Isten iránti hálával gondolok vissza arra az áldott néhány napra, amelyet a Borsod–Gömöri Református Egyházmegye közösségével tölthettünk Dalmáciában. Szőnyi Tamás esperes úr vezetésével indultunk útnak, nagy helyismerettel rendelkező vezetőnk pedig Csoma László deregnyői felvidéki lelkipásztor volt, aki nap mint nap bemutatta nekünk azokat a helyeket, amelyeket felkerestünk. Jó volt úgy kezdeni minden reggelt, hogy először Isten igéjére figyelhettünk, és csak ezután indultunk az aznapi programokra.

Kedden a kora reggeli órákban indultunk Bőcsről. Hosszú út állt előttünk, de az utazás jó hangulatban telt, sok beszélgetéssel és várakozással. Estére érkeztünk meg Splitbe, ahol a Hotel AS szállodában kaptunk szállást. Nagyon kulturált környezet fogadott bennünket, kényelmes szobákkal és kedves vendéglátással. Már az első este éreztük, hogy minden adott lesz ahhoz, hogy ez a néhány nap valóban a kikapcsolódásról, a közösségről és a lelki feltöltődésről szóljon.

Másnap reggel áhítattal kezdtük a napot. Csoma László lelkipásztor szolgálata végigkísérte egész utunkat. Sokszor megtapasztaltuk, hogy az aznapi ige különös módon kapcsolódott azokhoz a helyekhez is, amelyeket később felkerestünk.

Elsőként Split történelmi belvárosával ismerkedtünk meg. A város különleges helyet foglal el Európa történelmében. Diocletianus császár közel kétezer évvel ezelőtt építtette itt hatalmas palotáját, amely ma is a város szíve. Különleges érzés volt végigsétálni azokon az utcákon, ahol a római kor emlékei együtt élnek a jelen mindennapjaival. A palota falai között ma emberek laknak, üzletek és éttermek működnek, így valóban élő történelmi emlékhelyen járhattunk.

Megtekintettük a Szent Dujam-székesegyházat is, amely eredetileg Diocletianus mauzóleuma volt. Megindító volt belegondolni, hogy annak a császárnak a síremlékéből lett keresztyén templom, aki egykor Krisztus követőit üldözte. Isten történelmet formáló erejét szinte kézzelfogható módon tapasztalhattuk meg.

Sok érdekességet hallhattunk Dalmácia történelméről is. Megtudtuk, hogy a közeli Salona pusztulása után annak lakói a császári palota falai közé menekültek, és ebből alakult ki a mai Split városa. Jó volt nemcsak látni, hanem valamelyest megérteni is azt a történelmi örökséget, amelyet ez a vidék őriz.

A városnézés után örömmel sétáltunk a tengerparton. Az Adria látványa mindannyiunkat megérintett. A kristálytiszta víz, a pálmafák és a mediterrán hangulat különleges élményt jelentett.

Délután hajókirándulásra indultunk az Adrián. A hajóról egészen más arcát mutatta a tengerpart. Jó volt csendben szemlélni a végtelen víztükröt, a sziklás partokat és a távolban húzódó településeket. Néhányan még fürödtek is a tengerben. Jó volt együtt örülni annak, hogy ilyen szép vidéken járhatunk, és együtt rácsodálkozni Isten teremtett világára.

Másnap Trogir felé vettük utunkat. Nem véletlen, hogy az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította ezt a kisvárost. Szűk utcái, kőből épült házai és templomai évszázadok történetét őrzik. Nagy élmény volt megtekinteni a Szent Lőrinc-székesegyházat és a híres Radovan-kaput, amely a középkori szobrászat egyik jelentős alkotása.

Sétánk során többször is megálltunk, hogy gyönyörködjünk a látványban. Az óváros kis terei, a kikötő, a tenger illata és a régi kövek mind-mind különleges hangulatot árasztottak.

A délutánt Primoštenben tölthettük. Ez a kis félszigetre épült település talán az egész út egyik legszebb állomása volt. A keskeny utcákon sétálva mindenütt virágok, gondozott házak és mosolygó emberek fogadtak bennünket. Fentről csodálatos kilátás nyílt az Adriai-tengerre.

Az ember ilyenkor önkéntelenül is hálát ad Istennek a teremtett világ szépségéért. A tenger végtelensége, a sziklák, a fenyők és a tiszta levegő mind arról beszéltek, milyen csodálatos világot adott nekünk Teremtőnk.

Péntekre Omis és Klissza várának meglátogatását terveztük. Az időjárás és a körülmények miatt azonban módosítani kellett a programunkon. Nem minden a mi elképzeléseink szerint alakul, de sokszor éppen ilyenkor kapunk helyette más élményeket. Így Salona romvárosát kerestük fel, amely egykor a római Dalmácia központja volt.

A romok között járva különösen elgondolkodtató volt látni, hogy egykor hatalmas épületek, utcák és közösségek álltak itt. Ma már csak a kövek maradtak, de azok is sokat beszélnek az elmúlt évszázadokról. Az ember újra rádöbben arra, milyen múlandó minden földi hatalom, miközben Isten országa örökké megmarad.

Utunk során sok érdekes történetet hallhattunk Dalmácia múltjáról, a római korról, a velencei időkről és a horvát nép történelméről. Nemcsak láttuk ezeket a helyeket, hanem jobban megérthettük jelentőségüket is.

Számomra azonban mégsem csupán a történelmi emlékek jelentették az út legnagyobb ajándékát, hanem a közösség is.

Jó volt együtt utazni, együtt étkezni, együtt nevetni. Jó volt beszélgetni a buszon, megosztani egymással élményeinket, figyelni egymásra és segíteni egymást. Az ilyen utak mindig közelebb hozzák egymáshoz az embereket.

Külön ajándék volt számomra a közös reggeli áhítatok sora. Isten igéje minden nap elkísért bennünket, és sokszor egészen új megvilágításba helyezte mindazt, amit láttunk. Jó volt úgy járni ezeket a történelmi helyeket, hogy közben szívünkben ott volt az Ő igéje.

Hazafelé hálás szívvel gondoltunk vissza az elmúlt napokra. Megőrzött bennünket az Úr az utazás során, vigyázott ránk, gazdagított bennünket sok szép élménnyel és új ismerettel, és még inkább megerősítette közöttünk a testvéri közösséget.

Köszönjük Szőnyi Tamás esperes úrnak az út megszervezését, Csoma László deregnyői felvidéki lelkipásztornak pedig mindazt a lelki szolgálatot és segítséget, amellyel nap mint nap gazdagította utunkat.

Hisszük, hogy nemcsak fényképeket és szép emlékeket hoztunk haza Dalmáciából, hanem lelki útravalót is. Jó volt megtapasztalni, hogy bármerre vezet utunk, Isten gondviselő szeretete mindenütt velünk van.