A közösség az előkészületek során mindig különös figyelmet szentel annak, hogy lehetőleg minél szélesebb körben szólítsa meg a lakosságot és a környéken élőket. Ebben az évben nem csak ez a cél vált valósággá, de igazi ökumenikus légkörben lehettek együtt a fiatalok és felnőttek. A Teremtés hetének a vezérigéje, a Hegyi beszédből kiválasztott vers került ezeken a napokon a figyelem középpontjába: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Mt 5:5).

Minden közösségnek megvan a maga sorsa, a saját keresztje, és így egy-egy mennyei üzenet különösképpen is aktuális lehet a tagok számára. A helyi és környékbeli lakosok ennek az évnek az őszén tapasztalták meg, mit jelent egy iskola felső tagozatát elveszíteni. Milyen érzés kora reggel buszra ültetni és küldeni a gyermeket egy eleddig ismeretlen intézmény falai közé. Bizony ezeknek a családoknak nagy szüksége is volt/van/lesz a szelídségre, az önmérsékletre figyelmező szóra.

A gyülekezet elsődleges partnere minden megmozdulásban, már öt éve együttműködési megállapodásban is rögzítve, a helyi általános iskola. Most különösképpen is összezárva sorainkat határoztuk el, hogy a hét minden reggelén közös teremtésvédelmi foglalkozással indulunk. Így vettük végig a szelídség különböző irányait az állat-, növény- és embervilágban. Térképekkel, kiadványokkal, szemléltető eszközökkel, kiselőadásokkal, igemagyarázattal és énekléssel tettük ezeket a napindító foglalkozásokat emlékezetessé. Péntekre már minden kisdiák teljes tüdőből fújta: „ minden mi él, csak téged hirdet, minden dicsér, mert mind a műved...”

A szerda délelőtt a gyermekek számára rendhagyóan zajlott. Két kisbusszal vendégeket hoztunk az iskolába, méghozzá a vizsolyi alsó tagozatosok válogatott csapatait. A helyi és a vendég gyerekek felmentek a parókiára és kezdetét vette az öt állomásos akadályverseny a templomdombon. Az iskola pedagógusai, munkatársai, a helyi egyesület és a gyülekezet kulturális közfoglalkoztatottjai, a Vizsolyból érkező tanárok, a katolikus hitoktató és az adventista prédikátor, valamint a diákok együttvéve egész nagy seregnek tűntek a reggeli napsütésben. Hirtelen benépesült az egyébként csendes Hegyi utca és a vegyes csapatok hozzákezdtek a feladatok teljesítéséhez. Az ügyességet, jó megfigyelőképességet, művészi vénát, fejlett logikai képességet és kiváló memóriát igénylő próbatételekbe a gyerkőcök nagy élvezettel és önfeledten vetették bele magukat. A csapatok maximalisták voltak, és senki nem akarta úgy elhagyni az állomáspontokat, hogy ne teljesítette volna mindenki a kiadott feladatot. A stációnál az állomásfelelősök bibliai útmutatást adtak a gyerekeknek. Nem csak a menetlevél hiánytalan kitöltése volt a cél, mert minden helyszínen lehetett valamit tanulni a szelídségről. A gyerekek színeztek, gesztenyével dobtak célba, felkutatták mindazokat a tárgyakat, melyek nem illenek a környezetbe, gémkapcsos pecabottal fogták ki a tóból az aranymondókázó halakat, és táplálékláncot fűztek fel. Mindezt szelíd lélekkel, egymást segítve, odafigyelve a másikra és örömteli hangulatban tették. Minden célba ért résztvevő vendéglátásban, oklevélben és jutalomkiadványokban részesült. A próbatételek okozta fáradtságot az iskolában az abaújvári református bábcsoport előadása közben pihenhették ki. A vizsolyi csipet-csapat feladata bevégeztével és a közös sztárfotó után hazaindult, de megfogadták, az elkezdett jót folytatni szeretnék.

