A 16-19. századi református diákéletről tartott előadást Dr. Dienes Dénes egyetemi tanár Miskolcon, a Lévay József Muzeális Könyvtárban, május 16-án. A Lévay József Centenáriumi Emlékprogram keretében szervezett előadáson egyháztörténet iránt érdeklődők és középiskolás tanulók vettek részt.
A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója rávilágított: Miskolcon már az érett középkorban magas színvonalú iskolázás folyt. A város 1450 és 1520 között a krakkói, a reformáció után pedig a wittenbergi egyetemre is küldött ki diákokat. „A legtöbb protestáns prédikátort a 16. század végén Miskolc adta ennek a régiónak, ezért nyilvánvaló, hogy a településen magas színvonalú iskola működött” – vonta le a következtetést.
Elmondta, hogy a reformáció során a nyugat-európai protestáns egyetemek mintájára az elemi kisiskolát, a gimnáziumot és a főiskolát ötvöző kollégiumok jöttek létre. Az előadó részletesen szólt az iskolatípus felépítéséről, a korabeli tanár és diáktársadalom sajátosságairól. Kiemelte például, hogy a tanulók maguk választották tisztségviselőiket, a tanárok nem avatkoztak bele a diákéletbe, és a lelkészi pályára készülő tanulóknak tógát kellett viselniük.
A miskolci városi iskola a Sárospataki Kollégium „partikulájaként” működött – tette hozzá. A helyi iskolázás forradalmát Szalay Sámuel végezte el, akit 1749-ben hollandiai egyetemekről hazatérve választottak meg rektornak.
Az egyetemi tanár szólt arról, hogy a 19. század elején az osztályokat már korosztály szerint alakították ki és bevezették az év végi, majd a tantárgyankénti osztályozást. A miskolci városi iskolát az uralkodó 1836-ban líceummá nyilvánította.
„Miskolc Felső-Magyarország dinamikusan fejlődő városa volt és ennek igyekezett az iskolarendszer tekintetében is megfelelni” – összegezte előadását Dienes Dénes.