Immár második alkalommal tartották meg a nyugdíjas lelkészek és házastársuk, valamint a lelkészözvegyek találkozóját mindazoknak, akik a Tiszáninneni Református Egyházkerületben végezték szolgálatukat.
Az egyházkerület szervezésében november 12-én megrendezett ünnepi eseményre 30 lelkész, illetve lelkészözvegy érkezett Miskolcra, a TIREK Székházának Dísztermébe.
Vadnai Zoltán missziós tanácsos portálunknak elmondta, hogy a rendezvénnyel az egyházkerület köszönetet szeretne mondani a lelkipásztoroknak a mögöttük álló sokévi szolgálatért. – Emellett azonban az is fontos – emelte ki –, hogy érezzék azt is, hogy nem feledkezünk meg róluk. Az érdeklődés magas, ami azt jelzi, hogy igény van arra, hogy találkozzanak egymással az idősebb testvérek.
Istennek terve van mindannyiunk életére
Az ünnepség énektanulással kezdődött. Szűcs Endre frissen nyugalmazott lelkipásztor, egykori egyházkerületi főjegyző, majd püspöki főtanácsos tanította meg a jelenlévőknek a 23. zsoltár újra fogalmazott változatát, a 777. dicséretet.
Igét Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett a Zsoltárok könyve 16. része, Dávid bizonyságtétele alapján. Az Ige legfontosabb gondolataként „Az ÚRra tekintek szüntelen” üzenetet emelte ki a püspök, aki szerint a leírás arra mutat rá, hogy Dávid királynak a hittel teli élet biztonságot, örömöt jelentett, és látta azt is, hogy mindaz, amire vágyik – az elfogadás, a biztonság, a békesség – az Úrnál van.
Ez a megengedő tudás nagyon fontos életbölcsességet takar a püspök szerint. – Ez határozza meg a világra vonatkozó isteni ismeretet, azt hogy Istennek mindannyiunkkal terve van, amely magában foglalja azt a bizalmat, hogy Isten akkor is irányít bennünket, ha mi erre képtelenek vagyunk, és azt az elfogadást, hogy az a jó, amit Isten mért ki nekünk – magyarázta a püspök.
A zsoltár odáig vezet, hogy az Istenbe vetett bizalom nem csupán a földi élet határáig tart, hanem azon túl is, hiszen
„sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban.”,
emlékeztetett a püspök Pál szavaira, amelyeket az apostol a rómaiakhoz írt levele 8. fejezetének 38-39. igeszakaszában írt le.
– A zsoltár bizalommal kezdődik és reménységgel folytatódik. Éppen ezért lehetünk nagyon optimisták fiatalon és idősen egyaránt, mert a hitünk erre szólít fel minket. Dávid a boldogságot nem a körülményekben találja meg, hanem Istenben, akiben bízhat, aki kijelöli a helyét, aki vezeti a földi életben és megtartja őt hitében – összegezte a püspök, aki Igehirdetése végén Isten áldását kérte a jelenlévőkre.
Csokorba font igazságok
Az összejövetelen bemutatták a tavaly vagy idén nyugdíjba vonult, jelenlévő lelkipásztorokat, mint Borbély Jánost, Ferenczfi Zoltánt és Szűcs Endrét, valamint megemlékeztek az idén előrement testvérekről is: Dudás Ferencről, Török Istvánról és Szabó Zoltán Sándorról.
Az ünnepi alkalom kiemelt részeként minden jelenlévő egy rövid beszámolóban emlékezett vissza szolgálatára és néhány mondatban összefoglalta, hol tart az életében, mi változott azóta, amióta nyugdíjba ment és milyen nehézségekkel kell megküzdenie, illetve milyen újdonságokat hozott számára az új helyzet. Mindeközben néhányan a hit által megtapasztalt – alább olvasható – tanulságos és ismert igazságot is megosztottak egymással a nyugdíjas lelkipásztorok:
„Mind jó, amit Isten tészen, / Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen / Mint kedve néki tartja.” (747. dicséret)
„ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Pál levele a filippiekhez 3:13-19)
Sok mindent nem értünk akkor, amikor megtörténik velünk, de idősen Isten segítségével meglátjuk, hogy életünkben „mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (Prédikátor könyve 3:1). Minden jó okkal és azért történik, hogy életünk kirakója a végén egy nagyon szép képet adjon.
„Élni Istennek tetsző módon, és ebben még előrébb jutni!”
Az ünnepségen Záhorszki-Hangó Viola teológushallgató énekekkel ajándékozta meg az időseket, akik kézzelfogható meglepetésekkel is hazatérhettek az alkalomról.
