Egyházvezetői nyilatkozat Berényi József (1918-2012) lelkipásztor születésének 100. évfordulója alkalmából

A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Egyházmegye felelős vezetőiként az alábbiakban nyilatkozunk a néhai Berényi József (1918-2012), Debrecen-Mester utcai és bojti református lelkipásztort érintő és életét, pályafutását lényegileg befolyásoló, eddig nem megfelelően kezelt fegyelmi, áthelyezési és rehabilitációs eljárásokkal kapcsolatosan, hogy azok Berényi József lelkipásztorra nézve végre méltó és erkölcsileg is megnyugtató módon megoldásra kerüljenek.

Nyilatkozunk, hogy a Berényi József, Debrecen-Mester utcai református lelkipásztor ellen indított fegyelmi és áthelyezési eljárások, döntések egyházi személyek által koholt vádak alapján történtek, lelkiismeretlen, megszégyenítő, megalázó bánásmód mellett abból a célból, hogy lehetetlenüljön el és szűnjön meg Berényi József lelkipásztor sikeresnek bizonyuló evangelizációs és lelkészi szolgálata Debrecenben és meghívottként más református gyülekezetekben.

Nyilatkozunk, hogy sajnos Berényi József református lelkész életében – bár ő ebben mindig reménykedett – jogos, megérdemelt rehabilitációja csak részben történt meg. Igaz, elindult egy kísérlet a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Egyházmegye vezetői részéről 1988 decemberében, de ez a kísérlet messze nem bizonyult elégnek Berényi József református lelkipásztor becsületének és jó hírének helyreállításában sem indoklásában, sem elégtétel szolgáltatásában, mivel a rehabilitáció egyházunk közvéleménye előtti széles körű nyilvánosságra hozatala elmaradt.

Nyilatkozunk továbbá, hogy Berényi József református lelkipásztor egész életében esküjéhez, református egyházához hűen és méltóan élt, szolgált és evangelizációs tevékenysége segítette a hitélet kibontakozását és sajnálatos volt annak egyháza vezetői részéről bekövetkezett megtörése.

Emlékét tisztelettel és becsülettel megőrizzük!

A nyilatkozat kihirdetése megtörtént a Debrecen-Mester utcai templom 80 éves fennállásáért tartott hálaadó istentiszteleten, Berényi József lelkipásztor születése 100. évfordulójának évében.

Debrecen, 2018. október 7.

Dr. Fekete Károly

Tiszántúli Református Egyházkerület

püspöke

Vad Zsigmond

a Debreceni Református Egyházmegye

esperese

Isten hiteles szolgája

- Berényi József emlékezete (1918-2012) -

Száz éve született Berényi József református lelkipásztor, aki tiszta hangú igehirdetőként, szelíd határozottsággal lett egyike azoknak, akik megmentették egy korszak lelkipásztori becsületét. Miközben – ahogyan ő mondogatta – „a hazugságnak és az erőszaknak megannyi levegőbeli hatalma” működött, a hitvallás helyzetében a Szentlélektől kapott erőből mégis megmaradt Isten hiteles szolgájának.

Vezérigéje belső támaszként hordozta több mint kilenc évtizeden át: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (Jn 15,16) Vallotta: Isten „elválasztott engem anyám méhétől fogva. Már abban is ő formálta tagjaimat. Szolgálatra hívott el. Hitvány, bűn terhelte életemet Fiának érdeméért Ő formálta és tartotta kezében. Faragta, alakította, tisztította nagyon sok gyöngédséggel, türelemmel, hogy megharcolhassam a »nemes harcot«, és elvégezhessem a »futást«, amelyet nekem szánt”.

