Több mint harmincan vettek részt az április 24-től 26-ig megrendezett tiszáninneni presbiteri konferencián Miskolcon, amely úrvacsorás istentisztelettel ért véget a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség templomában.

Az istentisztelet előtt dr. Palitz Róbert, a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség (MRPSZ) alelnöke összegezte a történteket. Megállapítása szerint nagy-nagy szükség volt a konferenciára, és nagy áldásokat készített nekik erre az alkalomra a Szentlélek Úristen sok fontos eredménnyel. Számvetése elején megjegyezte, hogy az MRPSZ megújulásával összhangban rendkívül fontosnak tartja azt, hogy az egyházkerület és az egyházmegye elvi szinten támogatta a rendezvényt. Felbecsülhetetlen értékűnek nevezete azt, hogy az eseményen szolgálatot teljesített Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, valamint Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese. Meglátása szerint támogatásuk azt az üzenetet hordozza, hogy az MRPSZ-nek a tiszáninneni egyházi közéletben helye, szerepe és jövője van.

A konferencia alkalmat adott arra is, hogy a jelenlévő presbiterek találkozzanak egymással, valamint az erdélyi és a felvidéki testvérszervezetekkel kifejezve azt, hogy a presbiteri közösség összetartozik hitben és nemzetben egyaránt. Az előadásokat értékelve dr. Palitz Róbert azt mondta, hogy azok sokkal mélyebbek, megrendítőbbek, élményszerűbbek és spontánabbak voltak, mint ahogy azt eredetileg elképzelték. Emlékeztetett, hogy a konferencia üzenete az volt, hogy megmutassa azokat az egyházkerületben létező mindennapi csodákat, gyümölcsöket, melyek gyakran elsikkadnak a hétköznapokban. Példaként hozta fel Benke András, a Szendrői Református Egyházközség lelkipásztorának és feleségének, Benke Kingának a gyülekezetépítő munkáját. A lelkipásztor az egyik kerekasztal-beszélgetésen osztotta meg tapasztalatait arról, hogy miként alakítottak ki egy virágzó, élettel teli közösséget egy olyan gyülekezetből, amelyről már mindenki lemondott.

Dr. Palitz Róbert összegzése végén azt javasolta, ha a gyülekezet élén olyan lelkész áll, aki húz, akkor a prsebiterek álljanak mellé, és vegyék ki részüket a feladatokból. Az alelnök a nehéz, megoldhatatlannak tűnő helyzetekre azt tanácsolta, hogy egymás hite által épüljenek, erősödjenek.

Az alelnök a konferenciával kapcsolatos hiányérzetét és elégedettségét is szavakba öntötte. Azt fájlalta, hogy kevesen voltak, annak viszont nagyon örült, hogy az üzenet célba ért, és hogy mindenki jól érezte magát.

Először vett részt presbiteri szövetségi rendezvényen Gulyás Marcell, aki megtiszteltetésnek tartja, hogy meghívták. – Nagyon nyitott füllel és szívvel figyeltem, hiszen minden új és szinte mindenki ismeretlen volt számomra. Összességében izgalmas megtapasztalásaim voltak. Mind lelkileg, mind pedig funkcióját tekintve tartalmas hétvége áll mögöttünk. Érdekes volt látni, hogy ez a kárpát-medencei egységes református közösség mennyire másképp építkezik, ami nem persze nem baj. Sőt! Talán éppen ezért ötletindító gondolatok is ébredtek bennem azzal kapcsolatban, hogy milyen irányban lehetne továbbmenni. Úgy érzem, hogy a gyülekezetembe új lendületként a cselekvőbb hozzáállást viszem magammal. Jelenleg ez a legerősebb élményem – mondta az avasi gyülekezet fiatal presbitere.

Dr. Nagy Éva, az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke megtisztelőnek nevezte, hogy részt vehetett a konferencián, ahová többedmagával és nagy örömmel érkezett, mert minden olyan alkalmat ünnepként él meg, amelyen együtt lehet másokkal hitében, anyanyelvében, amit nagyon fontosnak tart a nemzet megmaradása szempontjából. Szerinte vannak hasonlóságok a két egyházkerület gondjai között, amelyek itt más megvilágításban kaptak értelmet, vagyis bizonyos dolgokat, helyzeteket ők másképp látnak és kezelnek, mint az itteni testvérek. Ez a tanácskozás abban erősítette meg, hogy általános recept nincs, egyedi megoldások vannak, mert minden gyülekezet és helyzet más. Egymás jó gyakorlataiból azonban lehet merítkezni, és úgy véli, hasznosítható tudással érkeznek majd haza.

– Amikor megláttam a felhívást a konferenciára, akkor rögtön tudtam, hogy nekem ide el kell jönnöm. Engem önvizsgálatra sarkallt ez az alkalom. Minden előadásban és megszólalásban azt kerestem, hogy mi az, ami a gyülekezetünkben a lelkészt, a gyülekezeti tagot, a gondnokot, a presbitert tekintve hasonlít, mi az, ami nem hasonlít, és mi a teendő. Tanulságként minden nagyképűség nélkül azt kell mondanom, hogy a presbiteri munkámban nem látok megváltoztatni valót, mint ahogy a presbitérium munkájában sem egyet kivéve. A presbitérium és a gyülekezet között elég nagy a szakadék. Úgy látom, hogy a gyülekezet tagjaival többet kellene foglalkoznunk, erősítenünk kell velük a személyes kapcsolatokat, amit a testvéreknek is elmondok majd – foglalta össze tapasztalatait Tamáska-Varga Ákos.

Parajos Tibor így fogalmazott: Krisztusnak nincs más segítsége csak mi, hogy az embereket Istenhez vezesse. Krisztusnak nincs más szája, csak a miénk, hogy az embereknek Istenről beszéljen. Krisztusnak egy üzenete van, amit mi közvetíthetünk szóval és tettekkel.

A konferenciát jövőre a Zemplénben rendezik meg.