A településről elszármazottaknak rendeztek találkozót Perkupán. Az egész napos, programokkal teli rendezvényen az aranykonfirmáltakról és a gyülekezet lelkipásztorairól is megemlékeztek. A találkozót a helyi református egyházközség szervezte.
Egymás után érkeztek a hívek a perkupai református templomba. A bejáratnál rég nem látott ismerősök köszöntötték egymást, köztük Szőcs Józsa Gábor , aki ötven éve konfirmált a gyülekezetben. 1967-ben többedmagával, Mester Béla tiszteletes vezetésével tett fogadalmat hitéről. „Felemelő érzés volt” – így emlékszik vissza erre a napra Gábor, majd elmeséli, hogy harmincöt évig volt katona, és bár akkor tiltották, hitét mégis megőrizte. – Bevonulásom után nem lehetett hirdetni, hogy milyen vallású vagyok, és hogy milyen felekezethez tartozom. Ennek ellenére akkor is eljártunk templomba és gyakoroltuk a hitünket, csak egy kicsit másképp.
Tősgyökeres református családból származik és még fiatal korában elkerült a településről. Jelenleg Miskolcon él, de elég sokat visszajár, hiszen a rokonok ezen a vidéken élnek és a szülei is itt vannak eltemetve. Azt mondja, kicsit izgult: egyrészt az aranykonfirmáció miatt, másrészt, hogy olyan emberekkel találkozik, akiket azóta csak fényképeken látott. „Remélem, amilyen izgatottan jöttem olyan megnyugvással távozom majd” – mondja, majd megjegyzi: jól esik neki, hogy visszahívták, és hogy gondoltak azokra, akik egykor a gyülekezetet építették.
Épp ez volt a találkozó célja, melynek ötlete a lelkészházaspárban fogalmazódott meg. Szeretnék, ha rendezvényük később hagyománnyá válna csakúgy, mint a most először megszervezett aranykonfirmáció. A tervek szerint minden évben az új kenyérért való hálaadó úrvacsorás istentiszteleten köszöntenék a konfirmáltakat.
Kölönte Sándorné , a Perkupai Református Egyházközség lelkipásztora kifejtette, hogy nagyon sokan segítettek a rendezvény lebonyolításában. Szükség volt a segítő kezekre, hiszen az elszármazottak napját családi nappal kötötték egybe, amelyre a kicsiktől kezdve egészen az idősekig mindenkit vártak. A gyerekeknek ugráló várat, kézműves foglalkozásokat, bibliaórát, bábjátékot szerveztek és musical előadással várták az érdeklődőket. – A legfontosabb számomra, hogy ennyien, egyszerre Isten színe előtt lehetünk és örvendezhetünk! Mivel Ő közösségre rendelt el bennünket óriási dolognak tartom, hogy együtt, hitben, szeretetben magasztalhatjuk azt, aki mindannyiunk Ura és Pásztora – fogalmazott.
Elmondta azt is, hogy a rendezvény apropóján a gyülekezetben eddig szolgált lelkipásztorokról is megemlékeztek. Tiszteletükre emléktáblát helyeztek el a templom bejáratánál, amit Mészáros János egykori gyülekezet tag készíttetett és ajánlott fel az egyházközség számára a reformáció 500. évfordulója alkalmából. A fekete színű táblán 28 lelkipásztor neve és a perkupai gyülekezet jelmondata – Hit, remény szeretet – kapott helyet.
Szöveg és képek: Kojsza Péter