Berényi József egyszerű parasztcsaládba született 1918. augusztus 18-án Dunaszentgyörgyön. Tehetségét felfedező egykori lelkipásztora taníttatását javasolta szüleinek. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte, ahol korán kitűnt szorgalmával. Főként a nyelvek (latin, német, olasz) és a szépirodalom vonzották. Dr. Segesváry Lajos egyháztörténész volt a vallástanára, aki a debreceni teológiára irányította. Teológiai tanulmányait jeles eredménnyel végezte a Debreceni Tudományegyetem Hittudományi Karán. Itt nőtte ki magát csendes vezéregyéniséggé, s szeniorként vezette az 1940-es évek teológus-lelkületet meghatározó közösségét, az ún. Teológus Gyülekezetet, amelynek célja volt „a hitvalló egyháztagságra, hitbeli öntudatból folyó missziói munkára, az élet minden viszonylatában szilárd keresztyén erkölcsi jellemre, keresztyén magyar hazafiságra, és mindezek által az Ige szolgálatára való nevelés”. (Alapjaiban megegyezett ez a közösségi életszemlélet Dietrich Bonhoeffer Finkenwalde-i szemináriumának életrendjével.)

Berényi József már ekkor örvendezett annak, és élete végéig hátratételei ellenére képviselte azt az álláspontot, hogy az ébredési időkben „a református kegyesség tiszta forrása tört fel.” Ezzel a meggyőződéssel volt a debreceni Nagytemplomban segédlelkész, majd 1944-től a Debrecen-Mester utcai gyülekezetrész pásztora. A gyülekezet 1949-es önállósulása után iktatták be lelkipásztori tisztébe. Szolgálata idején, az 1950-es években gyülekezete otthont adott minden Igére szomjazónak. Adhatott is, mert a Mester utcán minden felsőbb utasítás ellenére evangéliumi igehirdetés szólt, biblikusan hitvallásos lelkipásztori magatartással megpecsételve.

Akkor mutatkozott meg ez látványosan, amikor az egyházi kulcspozíciókba beépített és kívülről irányított emberek, akik a totalitárius államhatalom bizalmát élvez­ték, s a bibliai üzenettel össze nem egyeztethető, politikai célok érdekében előre megírt, propaganda prédikációk elmondását erőltették. Berényi József ekkor testvéri közösséget vállalt azokkal, akik vele együtt ellene mertek állni ennek a tendenciának. Elvből nem határolódott el lelkésztársai, Fekete Péter és Kovács Tibor személyétől, akik nem szolgálták ki az akkori politikai akaratot és büntetésben részesültek.

Hűséges szolgálatának visszajelzéseként vasárnapról-vasárnapra feltűnően sokan látogatták az istentiszteleteket, közöttük jelentős létszámú teológus és egyetemi hallgató. Az általa képviselt igei elkötelezettség és elképzelés nem fért bele az egyházvezetésnek az egyházi élet missziótlanítását célzó törekvésébe, amellyel „az egyházat puszta kultuszközösséggé zsugorították össze, amely csak a templomokban élhet, mint egy életfogytiglani szobafogságra ítélt rab.” (Ravasz László)

Először 1955-ben „tanulmányi szabadság” címén függesz­tet­ték fel állásából, majd 1957-ben hamis politikai vádak alapján átadták a világi hatóságnak, és zaklatások, megaláztatások kíséretében rendőri felügyelet alá helyezték. Fegyelmi eljárása után, koholt vádakkal, 1958-ban eltávolították a Mester utcai egyházközség éléről, és a bihari határszélre, Bojtra internálták. Az egyházi elöljárók előtt mellette kiálló Fekete Szűcs Gyula és Szabó Dániel segédlelkészeket pedig megfosztották lelkipásztori szolgálatuktól.

Berényi József három évtizedet szolgált Bojton zokszó és panasz nélkül. Támogató és imádkozó társa volt ebben felesége, Szécsi Ilona, aki csaknem négy évtizeden keresztül állt mellette, s öt gyermeke: Ilona, Sándor, József, György és Eszter aranyozta be életét. Feleségét 1982 júniusában hívta haza a Teremtő Isten. Berényi József gyülekezetépítő tevékenysége töretlen maradt Bojton is, belső őrlődéséhez pedig hatalmas lelki erőt kapott Istentől. Rehabilitálása 1988 decemberében formálisan megtörtént, tartalmilag azonban igazán nem lett végig végrehajtva, ami nagy szomorúsággal töltötte el. 1989-ben nyugdíjba vonult. Mintegy két éven keresztül a Debrecen-Nagytemplomi gyülekezetben végzett csütörtök esténként áldásos evangélizációs szolgálatokat.