Csütörtökön a Telkibányáról elkerült nyolcadik osztályosokat szólítottuk meg, akik ebben az évben készülnek a konfirmációi vizsgájukra. Közös kirándulást tettünk Miskolcon, aminek témája szintén a teremtésvédelem gondolatkörhöz kapcsolódott. Reggel az Ökológiai Intézetben F. Nagy Zsuzsanna várt minket. Kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak, olyan szinten is, hogy a gyülekezetünknek milyen környezetvédelmi akciói vannak, és mit csinálunk ebben az évben a Teremtés hetén. Ő szintén röviden bemutatta az Ökológiai Intézet célkitűzéseit és profilját. A megbeszéltek szerint az „Öko-kuckó” felfedezése és értelmezése volt a délelőtt programja. Két fős csoportokban dolgoztunk fel egy-egy témakört, mint vízhasználat, energiafelhasználás, tisztítószerek, élelmiszerek. A lakásban található használati cikkek, eszközök átvizsgálása után kérdéseket tettünk fel, és ezáltal szélesedett a látókörünk. A kapott tájékoztatás és instrukciók nagy előnye az volt, hogy a mindennapok tudatos megéléséhez, a fenntarthatóság irányelvének érvényesítéséhez adott muníciót. A közös ebéd elfogyasztása után a Hermann Ottó Múzeum vendégei voltunk, ahol a Pannon Tenger kiállítást csodálhattunk meg. A természet védelme nem csak a hasznos ökopraktikák elsajátításáról, de a teremtett világ mélyebb, átfogó megismeréséről is szól. Külön öröm volt a csapat számára, hogy az ásványkiállítás darabjai között telkibányai mintákat is láthattunk.

Szombaton az Abaúji Presbiteri Szövetség és a helyi gyülekezet közös csendesnapjára került sor, aminek az volt a címe, hogy „Az istenképű ember gyülekezetépítő szolgálata.” Nagyon gazdag program várta azokat, akik ezen a délutánon a Vártemplomot és környékét választották. A templom előtt nagy fogadósátor várta a vendégeket, ahol az éhségüket és szomjúságukat csillapíthatták az érkezők. Az előtérben kiállítást tekinthettek meg a betérők. Az üveges szekrényben teremtésvédelmi könyvek, a hatalmas hirdetőfalon pedig a Reformátusok Lapja e témában megjelentetett cikkeit lehetett olvasni. A templomtérben lelkipásztorok bizonyságtételei, előadásai hangoztak el. Nem hétköznapi gyülekezeti életképek tárultak fel. Gyülekezetek, ahol szőlőültetvényt gondoznak, méhészkednek, őshonos gyümölcsöst telepítenek és remény csemetéket ültetnek el ezerszám. Élő, aktív, kölcsönösen visszaható kapcsolatok ezek a hívő ember és a megőrzött, megművelt természet között.

Tar László mádi lelkipásztor a gyülekezetének arról az arcáról beszélt, ami nem jut elsőre eszünkbe, amikor egy hagyományos református közösségre gondolunk. Beszámolójának címében (Imádkozzál és dolgozzál) már utalt is rá, hogy az imádkozás, a lelki élet mellett, bizony komoly részét képezi a mindennapjaiknak a munka. A gyülekezet 1 hektáros ültetvénnyel rendelkezik a „Gyötrik” nevezetű dűlőben és saját pincéje, bora van. Nem nyűg a nyakukon, hanem áldások fakadnak belőle. Egyrészt olyan több száz éves hagyomány, amit más gyülekezet nem tud felmutatni. Másrészt hihetetlen felelősségtudatot és összefogást generál a presbiterekben és hívekben. Harmadrészt komoly költségvetési tételként jelenik meg a bevételi oldalon. Negyedrészt testi-lelki rehabilitációt segít elő, amikor sérült gyermekek számára szervez a gyülekezet élményszüretet.

Tóth Zoltán füzesgyarmati református lelkipásztor az agrárszociális misszióról beszélt, mint valóságos lehetőségről az egyházban. Olyan kapcsolódási pont ez a gyülekezetek és lelkészek kezében, amit bizonyos helyeken vétek nem kihasználni. Sajnos kevés az a közösség, amelyik felfedezi magának ezt a sajátos utat. Pedig a gyülekezeteknek és a Református Egyházunknak van érintettsége és keresnivalója ebben a témában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a gyülekezetek kisebb, nagyobb kertjei, földjei; a mezőgazdaságot szerető atyafiak; az egyház teológiai értelmezése, az elindított teremtésvédelmi programok (Ökogyülekezeti Mozgalom, Egyháztáji, Teremtés hete, Gyümölcsfák a papkertbe, stb.); és azok a hívő közösségek, amelyek már tettek lépéseket a fenntarthatóság irányába (Nagydobrony, Illyefalva, Göncruszka, Taktabáj, Csobaj, Telkibánya stb.). Tóth Zoltán nagytiszteletű úr örömmel adta hírül, hogy ettől az évtől ők is, a füzesgyarmati reformátusok is ökogyülekezet. Pályázatukat az Ökogyülekezeti Tanács befogadta. Beszélt még a méhek és a méz bibliai előfordulásáról és a vele való foglalkozás erkölcsi hatásairól. A gyülekezeti méhészetet 2015-ben indították 5 méhcsaláddal, és a következő évben a presbitérium már 30 család vásárlását tűzte ki célul. A lelkipásztor mindenképpen szeretné, ha megmaradnak fő célnak a méhészkedésben a közösségépítés, és csak másodlagos maradna az újabb bevételi forrás kiaknázása.

