Meleg Attila, a Miskolc-belvárosi Református Egyházközség vezető lelkipásztora június 16-án védte meg Az egyházi és nem egyházi tanodákban folyó kutatás és nevelés Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében című doktori tézisét a Pécsi Tudományegyetemen. Az értekezést június 29-én a Tiszáninneni Református Egyházkerület Székházának dísztermében bemutatta az érdeklődőknek.
Meleg Attila református lelkipásztor Az egyházi és nem egyházi tanodákban folyó kutatás és nevelés Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében címmel nyújtotta be előzetesen bírált, majd jóváhagyott doktori disszertációját, amelyben a tanodák szerepével, hatékonyságával és nevelési eredményességével összefüggő, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében végzett kutatásait mutatja be összehasonlítva az egyházi és a nem egyházi fenntartású intézményeket.
Meleg Attilát elsősorban az a megfontolás vezette, hogy elősegítse a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei hátrányos helyzetű, főként a roma származású tanulók társadalmi mobilitását, hiszen meglátása szerint rendkívül fontossá vált az iskolarendszeren kívüli, hátránykompenzáló programok, különösen a tanodák (állami, egyházi, alapítványi) szerepe a térségben.
Mint mondta, személyes lelkipásztori és oktatói tapasztalatai – melyek során napi kapcsolatban áll hátrányos helyzetű gyermekekkel és családjaikkal – megerősítették benne a tanodai nevelés jelentőségét, különösen az egyházi fenntartású tanodák szerepét. Ezért PhD dolgozatában az egyházi és a nem egyházi tanodák működésének összehasonlító vizsgálatát helyezte a középpontba. Ezen belül is a nevelési elvek, a társadalmi szerepvállalás, a tanulók személyiségfejlődésére gyakorolt hatások és a közösségi funkciók összevetését tartotta fontosnak.
Dolgozatát ismertetve Meleg Attila elmondta, hogy a 34 Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei tanoda részvételével végzett kutatási eredmények rávilágítottak arra, hogy a fenntartói típusok között nem csupán ideológiai, hanem szakmai eltérések is vannak. A vizsgálatok megerősítették, hogy az egyházi fenntartású tanodák működését erőteljes közösségfejlesztés, vallási és erkölcsi nevelés jellemzi, míg a világi tanodák inkább a tanulmányi felzárkóztatásra és az esélyegyenlőség megvalósítására összpontosítanak.
Meleg Attila előadásából kiderült, hogy a továbbtanulás esélyeit leginkább a családi háttér, a motiváló környezet és az önbizalom hiánya befolyásolja. A lelkipásztor megállapítása szerint a tanodák kulcsszerepet játszanak e hátrányok kompenzálásában.
Meleg Attila ugyanakkor rámutatott a tanodák jelentős hiányosságra is, nevezetesen a tanulói előrehaladást dokumentáló nyomonkövetési rendszerek fejletlenségére. A disszertációban feltüntetett adatok szerint ezen a területen az egyházi tanodák mutatják a legkedvezőbb (44,4 százalék) arányt.
Meleg Attila kiemelte, hogy a nyomonkövetési rendszerek hiánya veszélyezteti a tanodák hosszú távú eredményességét és elszámoltathatóságát. Ezzel kapcsolatban javaslatként fogalmazta meg, hogy a jövőbeni tanodapolitikáknak a nyomonkövetés egységesítését és megerősítését kell középpontba helyeznie.
Szintén javaslatként fogalmazott meg egy kiterjedt, országos tanodahálózatba illeszkedő, sűrű intézményi struktúra kialakítását és fenntartható működtetésének a biztosítását Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye legkritikusabb, jellemzően az aprófalvas területein.
Meleg Attila meglátása szerint a fennálló hiányosságok hosszú távon konzerválhatják, fokozhatják a hátrányos helyzetűek leszakadását. Ezért mind a nyomonkövetés egységesítése, mind pedig a tanodahálózat sűrítése hozzájárulhat a roma és hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi mobilitásához és integrációjához.