1991-től ismét aktív szolgálatba lépett, amikor az újra megnyílt Teológiai Akadémia hívta meg Sárospatakra, a teológiai spirituális tisztére. Ehhez az időszakhoz Isten társat is adott mellé. Tízévi özvegység után „kapta ajándékba” Pusztai Máriát, második házastársát. A lelkigondozás mellett 1996-ban már három évfolyamon vezette a homiletikai gyakorlatokat. A hallgatók elméleti felkészítését is segítette, amelynek nyomtatásban is megmaradt bizonysága Az igehirdetés csodája című kurzusa, valamint a Miatyánk és a Rúth könyve gyakorlati magyarázata. C. H. Spurgeon aforizmagyűjteményének fordítását 2002-ben adták ki Az ember Krisztusban is csak ember címmel.

Ebből a szolgálatból 1997-ben vonult nyugalomba, de ifjú szolgatársak tucatjainak a pályaszocializációjában játszhatott nagy szerepet. Vallotta és tanította: „Az igehirdetés harc. Roham a sötétség hatalmasságaitól megkötözött szívek és elhomályosodott elmék megnyerésére. Nem az a feladatunk, hogy simogassunk, hanem, hogy a szívekben az Isten ismerete ellen emelt erődítményeket, okoskodásokat leromboljuk. Egyúttal »foglyul ejtsünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak« (2Kor 10,4-5)” A sárospataki Teológiai Akadémia 2009. június 27-én a Sárospataki Református Kollégiumért díjjal is kifejezte köszönetét Berényi József teológiai tanári munkájáért.

Amikor végakarata szerint hálát adtunk a Debrecen-Mester utcai templomban életéért, akkor Berényi Józsefre sokan visszaemlékeztek és hálát adtak. Az igazi örökség-őrzés az lesz, ha életére gondolva megjegyezzük:

- Hiteles szolgává nem úgy lesz valaki, hogy hitvallóvá akar lenni, hanem úgy, hogy a Bibliát, mint az Isten Igéjét újra keresni kezdi és felfedezi. Az Ige tesz hitvallóvá, ami lefejti a hagyományok nyűgét, a világhoz való igazodást, a látszatokra törekvést, a taktikázást, és ezek helyett új életet ad.

- A hiteles szolga megkapja a különböztetni tudás, a mérlegelés, a lelkület megkülönböztetésének ajándékát, amely világosságot ad, hogy össze ne mossa a politikát az apológiával, a meggyőzést a meggyőződéssel, a hatalmaskodást az Abszolút Hatalmas Istennel, a magamutogatást a status confessionis-ban való helytállással.

- A hiteles szolga azt vigyázza, hogy a korszellem ne szektásítsa el az egyház igehirdetését, és ne torzítsa el az egyházi struktúrákat.

- A hiteles szolga az, aki a Krisztus ügyében méltóságnak tartja, hogy megidézhető a tanúságra, mert volt Krisztussal kapcsolatos látás- és hallás-élménye. Aki nem látott meg semmit és nem hallott meg semmit abból, ami körülötte, érte és benne történt a Szentlélek által, az nem tud miről és kiről tanúságot tenni. Az csak mellébeszél és hamis tanúzni fog. A megidézhetőség előfeltétele, hogy bele kell kerülni a Krisztus-eseménybe: látó és halló távolságon belül, mert egyébként nincs mit mondanunk.

Istené legyen a dicsőség Berényi Józsefért, aki teljesítette üdvösségbe vágó feladatát hamis vádlóktól, hamis tanúktól és hamis bíráktól körülvéve, de tudjuk, hogy látta ezt az Igaz Bíró is és mellette áll az Egyetlen Igaz Tanú is, Jézus Krisztus, aki azt ígérte: „Aki tehát vallást tesz én rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32)

Nincs ettől nagyobb vigasztalás és nincs ettől nagyobb jutalom!

(Debrecen)

Fekete Károly