Állatokkal foglalkozni, gyümölcsfákat gondozni, sakkozni és írni is szeretne majd nyugdíjas éveiben az Egervölgyi Református Egyházmegye leköszönő esperese, a Poroszlói Református Egyházközség lelkipásztora. Dudás Ferenc tizennyolc évnyi erdélyi és huszonnyolc évnyi magyarországi szolgálat után teszi le a lantot. Azt mondja: büszke az esperesként elért eredményeire, amiket annak köszönhet, hogy kollégaként tekintett a lelkipásztorokra.
„Hajdu Ferenc, az egyházmegye főjegyzője július elsejével nyugdíjba vonult, ezért még nem volt kinek átadjam az esperesi hivatalt” – magyarázza poroszlói otthonában Dudás Ferenc annak okát, hogy hetvenegy évesen miért van még mindig állományban. Hozzáteszi: már megválasztották az utódját, akit leghamarabb novemberben iktathatnak be, és akinek csak ez után adhatja át a stafétát.
Dudás Ferencet 2014-ben választották esperessé, akkor úgy nyilatkozott, hogy egységet szeretne teremteni az egyházmegyében. Tervei között elsősorban az egyházlátogatásokat említette, amelyek során mint kolléga kereste fel a lelkipásztorokat. „Életem egyik legnagyobb sikerélménye, hogy az említett célokat sikerült elérnünk az egyházmegyében. Egervölgyén békesség és egység van, ezért is zajlott le ékesen, szép rendben az új tisztségviselők megválasztása” – mondta.
A leköszönő esperes szerint mindezt azért sikerült megvalósítania, mert alázattal fordult az emberekhez. „Mindig figyelembe vettem, hogy kollégák vagyunk. Soha nem tudtam hatalmaskodni mások felett. Szolgatársi kapcsolatot alakítottam ki velük és igyekeztem rávezetni őket a kötelezettségeikre és az egymásra való odafigyelésre”. Másik sikerének a határidők betartatását könyveli el, amiben hivatala alatt szintén sokat fejlődtek a lelkipásztorok.
Dudás Ferenc Erdélyből származik. Eredetileg színésznek készült, gazdálkodó szülei pedig fogorvosnak szánták, ő mégis úgy döntött, hogy lelkipásztor lesz. Feleségével együtt a rendszerváltás után települt át Magyarországra. Addig Nagykárolyban Orosz Árpád esperes mellett volt segédlelkész, aki egyszer azt mondta neki: soha ne törekedjen arra, hogy mindenki szeresse, mert ez azzal jár, hogy a rosszra is azt kell mondania, hogy az jó. „Ehhez egy életen keresztül tartottam magam. Ha valamiről meg voltam győződve, hogy az jó, akkor azért mindig is harcoltam” – hangsúlyozta.
Kétévnyi rácsonysápberencsi szolgálat után 1992-ben került a Poroszlói Református Egyházközség élére, mint elmesélte, a Reformátusok Lapjában látta meg a felhívást a megüresedett lelkészi állásra. „Emlékszem, az első, tizenkétezer forintos lelkipásztori fizetésemet nem tudtam felvenni, mert az egyházközség kasszájában csak tízezer forint volt. Nagyon lentről kezdtük, de kitartó munkának és az Úrnak hála szép eredményeket értünk el és megnyugvással megyek nyugdíjba.”
Dudás Ferenc a huszonhat évnyi poroszlói szolgálat alatt annyira megszerette a települést, hogy nyugdíjas éveiben is szeretne ott maradni és olyan dolgokkal foglalatoskodni, amikre eddig nem volt ideje: állatokat és gyümölcsfákat gondozni és régi hobbijának, a sakknak hódolni, emellett saját élettörténetét is papírra vetné. „Egyszerűen csak szeretnék egy csendes öregemberhez méltó életet élni.”
Kojsza Péter