Molnár Gergely gondnok, és Kovács Zsolt Levente lelkipásztor Vizsoly település lehetőségeinek, fejlődési potenciáljának, megmaradásának teljes elemzését nyújtották a hallgatóságnak. A kiindulási pontjuk az az egyházi, civil akció volt, aminek a keretében facsemetéket ültettek el a településen. 2012 tavaszára sikerült 12.000 db felajánlott facsemetét szerezniük, amiből 8.000 db került Vizsoly utcáira és határába. Molnár Gergelyt a „Jövő kezdete” c. film inspirálta ezzel, ami a világ megjobbításának egyszerű receptjét tartalmazza. Tégy jót három emberrel és kérd őket arra, hogy cserébe ők is tegyék ezt meg másokkal. A faültetési akciónak elsődlegesen itt sem gazdasági jelentőséget szerettek volna tulajdonítani, ami persze nem elhanyagolható, hanem sokkal inkább nevelői szándék rejtőzött a programban. Valami, amiért az ültetője, gondozója felelősséget vállalhat. Közel 150 ember fogott össze és ragadott ásót, hogy a „remény csemetéi” befogadó talajt és gyökereiknek kapaszkodót találjanak. A hatalmas felbuzdulást sajnos a kijózanodás követte. Négy év múltával csupán 100 fa maradt életben. S ennek az okait kereshetjük a közösség felkészületlenségében, a belső változás lassú folyamatában, az utókövetés hiányosságaiban és a szándék félreértésében.

Szalay László Pál helyi lelkipásztor beszélt a parókia udvar és a temetőkert rehabilitációjáról, az elmúlt 12 év eredményeiről, amit ezeken a területeken a közösség elért. Ennek egyik fázisa volt a 40 fából álló őshonos gyümölcsös és bemutatókert létesítése. Végre elérte a gyülekezet azt, hogy mind a két kert átlátható, bejárható, használható teljes egészében. Nincs a közösség magára hagyva a kert gondozásában, mert a Tápiószelei Növényi Diverzitás Központ, amely az országos programot koordinálja, folyamatosan helyszíni szemlét tart, beszámolókat kér és évi két képzést/találkozót szervez a résztvevőknek. A kert küldetése: I. Génbankként szolgáljon. II. Ösztönözze a közösséget a növények iránti gondoskodásra. III. Megismertesse a helyiekkel és a turistákkal a különleges hazai gyümölcsfajtákat. IV. A pálinka és a lekvár mellett új gyülekezeti portékák készüljenek a  hőkollektoros aszaló segítségével.

A kóstolóval egybekötött kávészünet után, az alkalom következő részében dr. Kovács László Attila evangélikus lelkipásztor adott hangversenyt. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egykori tanára, dicsérő szavakkal illette Kacsóh Pongrác egykori harmóniumának állapotát és adottságait. Az orgonaművész Johann Sebastian Bach szerzeményeiből adott ízelítőt a jelenlévőknek. A nyolc kis prelúdium és fúga c. kötetből két darabot is megszólaltatott. Az előadott korálfeldolgozások pedig a református énekeskönyvből jól ismert „Ki Istenének át ad mindent” , „ Ó, szólj hozzám Uram” , „ Mennybéli felséges Isten” kezdetű énekek voltak. A hatalmas templomtérben megszólaló muzsika felséges érzéseket gerjesztett a jelenlévőkben.

A Teremtés hete vasárnap zárult Telkibányán, amikor is a délelőtti istentiszteleten összefoglalásra kerültek a hét történései. A gyülekezet együtt fohászkodott a teremtett világért és meghallgatott egy igehirdetést arról, hogy miként lehet képviselni a világban a jézusi szelídséget. A Teremtés hetének már van múltja a gyülekezetben, reméljük jövője is lesz. Mert amíg egy keresztyén közösség szem előtt tartja világa értékeit, sebeit és Megváltóját, addig nem lehet riasztó semmiféle túlzó vészforgatókönyv. „ Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségem hegyén, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.” (Ézs 11:9)