak egyoldalúságát bírálta.”
Villamosipari üzemmérnöki diplomát szerzett, s ezen a területen dolgozott 1969-ig, amikor külön eljárással Debrecenben folytathatta teológiai tanulmányait. Az akkori gyakorlatnak megfelelően exmittálták 1970-ben a sárospataki Nagykönyvtárba. Patakon a gimnáziumi ifjúság között végzett missziói munkája miatt rendőrségi eljárás folyt ellene, ennek következtében el kellett hagynia a diákvárost. Helyettes segédlelkész volt Ároktőn és Tiszadorogmán, majd 1971-től lelkész Hejőbábán 1991-ig. A nyolcvanas években az alsó-borsodi lelkészkör szellemi vezetője. 1991 szeptemberétől vallástanár Sárospatakon a Református Gimnáziumban, párhuzamosan filozófiát tanított a Teológiai Akadémián. Számos diák mentora, lelki vezetője volt.
Török István kiemelkedő teológiai műveltsége, mélyen átélt elhivatottsága lelkipásztori és tanári munkáját mindvégig jellemezte. A Református Egyházat kritikusan, de tántoríthatatlanul szerette, benne és általa népét és hazáját hűségesen szolgálta. Áldott legyen emlékezete.
Dr. Dienes Dénes
